A Ferencváros történetének egyik óriása távozott

Az október vége és a november eleje a gyász korszaka. Clubunknál, a Ferencvárosnál kétszeresen is az. Halottak napján az összes elhunyt Fradistára emlékezünk, október 29-a első – és egyik legnagyobb – elnökünk Springer Ferenc halálának napja, október 30-án a Fradi császárát – és egyik legnagyobb – focistáját Albert Flóriánt veszítettük el és most, november 6-án távozott a legfelső tribünre Ferenczy Pista bácsi a Fradi örökös – és egyik legnagyobb – szurkolója.

Pista bácsi persze most tiltakoznál: ” Hol vagyok én a Flóritól én csak szurkoltam, én csak szerettem a Fradit”, hiszen Fradizmusodhoz szerénység, szelídség és alázat társult. De tudtad te is, ezt a Clubot a vezetők, a játékosok és a szurkolók együtt tették a világ egyik legnagyobb egyesületévé, aminek jelentősége a nemzet életében messze túlmutat annál, amit egy – mégoly sikeres – sportegyesület is jelenteni szokott.

Pista bácsi nem olyan voltál, mint mi, inkább amilyennek lennünk kéne, ahogy Cziráki Józsi bácsival néztetek edzést vagy meccset úgy érzete az ember, hogy ez mindig így volt és mindig így lesz. Nem oktattatok ki senkit, mindenkit úgy fogadtatok, mint családtagot, szerettétek a játékosokat, a jót láttátok bennük, de nem engedtétek szidni az ellenfelet sem (maximum ha durva volt), esetleg a bírót szóltátok meg, de ő úgyis a pálya tartozéka nem árt neki. Amikor tőled búcsúzunk Pista bácsi azt is kívánjuk, hogy Józsi bátyánk sokáig maradjon velünk, mert annyi mindent kellene még tőletek megtanulnunk és ma már ilyen emberek nem születnek…

485462_664065826986866_1619979238_n

Felnőtt meccs, serdülő mérkőzés vagy Ligakupa, edzés nem lehetett nélkületek, tavaly még Győrbe is leutaztatok, amikor ott volt a hazai meccsünk és ahogy együtt gyalogoltunk a vasútállomástól a stadionig miközben csodáltam, hogy ezt is bevállaltátok, kicsit önzőn azt kívántam bár minél később érnénk oda, bár minél tovább tartana a meccs, hiszen titeket hallgatni olyan volt, amikor az ember kisgyerekként a felnőttek meséit hallgatja. Arról az időszakról, amikor: “volt egy csapat, úgy száguldott, mint a szél. FTC-re hallgatott, száz győzelmet aratott a futballpályák pázsitos gyepén”

Pista bácsi, Szent Pál, aki bár nem volt Fradista, de a sportot szerette megfogalmazta, hogy milyen az igazi, nem önző szeretet, amikor megtudtam, hogy az égi Ferencváros lelátóján lettél bérletes, arra gondoltam, ahogy te a Fradit szeretted annál tökéletesebben nem lehet megvalósítani azt amit ő írt a szeretetről:

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gőgösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik.

Először a földijeid a Paks ellen láttad a Fradit és most egy Paks meccs után hagytál itt minket árván. Járj közben odafenn értünk a Teremtőnél, hogy mi is képesek legyünk így szeretni a Fradit és egymást, ahogy Te és egy sikeresebb és békésebb Fradi családért!

Isten Veled Pista bácsi, sosem feledlek, sosem feledünk!
Hajrá Fradi!

FerenczyIstvan