Május 4-én, a hónap első vasárnapján emlékeznek a ferencvárosi szimpatizánsok klubuk megalapításának 115. évfordulójára, valamint arra a tizenegy fiatalra, akik 1899. május 3-án életre hívták a Ferencvárosi Torna Clubot. A Rezső téren futballozó „Tizenegyek bandája” néven elhíresült csoport dr. Springer Ferenc vezetésével ezen a napon tette meg a kezdő lépéseket ahhoz, hogy századvégi Franzstadt – későbbi Ferencváros – a magyar futball bástyája legyen. A szervező Erkölcs Erő Egyetértés Mozgalom és az FTC Baráti Kör tizenegy fa elültetésével, emléktábla állítással és utánpótlás korosztályú retro grundfocival idézi fel a 9. kerületi futball kezdeti időszakát. Az esemény támogatói: a Józsefvárosi és Ferencvárosi Önkormányzat, valamint a Rezső Téri Katolikus Plébánia.
Időpont: 2014.május 4. 16 óra
Helyszín: Rezső téri templom melletti sétány
A fotópályázatra érkezett két nevezés a szervezők döntése alapján megosztott első helyet kapott!
Meghívó
„Tizenegyek bandája”:
Coray Ferenc, Kindling János, Weisz István, Malaky János, Malaky Mihály, Malaky Koszta, Békés fivérek, Sturza fivérek, Stobbe Máté és János, Gabrowitz Kornél és Emil, Aczél István
A Ferencvárosi Torna Club alapításának története:
Az 1880 és 1890 közötti években, hazánkban a sportmozgalmat mindenekelőtt a torna és az atlétika párharca jellemezte. Az új vetélytárs színrelépését a két rivális megdöbbenve konstatálta, különösen akkor, amikor az újonnan alakult egyletek többnyire nevükben is tükrözték az új sportág diadalát: Magyar Futball Club, Budapesti Futball Club stb. tervezgettek még labdarúgóegyletet Újpesten, Óbudán, a Szentkirályi utcában, a Kiserdő környékén és természetesen a IX. kerületi Mester utcában, a Rezső téren, a ferencvárosi házak közötti üres grundokon és iskolákban is.
A Mester utcai fiatalok egyelőre csoportokba verődtek, és a „Tizenegyek bandája” néven váltak ismertté a környéken. Ezek a gyerekek képezték a magját a későbbi ferencvárosi sportnak. A három Sturza fiú, a három Békés testvér, Kidling János, Coray Franci, Weisz Pista, Malaky „Jáni”, Janisch Gyula alkották a bandát, és a Tűzoltó utcában levő Sturza gyárhoz tartozó telken sportoltak. Ugrottak, futottak, kerékpároztak, dobásban versenyeztek, és mindenekelőtt rúgták a labdát. A „Tizenegyek bandája” természetesen még nem volt sportegyesület, de tagjai imádták a sportot. Érthető tehát, hogy amikor elvégezték a Mester utcai iskolában tanulmányaikat, nem tudtak sport nélkül élni, és ki a BTC-be, ki az MTK-ba vagy a Műegyetemi FC-be járt hódolni szenvedélyének.
Ebben az évben érkezett haza Prágából Gabrowitz Kornél, az egykori Mester utcai diák, aki előtt nem volt ismeretlen a labdarúgás. A prágai Sláviánál már angol edző működött, és megismerte az angol típusú klubéletet is. Hazaérkezve kiadta a jelszót: alakítsunk mi is klubot itt a Ferencvárosban. Megkereste a BTC-be sodródott Weisz Pistát, aki ott csak tartalék kapusként szerepelt, és rábeszélte, hogy szervezzenek egy „Ferencvárosi BTC-t”. Weisz Pista kitűnő szervezőnek bizonyult, mert rövidesen jelentkeztek a régi barátok: Balogh Hugó, a Sturza fiúk, Máté János, a két Stobbe testvér, Acél, Békés és a Malaky gyerekek.
Gabrowitz és Weisz törekvése egyelőre azonban csak életrevaló kezdeményezés volt. Az egyesület létrehozására ugyanis pénz kellett, de a tagok közül csak a Sturza fiúk szülei voltak jómódúak, a többiek nem számíthattak anyagi támogatásra. Legelőször tehát mecénásokat kellett szerezni. A kerület lakóinak egy részét a kispolgárság, a kisiparosok alkották. Mint pártfogókra elsősorban rájuk lehetett számítani. Kellemesen csalódtak, amikor kiderült, hogy ha jó ügyről van szó, a kerület munkásaira mint bázisra, legalább úgy számíthatnak a sportolók, mint a jómódú polgárokra.
Elsőnek Gráf József pékmestert sikerült támogatóként megnyerni, aki a Ferencvárosi Polgári Körbe tömörült tagság nagy számát sorakoztatta maga mögé, és ha szükség volt rá, példamutatóan mindig elsőnek nyúlt mellénye zsebébe. De jó tanácsokkal is szolgált, amelyre szintén nagy szükség volt: „Pálya is kell, meg felszerelés is kell – mondotta -, ahhoz pedig manapság sok pénz híján protektor is kell, mert a Ferencvárosban nem laknak pénzmágnások.” Az ötletet részéről mindjárt tett is követte. Javaslataival, a klub megalakításának tervével Springer Ferenc ügyvéd, a polgárság szellemi vezére, fővárosi bizottsági tag szintén egyetértett.
Megmozdult tehát a Ferencváros sportszerető lakossága és sportolni vágyó ifjúsága. 1899. április 15-én az Üllői út és Viola utca sarkán levő Gutgessel-féle vendéglőbe több mint százan jelentek meg, hogy elhatározzák az egyesület létrehozását. Első lépésként a Gabrowitz Kornél, Weisz István, Békés Gyula, Malaky János és Varsányi Gusztáv összetételű „tisztikart” választották meg, akiket egy harminctagú választmány támogatott munkájukban. Kitűzték az alakuló közgyűlés helyét és idejét is a Ferencvárosi Polgári Kör, a mai IX. kerületi Tanács épületében. Keönch Boldizsár és Weisz István erre az időpontra elkészítették az egyesületi alapszabályt, amit a közgyűlés el is fogadott és kimondták: „… a klub neve FTC lesz… jelmondata: ERKÖLCS-ERŐ-EGYETÉRTÉS… színe: fehér-zöld” Magától értetődőnek tartották, hogy a nemzeti színekből válasszák az egyesület színeit. Tekintettel arra, hogy a BTC a piros-fehér színeket már használta, az FTC-nek maradt a fehér- zöld. Hogy az idők folyamán miért lett az FTC zöld fehér, annak okát – ha volt ilyen – elmosta az idő.
Az alakuló közgyűlésen választották meg a vezetőséget. Díszelnöknek Tolnai Lajost, a kerület képviselőjét, elnöknek Springer Ferencet, alelnöknek Kurfürst Miksát és Varga Károlyt. A vezetőséget még kibővítették Schneider Bélával, Kunzer Gyulával és Weisz Istvánnal. Az FTC megalakulásának idején csupán labdarúgással foglalkozott, ennek ellenére nevében nem a futball, hanem a torna szó szerepelt. A vezetők ezt azzal indokolták igen helyesen, hogy egyéb sportágak művelését is tervezik, s mivel a torna szó akkoriban a sport általános megjelölésére szolgált, ez került az egyesület elnevezésébe is.
