Dibusz Dénes nyilatkozott egy pécsi lapnak.
– Hogyan kezdődött a labdarúgó karriere?
– Hét-nyolc éves koromban kerültem Pécsre, a Góliát csapatához, ahol mások mellett például Nagy Olivérrel játszottam együtt. Szüleim egészen középiskolás koromig rendszeresen vittek Sellyéről az edzésekre, míg végül Pécsre költöztünk. A PMFC-hez a 2000-2001-es idényben érkeztem, az U13-as korosztálynál kezdtem. Több, a pécsi drukkerek által is ismerhető edzővel dolgozhattam együtt, említhetem Lőrincz Sándort, Turi Zsoltot, Botos Antalt vagy akár Márton Gábort.
– A kapun kívül a pálya más részein is játszott korábban?
– A gyerekeket általában a góllövés érdekli, nekem viszont már akkor természetes volt, hogy a kaput védem, ez a poszt vonzott a leginkább. Iskolai focin vagy más hasonló baráti meccseken a mezőnyben is kipróbáltam magam, de a komolyabb mérkőzéseken, és persze az edzéseken, csak a kapuvédés jöhetett szóba.
– Sokat gondolkodott az FTC ajánlatán?
– Nehéz döntés volt, de viszonylag rövid idő alatt hoztam meg. Korábban úgy gondoltam, Magyarországon belül nem váltok klubot, hiszen Pécsett minden feltétel adott volt a fejlődéshez, arról nem is beszélve, hogy a városhoz is kötődöm. Ugyanakkor a Ferencvárosban védeni hatalmas megtiszteltetés és egyben lehetőség is, amellyel élni kellett. Egyáltalán nem bántam meg, hogy a zöld-fehérekhez igazoltam.
– A Fradiban kiharcolt stabil kezdőhely, majd később a válogatottbeli bemutatkozás hamar meghozta az ismertséget. Gyakran szólítják le az utcán? Hogyan kezeli az ilyen helyzeteket?
– Aki szereti a labdarúgást, valószínűleg tudja, hogy ki vagyok, ha pedig Fradi drukkerekkel futok össze, általában elkerülhetetlen a közös kép készítése, kis beszélgetés vagy az autogramosztás. Ezzel természetesen semmi probléma nincs, sőt, megtiszteltetés a számomra.
– Összetartó a pécsi különítmény a Fradiban?
– Szerencsére egyre többen vagyunk. Gera Zolin kívül Nagy Dominik, Fekete Tivadar utánpótlás edző és az U21-ben játszó Havas Attila is a pécsi csapatot erősíti. Nyilván jó érzés, ha régről ismert arcokkal dolgozhatok közösen. Klikkesedés persze nincs, jó szellemben dolgozik az egész csapat.
– Mikor ment fel jobban az adrenalin-szintje, az első NB I-es mérkőzésed előtt vagy a válogatottbeli bemutatkozás idején?
– Ugyan az első NB I-es meccsem is örök élmény, az azt közvetlenül megelőző napok emlékei már megkoptak. A Feröer-szigetek elleni mérkőzés előtt viszont volt pár álmatlan éjszakám. Nagyon izgatott voltam, vártam, hogy pályára léphessek.
– Külföld?
– A szerződésem 2017 nyaráig a Ferencvároshoz köt. Nem gondolkodom abban, hogy rövid időn belül váltanék. Nyilván, ha olyan ajánlat érkezik, amely számomra előrelépést jelent, és a klub is jól járna, meg kell gondolni. Most azonban úgy érzem, a legjobb helyen vagyok a Fradinál.
