Az Utánpótlássport.hu beszélgetett Popov Patrikkal.

– Az 56. és a 89. perc között értél el mesternégyest a Vácott. Szinte hihetetlen. Mi történt ebben a bő fél órában?
– Az ellenfél picit tompább lett, mi viszont tudtuk tartani azt a ritmust, amit a meccs elején felvettünk. A társak is jól kiszolgáltak. Hiába lőttem én a gólokat, csapatmunka volt a javából.

– Akkor mutasd be ezt a csapatmunkát, légy szíves!
– Először szabadrúgás utáni kavarodásból voltam eredményes, majd ketten vittük a kapusra a labdát, csak a hálóba kellett gurítanom. A harmadiknál átemeltem a kapust, az utolsót pedig a rövid felsőbe vágtam.

– Egyéni rekordról beszélünk?
– Kétszer lőttem már négynél többet is. U16-osként volt mesterhatosom, míg az U13-as korosztályban a Gyulának nyolcat vágtam.

– Ősszel még az U17-es csapat tagja voltál, rúgtál is tizenöt gólt, most pedig az U21-esek között két meccs alatt ötöt. Hogy sikerült ilyen hamar felvenni az új ritmust?
– Szerintem az U17-es és az U21-es korosztály között nincs akkora különbség. Az idősebbek picit labdabiztosabbak, minimálisan gyorsabb a játék. Fizikálisan persze erősebbek.

– Pedig már kérdeztem volna, hogy mégis mi a titkod?
– Nincs titok. Közhely, de a futball csapatjáték, egyedül nem tudnék semmit csinálni. Mögöttem vannak, ziccerbe hoznak, nekem pedig az a feladatom, hogy belőjem a kapuba a labdát.

– Ezzel máris a tizenkettedik helyre ugrottál a góllövőlistán, a hátrányod öt találat az éllovashoz képest. Ha ilyen ütemben termelsz, még a gólkirályi cím sem lesz elérhetetlen. Célod odaérni?
– Ha már így haladok, természetesen szeretnék gólkirály lenni. Egyébként is mindig arra törekszem, hogy én legyek a legjobb.

– Vérbeli csatárként nyilatkozol. De vérbeli fradistaként vajon elcserélnéd-e a díjat arra, hogy a 28. fordulóban az Újpest ellen győztes gólt szerezz?
– Nehéz kérdés. A lila-fehérek elleni meccseink mindig különlegesek. Az lenne a legnagyobb ajándék, ha be tudnék találni ellenük.

– A bajnoki cím sincs messze, hiszen három pontra vagytok csak a Videotontól.
– Az egész csapat abban reménykedik, hogy befogjuk a Vidit, és a tabella élén végzünk.

– Volt már benne részed?
– Négyéves korom óta a Fradiban játszom, és nyertem már itt bajnoki címet, gólkirály is voltam. Arra is büszke vagyok, hogy az U17-es válogatottnak is tagja vagyok.

– Miért pont a Fradit választotta a család annak idején?
– Az első emlékeim közé az tartozik, hogy mindig ott volt a labda a lábam körül. Emiatt döntött úgy az édesapám, hogy levisz a Fradiba.

– Mennyi lemondással járt, hogy a korosztályod egyik kiemelkedő alakja lettél?
– Szerintem nagyjából ugyanolyan az életem, mint bármelyik kortársamnak. A legnagyobb különbség az, hogy a délutánok nagy részét, úgy háromtól este hétig, a Népligetben, a pályán töltöm.

– És milyen támadóvá sikerült fejlődnöd?
– Olyanná, aki nem tud veszíteni. Fizikailag erős vagyok, a helyzeteimet jól használom ki, és megvan a megfelelő agresszivitásom is. Zlatan Ibrahimovic is hasonló csatár, ő a példaképem.

– De azért van még feljebb is?
– Természetesen! Mindenben fejlődnöm kell, hiszen még nem vagyok profi játékos.

– És mikor lehetsz?
– Bízom benne, hogy minél hamarabb. Négyéves korom óta arról álmodozom, hogy a Ferencváros NB I-es csapatának tagja legyek. Remélem, két-három éven belül már stabil kezdőjátékosnak mondhatom magam az első gárdában.

– Egyéb vágyak?
– Ha itthon már elismert focista leszek, akkor valamelyik topligába szeretnék igazolni.

Nagy-Pál Tamás / utanpotlassport.hu