A szezon egyik legjobb meccsén szétlövésben maradtunk alul.
Ferencváros 1-2 bü. Dunaújvárosi Acélbikák
Harmadok: 1-1, 0-0, 0-0, 0-0, 0-1
Gólok: Moravec (Novák, Guren)
Sajnos a szénmonoxid mérgezés híre hatott a nézőszámra, a szokásosnál kevesebben jöttek el ma a jégcsarnokba. És talán egy kicsit bánhatják is, hiába a vereség, a pályán látottakkal elégedett lehetett a publikum, hiszen nagyon hajtós, élvezetes játék folyt a jégen, sok helyzettel, izgalmakkal, kevés játékmegszakítással. Az első harmadban egy gyors gólváltás történt, előbb a vendégek használtak ki villámgyorsan egy fórt, majd mi találtunk be egy formás akció után. Ezután már csak a büntetőpárbajban kapituláltak a hálóőrök, addig számos kisebb-nagyobb helyzetet állítottak meg, mindkét fél szólózhatott, támadhatott emberelőnyben is, de döntés nem született se a rendes játékidőben, se a hosszabbításban. A szétlövés Kiss Ákos és Somogyi párbaja volt, előbb egyet-egyet értékesítettek, majd a végén rajtuk múlott a pluszpont sorsa, mi hibáztunk, Somogyi nem, a bikák örülhettek.
Szakács Ferenc
A Dunaújváros a liga egyik legjobb csapata, ellenük az egy pont is roppant értékes, amely akár még sokat is érhet a végelszámolásnál. A második harmadnak voltak olyan periódusai, amikor úgy éreztem, hogy akár meg is nyerhetjük a meccset, de összességében gratulálok a DAB-nak, és ma a saját csapatomat is dicséret illeti.
