Elek Gábor nyilatkozott a Nemzeti Sportnak.

Mennyire sikerült feldolgozniuk a történteket?
Amennyire lehetett. A mérkőzés után összeült az egész csapat, megbeszéltük, mi történt. Nem egymásra mutogatva, nem dühösen, csak nagyon csalódottan – de igazi csapatként. Aztán mindenki kapott két és fél nap szünetet, szerdán kezdtük újra a munkát.

Ideje volt, hiszen pénteken már a Debrecent fogadják.
És aligha fogunk sziporkázni… Mindenkit megfogtak a történtek, nagyon nehéz mérkőzések várnak ránk. De nem dobhatjuk le a láncot, tartozunk annyival a közönségnek, a szponzoroknak, mindenkinek, magunkat is beleértve, hogy dolgozunk tovább, amilyen keményen csak tudunk, már csak azért is, mert az óvástól függetlenül a KEK-ben mindenképpen talpon vagyunk, és bármeddig eljuthatunk. Persze a munkában nem volt hiba korábban sem, mindig elvégeztük, amit kellett.

Akkor mi okozta a fájó kiesést?
Az utolsó percben három olyan hibát követtünk el, amilyet nem lehet ezen a szinten. Apró figyelmetlenségek, koncentrációs problémák, amelyek viszont benne vannak a sportban. Ha ezek közül bármelyik nem történik meg, most ott volnánk a főtáblán. Kár értük, ezzel együtt egyetlen játékosomnak sem tehetek szemrehányást, mindenki megtette, amire aznap képes volt, nagyon akart az egész társaság. Szucsánszki Zita fogalmazta meg jól másnap: azt mondta, az fáj neki igazán, hogy úgy érzi, mindent kiadott magából a csapat, és ez is csak erre volt elég.

Vagyis ez a Ferencváros csak ennyit tud? A keddi sajtótájékoztatón úgy vélte, a keret nagy része túl van a zenitjén. Mi is hasonló következtetésre jutottunk minapi elemzésünkben, de mégis más, ha az edző mondja ugyanezt…
Nagyon nehezemre is esett kimondani, és talán ebben a formában túlzás is volt. De azt az eredmények is mutatják, hogy nem vagyunk már ugyanazon a szinten, mint két éve. Ebben persze bizonyára nekem is megvan a felelősségem.

Amennyiben?
Úgy tűnik, túl sok újdonságot építettem be a szakmai munkába, és ez nem sült el jól. Az is tény, hogy az utóbbi másfél-két évben elmaradtak a kiugró sikerek, inkább sok apró kudarc ért minket, és ez görcsössé tette a társaságot. Korábban mind hozzászoktunk a sikerekhez, de nem sikerült építkeznünk belőlük a nehéz időszakokra.

Az építkezés frontján egyébként is mintha elakadt volna a Ferencváros: ugyanazok húzzák a szekeret már jó néhány éve Kovacsicz Mónikától Szamoránsky Piroskáig. És bár néhányan már túl vannak pályájuk csúcsán, még mindig vitán felül ők a legjobbak a posztjukon. Miért nem sikerült olyanokat szerződtetni vagy kinevelni, akik legalább tehermentesíthetnék őket?
Ez először is nyilván pénzkérdés, nem tudunk csak úgy még két Tomori Zsuzsanna szintű klasszist leakasztani, és az európai élcsapatok ajánlataival sem tudunk versenyezni. De azt el kell ismerni, hogy a fiatalok sem fejlődtek úgy, ahogyan fejlődhettek volna, amiben megint csak megvan az én felelősségem is. Adhattam volna több lehetőséget jó néhányuknak, nem voltam elég bátor ebben a tekintetben, akinek pedig megadtam a lehetőséget, nem feltétlenül élt vele. Közben az elmúlt két évben azért erős eredménykényszer alatt játszottunk, a magunk számára is túl hamar szereztük meg a két KEK-győzelmet annyiból, hogy onnantól már az is csalódásnak látszott, ha nem vagyunk versenyben a BL-elődöntőbe jutásért. Olyankor pedig az ember az aktuálisan legjobb csapatot igyekszik a pályára küldeni, nem kísérletezget.

Mostantól viszont bátran megteheti, elvégre Jeney Zsolt Ákos szakosztályelnök azt mondta, új korszak kezdődik. Ez mit jelent?
Át kell gondolnunk mindent. Értékelni a játékoskeretet, a lehetőségeinket, és hogy ehhez milyen célokat lehet hozzárendelni – hogy milyen Ferencvárost szeretnénk a következő években.

Ön milyet szeretne?
Amelyik az első pillanattól az utolsóig megszakad a pályán – minden egyes mérkőzésen, az utolsó helyezett elleni bajnokin is. Remélem, ez már a mostani szezonban is látható lesz. A mostani csapattal ez az utóbbi időben nem volt mindig így, próbálták beosztani az erejüket a lányok, és lehet, ez is szerepet játszott abban, hogy aztán most a legnagyobb erőfeszítéseink árán is csak ennyire voltunk képesek. Ám ez is egy tanulság, amelyet le kell vonni.

Ezt ön teszi majd meg, vagy már egy másik edző?
A vezetők leültek velem a BL-meccs után, és biztosítottak, hogy élvezem a bizalmukat.

Bálint Mátyás / Nemzeti sport