Ha egy kicsit késve is, itt vannak a mi fotóink is a tegnapi edzésről. Bónusz a stadion kabalamacskája. A létesítmény körül lévő Ta’Qali parkban minden van, két stadion mellett (a másik centenáriumiban műfüvön játszanak, gyakorlatilag minden bajnokit e két pálya egyikén rendezik), kézművesfalu, lóversenypálya, időnként versenyautók bőgnek fel, mindezt az ország volt fővárosa Rabat (és Mdina) alatt.

A stadion teljesen korrekt, a keleti, Milleniumi lelátó 2002-ben épült, én itt vártam feleslegesen egy macska társaságában az épület másik felében zajló sajtótájékoztatóra. Van itt beltéri uszoda és huszonnégy órás konditerem is, a másik, ahol a Fradi-szurkolók is helyett foglalnak majd, kissé öregebb, de a Puskásnál és számtalan lerobbant magyar stadionnál még így is sokkal komfortosabb.

Az edzés nyugodt, jó hangulatban telt, Thomas Doll is beszállt a gyakorlatokba, majd impromptu taktikai értekezlet is zajlott a fűben ülve. Eisemann László eközben selfie-zett bőszen, ki tudja, lehet ő is nyerni szeretne a VisitMaltával?

Az edzés után a csapat visszautazott a szállodába vacsorázni, én pedig egy mostai kitérő (ahol a Sliema Wanderers egyik tulajdonosának alkalmazottjába futottam egy helyi gyorsétteremben, aki elmondta, holnap nekünk szurkol, mert ő Valetta-drukker) után hazatértem szállásadóimhoz, akikkel az épp zajló VB-meccs mellett a bútorrestaurálásról beszélgettem, valamint arról, hogy a hírekben sehol nem szerepel a meccsünk, csak a VB, ami persze nem csoda, hisz mint megírtuk, egy máltai újságíró sem tisztelte meg Thomas Dollt. Ami lehet, hogy nem az ő hibájuk, hisz még a stadionban sem tudtak a sajtótájékoztatóról, lehet, hogy őket sem tájékoztatta a rendező fél.

Mindez amúgy nagyon jellemző Máltára, mosolygósak, készségesek, de semmit nem sietnek el, ráérősen élik az életüket. Ami egyrészt vonzó, másrészt nem illik bele a profi futballba. Ezért is nyernünk kell ma. Máltát egy mai kirándulásom után még részletesebben is bemutatom, természetesen.

A galériát itt is megtekintheted: Üllői129 Picasa