Változtatás nélkül közöljük a 2006-os események kapcsán született állásfoglalást.

Semmilyen vezető fideszes – vagy bármely más akkori ellenzéki – politikus nem egyeztetett a 2006-os őszi események előtt vagy alatt a Ferencvárosi Torna Club szurkolóival, „a Fradi B-közép tagjaival”, „a Ferencváros ultráival”, vagy bármilyen más elnevezéssel illetett szervezett szurkolói közösséggel – szemben a Gyurcsány Ferenc, Vadai Ágnes, Braun Róbert vagy éppen Kuncze Gábor által állítottakkal. Ugyanis, a Ferencváros Szurkolók Szövetségének (FSZSZ) – amely szervezet az FTC táborának szervezett szurkolóit tömörítette – akkori elnökeként és alelnökeként tudomásunk lett volna bármilyen politikai megkeresésről, egyeztetésről, amennyiben sor került volna ilyenre. Viszont sem megkeresés, sem egyeztetés soha, semmilyen formában sem történt, mert nem is történhetett.

A Ferencváros Szurkolók Szövetségének egyik alapelve volt, hogy a Fradi szurkolóinak közösségétől nemzetpolitikai kérdéseket nem, a pártpolitikát viszont – politikai oldaltól függetlenül – a lehető legtávolabb kell tartani. Az FSZSZ ehhez az alapelvhez mindig is szigorúan és következetesen tartotta magát. Erre, a klub mindenkori érdekein túl, a Ferencváros és szurkolótáborának hagyományai is köteleztek és köteleznek. Természetesen voltak Ferencváros-, Újpest-, Debrecen-szurkolók is a 2006-os tiltakozók között, de nem szurkolói minőségükben, ahogy minden bizonnyal Kispest-, Diósgyőr-, vagy, reméljük, MTK-szimpatizánsok egyaránt, ahogy egyik csapatnak sem szorítók is.

Rajtuk kívül még voltak – többek között – diákok, nyugdíjasok, értelmiségiek, munkások és még biciklisták is – mindannyian azonos minőségben: felháborodott magyar állampolgárként. Szánalmas politikai hecckampány azt feltételezni, hogy a tiltakozókat ellenzéki politikusok irányították. A tiltakozáshoz pontosan elég volt meghallgatni az őszödi beszédet.

Természetesen értjük, hogy Gyurcsány Ferencben és balliberális elvtársaiban még mindig dolgozik az a régi, a Rákosi-érában gyökerező kommunista reflex, amely egy szervezett közösségre, különösen a Ferencvárosi Torna Clubra és szurkolóira, mint saját uralmukra veszélyes ellenségként tekint, olyan közösségre, amelyet pártpolitikusok irányíthatnak vagy tilthatnak be. Gyurcsány Ferenc politikai elődei ennek szellemében mindent megtettek azért, hogy az FTC-t ellehetetlenítsék, szurkolóit pedig üldözték. A klubnak még a nevét is megváltoztatták, színeit elvették, melyeket csak az antikommunista 1956-os forradalom állított helyre. A fentiek ismeretében talán az sem meglepő, hogy pont 2006 nyarán zárták ki jogtalanul a Ferencvárost a hazai labdarúgó bajnokság első vonalából, ahogy az sem, hogy a 2008-ban regnáló kormány nem védte meg azokat az ártatlan magyar szurkolókat, akiket a szlovák rendőrség terrorizált Dunaszerdahelyen. Az utóbbi ügyben az akkori miniszterelnöknek, Gyurcsány Ferencnek írt petíciónkra máig nem kapott választ a magyar szurkolói társadalom.

Kampányolhat Gyurcsány, Vadai, Kuncze, vagy Braun különböző összeesküvés-elméletekkel a Ferencváros táboráról, egy büszke, öntudatos táborról, de még arra sem méltóak, hogy a Ferencvárosi Torna Club nevét a szájukra vegyék.

És végül – akár büntetőjogi felelősségünk teljes tudatában is – megismételjük: a 2006 őszi események előtt, közben vagy után sem volt semmilyen egyeztetés Fidesz-vezető (vagy más akkori ellenzéki politikus) és az FTC szervezett szurkolói között. Aki bármi mást állít, hazudik.

Magyar Balázs, a Ferencváros Szurkolók Szövetségének korábbi elnöke

Boros Bánk Levente, a Ferencváros Szurkolók Szövetségének korábbi alelnöke

(MTI – OS)