Thomas Dollt kérdezték a rajt előtt.

– Két hónapja irányítja a Ferencvárost. Milyen benyomások érték ez idő alatt?
– Rendkívül pozitív benyomások értek, már az első perctől kezdve átéreztem, mit jelent a Ferencvároshoz tartozni. Belépve az edzőközpontban lévő klubépületbe, találkoztam a dolgozókkal, és az a benyomásom volt, hogy itt mindenkit a szíve hajt előre a Ferencvárosért. Ez egy igazi család, és nagyon jó, hogy Ralf (Ralf Zumdick másodedző – a szerk.) és én ennek a családnak lehetünk a tagjai. A takarítónőtől az elnökig, itt mindenki azért dolgozik nap mint nap, hogy a klub fejlődjön és előrébb lépjen.

– A Haladás elleni Ligakupa-meccsel az első tétmérkőzésén is túl van. A rossz talaj ellenére azt kapta a csapattól, amit várt?
– Nagyon keményen dolgoztak a fiúk, sok ütközést és küzdelmet láthattam a pályán, amivel nagyon elégedett voltam. Az ellenfélnek két helyzete volt, így azt gondolom, hogy stabil védelemmel játszottunk. A támadásokban még nyilván fejlődnünk kell, a kreativitást és a fantáziát hiányoltam elölről. Az utolsó passzoknál sokkal több koncentrációt várok el a csapattól. Tehát a küzdelemmel és a stabilitással elégedett voltam, a támadójátékkal a rossz talaj ellenére is kevésbé.

– Mennyire sikerült ennyi idő alatt a saját képére formálnia a Fradit?
– Sokszor elmondtam már, hogy a támadójátékot preferálom, azonban ehhez nagyon magabiztos és stabil védelemre van szükség. Ennek a tökéletesítésén fáradoztunk a legtöbbet a felkészülési időszakban is, hisz az, hogy gólt szerzel, egy dolog, de az is fontos, hogy ne kapj gólt. A magabiztos védelem magabiztosságot ad a támadószekciónak is. Jó egyensúlyt kell megtalálni a védekezés-támadás összefüggésében. Most az a legfontosabb, hogy a csapat nagyon együtt van, mentálisan és szakmai szempontból is, nagyon érzik egymást a játékosok. Ez jó alap lehet a folytatáshoz.

– Hogyan értékeli a felkészülést?
– Normál esetben nagyon hosszúnak mondanám. Viszont úgy érzem, mi meg tudtuk találni azokat a kiskapukat egy-egy csapatépítő programmal, amelyek által nem vált unalmassá a felkészülés, nem szürkültek bele a játékosaink a napi két edzésbe. Az elmúlt hetekben a kemény munkán és egymás megismerésén volt a hangsúly, hiszen Ralf és én is újak voltunk. Igyekeztünk az edzéstervet is úgy összeállítani, hogy soha ne ugyanazokat a gyakorlatokat végezzük, minden nap volt valami kis csavar, valami újdonság. Mindent összevéve sikeresnek értékelem az elmúlt heteket.

– Mit lehet tudni a csapaton belüli rivalizálással kapcsolatban? Például tudja-e már, hogy Jova Levente vagy Dibusz Dénes kezd-e, milyen szerepet szán Leonardónak, vagy éppen beverekedheti-e magát a csapatba a sokáig sérült Buzsáky Ákos?
– Azt preferálom, ha egy-egy pozícióra nincs bérelt helyük a játékosoknak. Az újak érkezésével bővült a lehetőségek tárháza, és igazából senki nem érezheti magát biztonságban. Minden játékos megkapja a lehetőséget, számunkra Leonardo ugyanolyan játékos, mint bármelyik másik. A csapatnak szüksége van egy jó formában lévő, magabiztos Leonardóra, ez kétségtelen. Reméljük, hogy minél előbb százszázalékos formába tud kerülni, úgy látom, hogy jó úton jár. Buzsáky Ákos egy fantasztikus mentalitással rendelkező játékos, aki példaértékű lehet a fiatal futballistáink számára. Nagyon keményen dolgozik, hogy egy makacs sérülésből visszakerüljön a csapatba. Reméljük, hogy számolhatunk vele a jövőben.

– Kicsit elrugaszkodva a klubtól, miben látja a különbséget a német és a magyar labdarúgás között?
– Ez nagyon nehéz kérdés, szinte lehetetlen összehasonlítani a német és a magyar futballt. Infrastruktúra szempontjából a magyar futball nyilván kis lemaradásban van. Ennek ellenére a magyar futball nagyon jó úton van afelé, hogy visszataláljon arra az útra, ami a nemzetközi porondra vezet. Az a legfontosabb, hogy az ember soha ne dőljön hátra a karosszékben, hogy sose legyen elégedett a teljesítményével. Mindig van hová fejlődni, és kell is.

– Ön szerint a magyar válogatott kiharcolhatja a 2016-os franciaországi Eb-szereplést? Mit szól hozzá, hogy a riválisok lekezelnek minket?
– Ebből a csoportból tovább lehet jutni, de nagyon kemény munka és sok alázat kell hozzá. A válogatott játékosainak fel kell nőniük a feladathoz, tisztában kell lenniük azzal, hogy egy országot képviselnek. Sosem a riválissal kell foglalkoznunk elsősorban, és hogy ők hogyan kezelnek minket, csakis magunkkal.

– Visszatérve a Ferencvárosra, mennyire elégedett az új igazolásokkal?
– Ezt még nagyon korai megmondani. Pavlovic egy igazán fejlődőképes játékos, ennek nyomait már a Haladás ellen is láttam a pályán. Dibusz Dénes magabiztosan kezdett a Haladás ellen, Ugrai Roland pedig egy gyors és tehetséges fiatal magyar játékos, akinek nyilván időre van szüksége. Az elmúlt három nap edzései alapján nagy reményeket fűzök hozzá, és talán nemsokára fontos láncszeme lehet a csapatnak. Laczkó Zsolt egy nyitott személyiség, aki nemrég tért vissza a hazájába. Neki is szüksége lesz egy kis időre, amíg százszázalékos formába lendül.

– Pár nappal a bajnokság tavaszi rajtja előtt hogy áll a csapat?
– A viszonylag hosszú felkészülési időszak után ezt nagyon nehéz meghatározni. Az elmúlt hetekben mindent megtettünk azért, hogy teljes mértékben felkészüljünk fizikailag, taktikailag, erőnlétben és koncentrációban. Nagyon kemény hetek állnak mögöttünk, remélem, hogy mindennek már az első bajnoki mérkőzésen megmutatkozhat az eredménye. Úgy érzem, készen áll a csapatom a vasárnapi rajtra.

– A Ferencvárosnál mindig a bajnoki cím a cél, de a csapat lemaradása tíz pont az éllovas Debrecen mögött. Mi a cél az idei szezonban?
– Csakis magunkkal kell foglalkoznunk, és a saját utunkat járni, magabiztosan hozni a meccseinket. Természetesen az a cél, hogy megcsípjük a dobogós helyek valamelyikét. De talán inkább úgy fogalmaznék, hogy az út maga a legfontosabb cél.

Hegedűs Gábor / NBI.hu