Utóbbi időben egyre jobb formába lendült támadónk nyilatkozott.


– Tartalmas hónapok állnak mögötted, sok minden újdonsághoz kellett hozzászoknod. Most már kezdjük az igazi Benjamin Lauthot látni?

– Való igaz, sikerült teljesen beilleszkednem a csapatba, így remekül érzem magam a Ferencvárosnál. Mielőtt ideigazoltam volna, akkor is tapasztalt futballistának számítottam, de első alkalommal szerződtem egy teljesen új országba. Az első hetek nem voltak könnyűek. Új nyelv, új klub, új környezet, ráadásul a családom is Münchenben maradt, nehéz szituáció volt. Mostanra azonban a pályán és a pályán kívül is kezdek kivirulni.

– Szerencsére azért itt sem voltál teljesen egyedül.

– Igen, Philipp Bönig személyében egy jó barátom már itt volt a klubnál. Philipp évek óta a Fradit erősíti, így mindenben tudott segíteni. Ha bármiben nehézségem akadt, csak szóltam neki, és azonnal ott volt mellettem. Most pedig már Nagy Dani is a csapat tagja, aki magyarul és németül is beszél, ha tehát gond adódik a lakással, a bankkal vagy bármivel, segít a fordításban, és megoldjuk a problémákat.

– Közel félév alatt sok tapasztalatot gyűjthettél a magyar futballról. Mik a legfőbb különbségek Németországhoz képest?

– Németországban minden a futballról szól. A csapatoknak egytől egyig sok szurkolójuk van, rengeteg újság foglalkozik a focival. A pályán pedig talán az egyéni képességek terén van a legnagyobb különbség. Szerencsére azonban itt, Magyarországon sem panaszkodhatok, hiszen a Fradinál gyönyörű stadionban és egy 100 százalékig profi klubban szerepelhetek.


– És ami legutóbbi csapatodat, az 1860 Münchent és az FTC közös jellemzőit illeti?

– Furcsának tűnhet, de nagyon sok a hasonlóság az egyesületekben. A Fradi 10 éve nem nyert bajnokságot, az 1860 München pedig ennyi ideje nem jutott fel a Bundesligába. Bár a múltban mindkét klubnál voltak problémák, az a cél, hogy ez a sorozat minél előbb véget érjen. Ami a Fradit illeti, én is saját szememmel látom a fejlődést, sőt, tehetek is ezért. Nagyon remélem, nem kell sokat várni, hogy ismét aranyérmet ünnepelhessünk az NB I-ben.

– Jól látjuk, hogy te is kezdesz egyre erősebb lenni?

– Jobb formában vagyok, ez biztos. Az utolsó, Németországban töltött félévemben nem játszottam eleget, így kellett a meccsrutin, hogy visszanyerjem az igazi formámat. Az első néhány találkozómon nem ment a gólszerzés, meg kellett szereznem azt a magabiztosságot, amellyel újra jöttek a gólok. Emellett hozzá kellett szoknom a csapat játékrendszeréhez, valamint ahhoz, hogy több poszton is jól kell teljesítenem. Szerencsére, ezen már túl vagyunk, így magamtól is egyre többet várok.


– Négy gólnál és két gólpassznál jársz. Lekerült rólad egy kisebb teher, miután egyre többször betaláltál?

– Csatárként az a feladatom, hogy gólt lőjek. Ha jól játszom, de nem lövök gólt, az egy ideig elfogadható, de a szurkolók és én is azt várom magamtól, hogy minél eredményesebb legyek. Remélem, az őszi szezon hátralévő meccsein sikerül folytatnom a góltermelést. Ha így lesz, akkor az első félévemmel nem leszek elégedetlen. Azt azonban tudom, hogy ennél is jobbá kell válnom. Tavasszal már nem kellenek meccsek ahhoz, hogy formába lendüljek, így előbb el kell kezdenem az eredményes játékot. Feljebb akarunk jutni a tabellán, ehhez pedig elengedhetetlenek a gólok.

– Sok külföldi játékos számára furcsa, hogy télen hónapokig áll a bajnokság. Hogyan látod ezt a helyzetet?

– Tudom, itt nem megoldható, hogy minden pályán mérkőzéseket rendezzenek télen. Ezt el kell fogadnunk, és őszintén mondom, nem probléma a számomra. Van néhány hetünk arra, hogy kipihenjük magunkat, ezután pedig jöhet egy amolyan második felkészülési időszak. Nagyon erős, jó állapotba kerülhetünk a tavaszi idényre, ami egyértelműen pozitív.

– Amikor ideigazoltál, éppen a világbajnokságról beszélgettünk. Ha jól emlékszem, nem gondoltad volna, hogy a németek nyerik a vébét. Meglepődtél az eredményen?

– Jól emlékszel (nevet). A vébé előtti hónapokban a német csapat nem játszott olyan jól, mint a tornán. Néha olyan kis dolgok is kellenek a nagy sikerekhez, mint az a piros lap a német-portugál találkozón. Azon a mérkőzésen a csapat megszórhatta magát, szerintem, ez is kellett ahhoz, hogy egyre lendületesebb legyen az együttes. A végére pedig valóban a miénk lett a legjobb csapat.

– Tíz évvel ezelőtt a német futballban óriási változások történtek, ennek köszönhetően ma a világ legjobb futballjára képes mind válogatott, mind klubszinten. Mi történt az elmúlt tíz évben?
– A legfontosabb az volt, hogy a németek felismerték: ahhoz, hogy ismét a legjobbak legyenek, változtatniuk kell. És, nem féltek belekezdeni ebbe. A fiataloknál indult a korszakváltást. Új futballstílusban kezdték edzetni őket, utánpótlásszinten a tréningek színvonala hatalmas változáson ment át. Az akkor nevelt gyerekek mostanra felnőttek, és ők vezetik sikerre a válogatottat. A külföldön játszó labdarúgókban pedig keverednek is az egyes országokra jellemző stílusok, ami a még jobb játékot segíti elő.

– Rengeteg fiatal német tehetség van, kinek a játéka tetszik a legjobban?

– Nehéz kérdés, hiszen például Müller, Götze, vagy Reus játéka teljesen különbözik – mégis, mindhárman világklasszis labdarúgók. Jelenleg szerintem Reus a németek legjobb labdarúgója, bár sokat sérült, világszínvonalon játszik.

– Hogy látod, jót tesz a német játékosoknak, ha – annak ellenére, hogy a Bundesligában is világklasszis csapatokban játszhatnak – eligazolnak a Real Madridba vagy a Barcelonába?

– A Realnak és a Barcának is óriási hagyományai vannak, így természetesen érthető, ha valaki őket választja. A lényeg szerintem, hogy tradicionális, nagy múltú csapat tagja légy. Jelenleg azonban szerintem a Bayern a világ legjobbja, így ha valaki sikeres akar lenni, oda kell, hogy igazoljon!

forrás: fradi.hu