A korábban a Fradit kioktató dánok megmutatták mi az „européer” magatartás.

Az FTC 40-32-re kikapott a női kézilabda KEK negyeddöntőjében, hétfőn este Viborgban, ahol az ellenfél trénere még meg is alázta. Bár inkább saját magából csinált pojácát, bohócot. Christian Dalmose ugyanis 34-24-es állásnál, tízgólos különbségnél egyszer csak fekvőtámaszozni kezdett az oldalvonal mellett, nyilvánvalóan fogadásból. Ez már nem csupán sportszerűtlenség, hanem az ellenfél semmibe vétele, külvárosiasan szólva bunkóság.

Várható volt, hogy két, szerencsével megnyert párharc után – a 2011-es KEK-nyolcaddöntőből idegenben lőtt több góljával lépett tovább a Fradi, a 2012-es KEK-finálét 62-60-as összesítéssel nyerte – az FTC-Rail Cargo Hungaria egyszer azért beleszalad a Viborg élesre fent késébe. Az is várható volt, hogy e baleset most történik meg, a népligetiek ugyanis a 2013/14-es szezonban kalkulálhatatlan, ingatag csapat benyomását keltik. Az azonban már nem volt várható, hogy 40-32 lesz a vége, ráadásul az anyagi nehézségekkel küzdő, négy kulcsemberét is nélkülöző, a meccsre csupán tíz mezőnyjátékost bevetni képes Viborg a második félidőben tíz góllal, 34-24-re elhúz.

Dalmose magamutogatása

Az pedig, ami ekkor történt, a nemzetközi élsportban egészen példátlan, kövérek-soványak sörmeccsen is durva sértés: az ellenfél addig is bicskanyitogató stílusú edzője, Christian Dalmose a kispad mellett fekvőtámaszozni kezdett. Bizonyára megfogadta, hogy „tíz közte” állásnál ezt teszi, és a Fradi sajnos megteremtette a szánalmas magamutogatás előfeltételeit. A kapusok egyes időszakokban úgy eltűntek, mintha kosármeccs zajlana, a védekezés is csődöt mondott; a svéd Gulldén (képünkön) akkor dobott gólt, amikor akart, 40 gólt még soha, senkitől, semmiféle roskatag állapotában nem kapott a Ferencváros. Elek Gábor vezetőedző már ki is jelentette, ezért bizony büntetés jár, neki és a játékosoknak is.

Az első büntetést azonban Dalmose tréner a fekvőtámaszaival már kiszabta – és ezért a szombati, népligeti visszavágón, alakuljon akárhogyan is a találkozó, viszont kellene büntetni. Ha most én lennék Tomoriék edzője, Elek Gábor helyében egész héten videóznék; de csak Dalmose kunsztjait mutogatnám meg, napjában százszor. Mert aki ebből nem merít dacot, a falat is áttörő indulatot, illetve a gőzmozdonyt is puszta kézzel megállító erőt, az jobb, ha más sportág után néz. A Fradinak például egyre ígéretesebben fejlődik a curling szakosztálya.

Biztatásként FTC-történelem

Aki viszont maradna a kézilabdánál, az kérdezze meg Kökény Beatrixot vagy Pádár Ildikót, mi történt a KEK 1999. tavaszi nyolcaddöntőjében? Eláruljuk: az, hogy a norvég Larvik 33-23-as előnnyel, nagyképűségétől alig látva érkezett a visszavágóra, aztán az utolsó percben, 33-23-as Fradi-vezetésnél már legszívesebben az öltözőbe menekült volna. (Más kérdés, hogy végül ordító hazai ziccert követően, 33-24-es veréssel mégis tovább evickélt.) Minimális elvárás lenne most is Dalmose előembert újabb tornamutatványra kényszeríteni. Persze nem fekvőtámaszozásra, hanem arra, hogy lemenjen hídba. Hátha jönne utána a két váll is.

forrás: mno.hu