Az NS látogatta meg a lányokat.

Lehet, hogy a nemzetközi kupákból már kiesett a Ferencváros, meg amúgy sem ez a zöldek legboldogabb szezonja, de azért van, ami állandó. Laura Steinbach cipőjének talpa mellett fut egy szabad szemmel alig észlelhető lila csík, így az FTC-Rail Cargo Hungaria női kézilabdacsapatánál esztendők óta folyamatos közönségsikerrel futó tréfa most sem marad el Elek Gábor vezetőedző részéről.

„Laura! A cipőd! Ez lila…!” – hívja fel a szakember a figyelmet a kevéssé a Népligetbe való, inkább más, északibb városrészekben elfogadható színválasztásra, a német átlövő pedig nem hiába Fradi-játékos már tizedik hónapja, kajánul mosolyogva reagál a helyzetre, ráadásul kimondottan ékes magyarsággal: „Nem látom… Rossz szem…”
Nerea Pena még egy év előnyben van Steinbachhoz képest, ami a magyartanulást illeti, így aztán a spanyol irányító olyan bonyolult kifejezéseket is profin alkalmaz, mint például a „törülköző”. És jól is jön a nyelvtudás, mert Penáról, akárcsak a többiekről, szakad a víz az edzés derekára, amihez persze a hatszor negyven méteres büntető sprintnek is lehet némi köze.

Merthogy a hétfői tréning elején kissé kókadtan mozog a társaság a kora délutánban, és annyira dekoncentráltak a lányok, hogy Elek Gábor először, másodszor, harmadszor még csak egyre hangosabban jelzi afeletti elégedetlenségét, hogy egy-egy gyakorlatot többször kell elmagyaráznia, és így sem az történik, aminek kellene, majd végül elfogy a türelme: felsorakoztatja az alapvonalra a játékosait, és mehet a futás. Utána síri csendben baktatnak a kulacsokhoz a bűnösök mindahányan, a légy zümmögését is csak azért nem lehetne hallani, mert elnyomná a fradista tüdők zihálása. Viszont mire folytatódnak az egymás elleni gyakorlatok, varázsütésre fel is gyorsul a tempó, szikráznak az ütközések, sisteregnek a lövések.

„Kezd alakulni” – vigyorog ki a Elek Gábor a pálya szélére, és valóban ez a helyzet.

Van miért felpörögni – ez a magyarázata a vezetőedzői szigorúságnak is: a Fradi március 16., az Érd elleni kupanegyeddöntő óta csak egy edzőmeccsen lépett pályára, azon is létszámhiányosan, és ebbe éppenséggel bele lehet tompulni, miként a hosszúra nyúlt hétvégébe meg a hétfő délelőtti és délutáni edzés közti holtidőbe is. Márpedig csütörtökön a Dunaújvárost fogadja a csapat a NB I elődöntőjének első felvonásán, és ez egyáltalán nem ígérkezik könnyű párharcnak, vagyis tökéletes odafigyelésre lesz szükség – elvégre ősszel már meglepte az Újváros a zöld-fehéreket. Hasonló most nem férne bele, és mire vége az edzésnek, már valóban olyan elánnal ütik-vágják a támadókat a védők, mintha csütörtök lenne. A végére azért még jut egy kis Elek-féle dörgedelem, de ez már csak a korábbiak nyomatékosítását szolgálja. Az üzenet már átment: a következő három napban aligha lesz gond a felkészüléssel…

Szucsánszki Zita
„Hiányzik már nekünk is, hogy végre ismét meccset játsszunk, és biztos vagyok benne, hogy össze is szedjük magunkat csütörtökre. Nem akarjuk megadni a Dunaújvárosnak a lehetőséget, hogy azt higgye, lehet keresnivalója, és ugyanúgy meglephet minket, ahogyan az alapszakaszban. Voltak hullámvölgyeink, nehéz pillanataink ebben a szezonban, de azon leszünk, hogy szépen fejeződjön be, vagyis nem lehet kérdés, hogy döntőbe akarunk jutni, és ha úgy játszunk, ahogyan valójában tudunk, ennek sikerülnie is kell.”

Nemzeti Sport