Pólósaink vezetőedzőjével készítettek interjút.

Ekkora perspektíva van a Ferencvárosban?
Halmozódtak a munkák, a Ferencváros utánpótlásánál szakmai igazgató vagyok és ott az OBI-es felnőttcsapat, amely megint teljes embert igényel. Ehhez jött volna még az utánpótlás válogatottnál Horkai György mellett végzett munkám, ami szintén emberpróbáló elfoglaltság. Ráadásul a család is fontos tényező, azt éreztem, nem tudom a szükséges energiát beletenni a feladataimba, mivel ezerfelé szakadok. Azt sem szerettem volna, hogy Horessel megromoljon a viszonyom, ezért kértem, mentsen fel.

Tehát a Fradiban több, jobb lehetőséget lát?
Odatartozom, nem léphettem ki. Vérző szívvel hoztam meg a döntést, hálás vagyok Horkai Györgynek, hogy lehetőséget adott.

Mennyit őrlődött az elhatározáson?
Sokáig érlelődött bennem, hiszen amit akartam, azt mindig a végletekig csináltam, ennek oka a bennem lévő fanatizmus lehet. Sokan mondták, hogy fáradtnak tűnök, még ha magam nem is éreztem ezt, de látszik, ennyi mindent egyszerre nem lehet csinálni.

Akkor most már csak a Fradi?
Igen, bár mondtam Horkai Györgynek, ha úgy alakul, hogy nyáron segítségre van szüksége, szóljon. De egy OBI-es csapatot vezetni, nívós edzői munkát végezni teljes embert kíván.

Ebben már van is némi tapasztalata. Tetszik az edzősködés?
Nagyon szeretem. Amikor játszottam, az edző mondott valamit, mi csak bementünk és megvalósítottuk. Most viszont nekem kell az egész csapatnak megmondanom, mi a következő lépés, az edzőnek kell a legstabilabb pontnak lennie. Fel kell nőni ehhez akkor is, ha a tapasztalataim alapján készen vagyok rá.

Nem érzi időnként, hogy menne a vízbe?
Abszolút nem. Olyan sokáig toltam ki a karrierem, hogy nincs bennem hiányérzet. Ráadásul egészségügyi gondom is akadt, rendre bedugult az orrom a vízben, de ez már nem probléma többé.

Akkor teli tüdőből kiabálhat a csapattal.
Persze. Átalakul ilyenkor az ember, szoktunk is viccelődni azzal, hogy edzőként átálltam a sötét oldalra. Játékosként borzalmasak voltak a hosszú úszások, a hosszú edzések, a többórás videózások és magyarázatok. Úgy voltam vele, edzőként sose vinne rá a lélek. Erre mi történik? Pontosan ezt csinálom.

Azt sem érzi egy-egy vízben látott megoldás során, hogy Ön jobban tudná kivitelezni?
Technikailag sohasem hasonlítok össze senkit magammal. Legfeljebb a hozzáállás terén.

Mondjuk az sem kevés…
Megvan az alapvető fanatizmusom. Ha valaki kiszól a vízből, hogy „Zsolt, ez lehetetlen”, akkor el tudok borulni. Olyankor megmutatom a videón, hogy igenis lehetséges. Ha úgy véled valamiről, hogy lehetetlen, akkor jobb, ha abbahagyod az egészet. Igenis az edző dolga megmutatni, hogy túl lehet lépni a saját korlátaidon. Nem csak vízilabdát tanítunk, hanem viselkedést, hozzáállást, célokat. Az egész életet.

S hogyan látja, mire taníthatja meg a Fradi-játékosokat, mire lehetnek képesek?
Nekem nincs alternatívám, így vagy úgy, de jobbak leszünk. Hogy kicsivel vagy sokkal, az majd elválik. Egyelőre lépésről lépésre haladunk.

Lesz még válogatott edző?
Nem tudom megmondani. Örömmel csináltam, ha az élet úgy hozza, szívesen dolgoznék újra a válogatottnál. Nehéz volt lemondani a feladatról.

Ráadásul úgy tűnhet, az az út még nagyobb feladatok felé vezet.
Ahhoz, hogy jó edző legyek, nagy felelősséggel járó feladatokat kell vállalnom, fel kell készülnöm arra, hogy mi lesz majd, amikor nagy a tét. Most pedig épp azon dolgozom, hogy felkészült legyek, ha később az élet úgy hozza, hogy megint válogatott edző lesz belőlem.

A Ferencvárost körülvevő közegről:
Van mögöttünk közönség, kijönnek az emberek a meccseinkre, amikor bemegyek a székházba, megveregetik a vállam, örülnek a sikereknek. A focistákkal is gyakran találkozunk, biztatjuk egymást, de mondhatnám azt is, hogy ha lemegyünk vidékre, vannak olyanok, akik miattunk jönnek ki a mérkőzésre, és ha jobbak lennénk, még többen jönnének. Ezért érdemes dolgozni.

Nemzeti Sport