Martí Zoltán írásait már többször szemléztük, most ő osztotta meg gondolatait a tavaszi rajtról.
Martí Zoltán a Magyar Lelátó bloggere azt az, elsősorban a Magyar Rádió legjobbjaira jellemző sportújságírói hagyományt képviseli, amelyik nem elégszik meg a felszínes okoskodással, a 10 szavas jól hangzó igazságokkal, hanem szeret a dolgok mélyére ásni. A sportot és főleg a focit tágabb perspektívából is szemlélni és összefüggéseit bemutatni. Mindehhez intellektus és szorgalom szükségeltetik, szerencsére az ifjú újságíró mindkettővel rendelkezik.
Felébredt irtózatosan hosszú téli álmából a magyar labdarúgó-bajnokság, így újra aktuális a kérdés, hogy vajon hol tart az ország legnépszerűbb csapata, a Ferencváros?
Új edző – új remények, mondhatnánk az elcsépelt mondatot, de ez most nem lenne igaz. A remények továbbra is a régiek a zöld-fehéreknél, a szezon végén az európai kupaindulást szeretnék elérni. Thomas Doll érkezésével alighanem az a német precizitás fog előtérbe kerülni, ami igencsak hiányzott a Fradi őszi játékából. Védelme rengeteg elkerülhető gólt kapott – érdekes statisztika, hogy a kiesőhelyen szerénykedő MTK kevesebbszer kényszerült középkezdésre, mint a kilencedik kerületiek – s valahogy elől sem működött tökéletesen a gépezet. Mateo Pavlovic érkezése stabilabbá teheti a védelmet, habár meglátásom szerint David Mateos az ősz vége felé sokkal kiegyensúlyozottabb játékkal rukkolt elő, mint első ferencvárosi találkozóin. A kérdés azért is érdekes, mert úgy tűnik, hogy mind a két játékos megfér a kezdőcsapatban, ugyanis Besicre jobboldali hátvédként számít Thomas Doll. Az elgondolást jól láthatóan kényszer szülte, a magyar bajnokság legjobb hátvédjének posztváltása merész, és közel sem biztos, hogy jó megoldás. Hangsúlyozom, a vezetőedző is ezzel tisztában van, a lépésre rá volt kényszerülve.
Jack Tuijp kis túlzással majdnem a Fradi Túliojává vált, rettenetesen gyenge fizikuma és horribilisen magas fizetése megbélyegezte az egyébként gyaníthatóan nem rossz képességű játékost. A Ferencvárosnak érzésem szerint szüksége lett volna egy minőségi támadó leigazolására, s habár könnyen lehet, hogy hatalmasat tévedek, de Ugrai Roland nem biztos, hogy megüti ezt a szintet.
A beadásoknál a szurkolók vérnyomását rendszeresen tesztelő Jova Levente remek vetélytársat kapott: Dibusz Dénes nemcsak szakmailag, de emberileg is igen magas nívót képvisel, az ő szerződtetését nagy húzásnak tartom. A védelem baloldalára érkezik Laczkó Zsolt, aki a mindig megbízhatóan futballozó, az átlagos teljesítményt szinte mindig elérő Philipp Böniget kell, hogy kiszorítsa. Nem lesz könnyű feladat, hiszen a német játékos egy kapocs lehet honfitársa és a játékosok között, fontos láncszeme lehet a Fradinak.
Az új, valóban lenyűgöző stadiont megnyithatja a Real Madrid vagy a Barcelona, biztos emlékezetes meccs lesz. De az igazi és felejthetetlen élmény a szurkolók számára az lenne, ha európai kupamérkőzésen szoríthatna több tízezer ember az Albert Flórián stadionban. Nem jövőre, nem valamikor majd egyszer, hanem már most nyáron.
Összességében európai kupaindulást jelentő helyezést várok a Ferencvárostól. Már csak azért is, mert ennek a klubnak ott a helye, a történelme, múltja, sőt még a kerete alapján is. A Fradinak örömöt kell szereznie sok millió embernek, Csíkszeredától Dunaszerdahelyen át egészen New Yorkig.
Sok sikert a Ferencvárosnak!
