Szülőfaluja kitüntetését egykori játékostársai körében vette át.


– Mindegyik mérkőzésre, amelyet zöld-fehér színekben játszottam, szívesen emlékszem vissza –
mondta a 65 éves Megyesi István egykori labdarúgó, Csanytelek legfrissebb díszpolgára –, mert a Fradiban futballozni olyan volt, mintha egy nagy családhoz tartoztam, abban játszottam volna. Nagyon örülök, hogy eljöttek hozzám, és újra láthattam az egykori csapattagokat, barátaimat.

Megyesi István 1949. március 31-én született Csanyteleken. Pályafutását a Békéscsabai VTSK- ban kezdte, a viharsarkiaktól az ifjúsági válogatottba is bekerült. Felfigyelt rá a Ferencváros, és 1967-ben leigazolta a legnépszerűbb magyar klub. Hat hónap „angyalbőr” után, 1968. június 22-én a Népstadionban a Vasas elleni 1–0-s győztes meccsen debütált az NB I-ben.

Az FTC-ben 1968 és 1979 között 366 találkozón szerepelt, ebből 213 bajnoki volt. Kétszer volt bajnokcsapat tagja (1968, 1976) és négyszeres MNK-győztes (1972, 1974, 1976, 1978), míg a nemzetközi mérkőzések közül az 1974–75-ös KEK-menetelés emelhető ki. A fináléig vezető nyolc mérkőzés (Cardiff City, Liverpool, Malmö FF, Crvena Zvezda) mindegyikén játszott. A bázeli döntőben a szovjet válogatottal egyenértékű Dinamo Kijev 3–0-ra verte a tartalékos és fáradt együttest. Az UEFA-kupában bronzérmet szerzett.

A legfontosabb gól

1975. április 9-én a Népstadionban 55 ezer néző előtt Branikovits és Magyar góljával 2–1-re győzött a Fradi a KEK-elődöntőben a Crvena Zvezda ellen. A visszavágón, Belgrádban 100 ezer néző és pokol várt az FTC-re.
A 7. percben Pusztai szerzett gólt, a jugoszlávok az 50. percben egyenlítettek, majd a 70.-ben a bíró kiállította Bálintot, és a 77. percben megszerezte a vezetést a „Vörös Csillag”. A 83. minutumban a játékvezető, a német Eschweiler, tizenegyest ítélt a Ferencváros javára. Mivel a kijelölt Bálint László már nem volt pályán, Dalnoki Jenő vezetőedző utasítására Megyesi István állt a labda mögé: halálos nyugalommal lőtt a hálóba. Finálét ért.

– Sok szép emléket őrzök közös pályafutásunkról
– árulta el az egykori csapattárs és barát, Vépi Péter, aki a Fradi öregfiúkcsapatával (többek között Martos Győző, Mucha József, Pogány László, Horváth Károly és Bálint László alkotja) látogatott el Csanytelekre.

– Közel laktunk egymáshoz, ezért Mucha Jóskát is bevéve a „bandába” sokat jártunk össze, családostul is.

Jó, higgadt focista, védő volt, de jelentősen befolyásolta karrierjét, hogy sokat szenvedett sérülésektől.
Utóbbi megállapítást bizonyítja, hogy Megyesi 1970 és 1975 között „csak” hétszer szerepelt a válogatottban, kimaradt az 1972- es müncheni olimpián ezüstérmes csapatból. Utolsó mérkőzését a Ferencváros színeiben 1979. augusztus 19-én Almeirában játszotta, a helyi gárda nyert 1–0-ra. 1981-ben megkapta az FTC örökös bajnoka címet. Aktív pályafutását alsóbb szinten folytatta, 1994-től nyugdíjazásáig, 15 éven keresztül az ESMTK-nál dolgozott technikai vezetőként, majd utánpótlás-szakágvezetőként.

A közelmúltban hazaköltözött Csanytelekre, és betegsége miatt – februárban életmentő műtéten esett át – a díszpolgári cím átadásán, a falunapon sem tudott megjelenni Csanytelek leghíresebb sportolója, legeredményesebb futballistája. Az ezzel járó aranygyűrűt és diplomát egykori játékostársai vitték el neki, amit Báró, vagyis Bálint László adott át: – Jó játékos, okos, korrekt ember volt, sajnálom, hogy nincs helye, nem vállalhat szerepet a mai labdarúgásban. Branikovitscsal és vele 5 évig együtt jártunk a közgazdasági egyetemre, ez az időszak még szorosabbra fűzte kapcsolatunkat. A Fradi-család és minden sportszerető ember nevében jobbulást, gyógyulást kívánok neki! – mondta Bálint László.

forrás: delmagyar.hu