A szép gólt szerző Zsivoczky Péter nyilatkozott.
– Ilyen kezdésről álmodtál?
– Amikor beálltam, az volt a célom, hogy minél előbb a kapu elé kerüljek. Nem hittem volna, hogy már a második labdaérintésemből gólt szerzek, de egyáltalán nem bánom, hogy így történt. Visszakaptam a labdát, a kapu bal oldalát céloztam meg, és bement. Fantasztikus érzés volt.– Számított, hogy több olyan játékos is a pályán volt, akiket az U21-es korosztályból ismersz?
– Ismerjük egymást az NB I-es futballistákkal is, de természetesen nagy segítség volt a fiatalabbak jelenléte. Biztattuk, támogattuk egymást.– Az elmúlt szezonban a Sopron elleni Ligakupa-találkozón már bemutatkoztál a felnőttek között. Ennek ellenére, most volt benned izgalom a becserélésedet megelőzően?
– A találkozó előtt már nem. Az előző napokban, amikor szóltak, hogy jönnöm kell, akkor volt bennem egy egészséges drukk, de ma már nyugodt voltam. Sőt, inkább vártam, hogy pályára lépjek, és megmutathassam magam.– Döntetlennel zártuk a Paks elleni meccset. Elégedett vagy?
– Ezt sajnos nem tudom kijelenteni. Örültem, hogy gólt lőttem, de akkor lett volna a teljes a boldogságom, ha megnyerjük a találkozót.– Egy igazi sportcsalád a tietek, édesapád Zsivóczky Gyula, és testvéred, Zsivóczky Norbert is játszott a Ferencvárosban. A beszélgetésünk pillanatában az öltözőfolyosón állunk, még vár rád a fürdés, és beszélgetés a családtagokkal. Mit gondolsz, mit fognak neked mondani?
– Egészen biztos vagyok, hogy ők sokkal jobban izgultak nálam, és az is száz százalék, hogy nagyon örültek a gólomnak. Ha bekapcsolom a telefonomat, akkor biztosan jó pár SMS vár majd.– Mik a terveid a jövőben?
– Szeretnék állandó, és meghatározó tagja lenni az első csapatnak. Nagy vágyam továbbá, hogy egy napon Magyarországért küzdhessek a pályán a felnőtt válogatottban.
