Birkózóink nemcsak bajnoki címükkel, hanem Fradistához méltó magatartásukkal is büszekséget szereztek.

Volt valami nosztalgikus abban, ahogy tegnap lezajlott a birkózó csapatbajnokság. Eleve a szövetség hozzáállása, nekem, aki elsősorban az MLSZ nevezetű bűnszervezetről szerzett tapasztalatot meglepő volt, hiszen amikor felhívtam a birkózókat barátságosak és készségesen magyarázták a verseny lebonyolítását, szabályait, kicsit csak akkor lepődtek meg, amikor a jegyvásárlás helyszíne felől érdeklődtem, hiszen az „természetesen” ingyenes. Ha ezek után valaki azt hiszi, hogy a rendezés olcsó húsnak híg a leve alapon gagyi volt az nagyon téved. Maguk a versenyek is izgalmasak voltak, de a szervezők is mindent megtettek, fény és hangeffektek alakították show műsorrá az estet, az edzőknek videóbírózásra is volt lehetőségük (!), amit Sike András egyszer meg is tett és igaza lett, ráadásul, ahogy azt tegnap nálunk is láthattátok mindezt élőben online is követhette, aki nem volt a helyszínen, szóval részemről piros pont a szövetségnek is.

A sorsolás azt is eldöntötte, hogy rögtön az első meccsen tetőfokára hág az izgalom, hiszen a Fradi az ESMTK-val mérkőzött, ami döntőnek számított a döntőben. Ugyanis ez már a második forduló volt a selejtezők után megtartott döntőben, az első körben Erzsébeten a Fradi két győzelemmel 4, az erzsébetiek 1 győzelemmel 2 pontot szereztek, míg a Vasas Kálmán bácsisan 0 szavazatot pontot szerzett, azaz ha a Fradi újra nyer, akkor bajnok.

Az eleje úgy nézett ki a laikus számára, hogy nem is lesz ez olyan nehéz, hiszen Nagy Dávid nagyon simán technikai tussal szerzett 4 pontos előnyt és Jamamoto is vezetett meccsének első félideje után, de sajnos ellenfele alaposan megfordította a meccset. Aki látta még versenyzőnket a nap folyamán búslakodni az érezhette, hogy mit jelent itt egy vereség. A meccs kiegyenlítődött, voltak fantasztikus győzelmeink (Bácsi Péter iskolabirkózása és ukrán birkózónk Kvjatkovszkij parádés tusgyőzelme), de Jakusnak, Tóthnak és Újházinak bár teljes erőbedobással küzdöttek meg kellett hajolniuk ellenfeleikkel szemben.

Ősfradista versenyzőnk Németh Iván így azzal a tudattal mehetett fel a szőnyegre Mertsevel szemben, hogy kezében, vállában, izmaiban és fejében a döntés. A két szurkolótábor nagyszerű buzdítása közepette Iván űzte, hajtotta ellenfelét, mint a (zöld) sas áldozatát, aminek meg is lett az eredménye, előbb parter helyzetből forgatta meg az életben egyébként jó barátját, majd a második menetben a fáradó erzsébeti sportembert sikerült levinnie, így már 4:0-ra vezetett. Az utolsó másodpercek ismét igazolták, hogy mennyire igaz az idő múlásának relativitása, hiszen alig akart pörögni az óra, de végül zöldbe borult a szőnyeg, az egész csapat, sőt az egész város ünnepelhetett, hiszen újra bajnok lett a Ferencváros.

A folytatásban már magától értetődően vertük a Vasast (20-12), majd az ESMTK is megverte az angyalföldieket (19-12).

Amellett, hogy mennyire örültünk, hogy a tavaly elvesztett bajnoki címet minden meccsét megnyerve, 100%-os teljesítménnyel szerezte vissza a Fradi az is örömteli volt, hogy sportemberségből is jelesre vizsgázott a fantasztikus munkát végző Sike András és csapata, egyrészt azzal, hogy nem lazsálták le a Vasas elleni meccset, másrészt azzal, amilyen közvetlenséggel és szerénységgel fogadták a gratulációkat, jó volt látni, jó volt büszkének lenni rájuk, jó volt Fradistának lenni ezen a kiválóan szervezett, színvonalas csapatbajnoki döntőn! Minden szinten ilyen Fradit szeretnénk látni, köszönet érte mindenkinek, aki hozzátett!

Szép volt fiúk! Gratulálunk! Köszönjük!

A Bajnokcsapat tagjai: Bácsi Péter, Farkas Gábor, Kovács Márk, Krasznai Máté, dr. Kun Renátó, Nagy Dávid, Németh Iván, Tóth Rafael, Török Zsolt, Újházi Péter; Andrij Kvjatkovszkij, Arszen Szaszaki Jamamoto, Vojtech Jakus

Edző: Kiss Sándor, Kovács Levente, Széles József

Bajnokcsapat! – fotó: Fradi.hu