Beszámoló 2014 első nagy utazásáról.
Az előkészületek
Még 2013 őszén merült fel baráti társaságunkban, hogy a jól teljesítő jégkorong csapatunkat elkísérjük az alapszakasz utolsó erdélyi körútjára január közepén, a tél talán leghidegebb időszakában. Az egész egy belinkelt fotóval kezdődött, amin a Madarasi-Hargita kopjafái szerepeltek és a hozzáfűzés mindössze annyi volt, hogy ahová egyszer el kell menni. Alá egyből bekerült ötletként a Csíkszereda és Brassó elleni mérkőzésekkel összekötött nyaralás (vagy inkább „telelés”) és természetesen érdeklődőben sem akadt hiány.
A szervezés kormányát Zadir ragadta magához, gyorsan begyűjtötte az összes csíkszeredai szállás ajánlatát, valamint megindult az ötletelés is, hogy miként is kéne megoldani az utazást. A legelszálltabb lehetőség is megszületett ekkor: vonat oda, repülő vissza. Végül azért a vasút győzött, mivel nagy kedvezményeket lehetett szerezni a MÁV-nál, ha mindent időben elintéztünk. Ez az időpont december kilencedik napjára esett, legkésőbb eddig kellett megváltani jegyünket a január 10-én induló Corona-expresszre és visszafelé a Hargita elnevezésű járatra. Ezt Zadirral közösen meg is tettük, 11 főre foglaltunk helyeket, fejenként kb. 8000 Ft-os kedvezménnyel a központi MÁV Jegyirodában. Így kezünkben voltak a Budapest – Csíkszereda, valamint a Brassó – Budapest utazásra feljogosító papírdarabkák.
Vonatjegyek
A szállás kiválasztása is sikeresen megtörtént, a Prince hotel lett a befutó, köszönhetően annak, hogy tényleg foglalkoztak velünk, a többi jelölttel ellentétben nem csak az árajánlat megküldésével tudtak le minket, hanem folyamatosan válaszoltak a kérdéseinkre, valamint a programok tervezésében is sokat segítettek. A hírek ekkor is azt erősítették meg, hogy nagy hideg lesz, hóval vegyítve, így az utazások mellé megérdeklődtük a hószánozás lehetőségét is, amire pozitív választ kaptunk, így minden adott volt a 2014-es év legjobb túrájához.
Karácsony előtt beütött a baj, Zadir munkahelye közbeszólt, így sajnos kénytelen volt kiszállni, a korábban magához vett feladatok pedig hozzám kerültek. Az egyeztetések során kiderült, hogy az időjárás megenyhült, a hóhelyzet nem volt számunkra megfelelő, így a közösen kialakított program végül így nézett ki:
- Péntek: este indulás Budapestről.
- Szombat: reggel érkezés Csíkszeredába, reggeli a szálláson, utazás a Gyilkos-tóhoz és Békás-szoroshoz, valahol ebéd, Csíksomlyó megtekintése, vacsora.
- Vasárnap: reggeli, utazás az ezeréves határhoz, valahol ebéd, Nyerges-tető megtekintése, Csíkszereda – Fradi mérkőzés, vacsora.
- Hétfő: reggeli, utazás Brassóba, városnézés, Brassó – Ferencváros mérkőzés.
- Kedd: kora hajnalban indulás vissza Budapestre.
Irány Erdély!
Az ünnepek után gyorsan eljött január tizedik napja, amely péntekre esett. A csapatban is történtek további változások, egyikünk sajnos lebetegedett, így kihagyni kényszerült az utazást. Szerencsére azért sikerült az összes helyet betölteni, indulhatott a túra. Ötkor találkoztunk a Keleti-pályaudvaron, felszálltunk a vonatra, a kalauz nagyon kedves volt, a két hatfős kabin helyett hármat biztosított számunkra. Kérte, hogy a biharkeresztesi határig ne aludjon el senki, ott ugyanis ellenőrzés lesz. Ez meg is történt, utána mindenki megágyazott, majd nyugovóra tért, így viszonylag gyorsan elrepült az idő és reggel hét körül befutottunk a csíkszeredai állomásra.
Csíkszereda
A pályaudvar előtt álló taxikkal jutottunk el a szállásunkra, a fuvar kifizetése után bejelentkeztünk és átvettük a szobák kulcsát. A csomagok letétele után várt minket a reggeli, valamint már jelen voltak idegenvezetőink is. Az étkezést befejezve mindenki rendbe kapta magát és indultunk is a benzinkútra, ahol a napi utazásra elegendő üzemanyagot tankoltunk és román lejt is váltottunk. Első megállónk a Gyilkos-tó volt, ahol felmerészkedtünk a vastag jégpáncélra, megismertük a tó kialakulásának történetét és a legendáját, megnéztük az ajándékos bódékat, páran pedig megkóstolták a helyi kürtöskalácsot is. Innen a Békás-szoroshoz, a látványos szurdokvölgyhöz vezetett az utunk, ahol kigyönyörködtük magunkat a természeti csodában, szintén sok remek kép készült, majd Gyergyószentmiklós felé vettük az irányt, ahol megebédeltünk.
A Békás-szorosnál
Ebéd után visszatértünk Csíkszeredába, hogy egy rövid gyalogtúrával felkeressük a híres csíksomlyói búcsú helyszínét. A rövid hegymenet fáradalmait bőven kárpótolta az elénk táruló látvány és a nevezetességek, mint például a Hármashalom oltár vagy a Szent János kápolna. A visszhangot is teszteltük egy-két hangosabb Hajrá Fradival. Ekkor már elért minket a napnyugta is, így lassan indultunk szállásunkra, útközben azért még megtekintettük a csíksomlyói kegytemplomot és a Mikó-várat. A jól sikerült kirándulás befejeztével következhetett a vacsora és a pihenés. Páran belevetették magukat a szeredai éjszakába, de nem találtak nagy életet, így hamarosan Ők is nyugovóra tértek.
Az igazi határ és az első meccs
A vasárnap reggelivel kezdődött, majd egy figyelmeztetéssel folytatódott. A szálloda vezetője hívta fel figyelmünket arra, hogy a román hatóságok látókörébe kerültünk már korábban, nem tulajdonítottunk nagy súlyt a dolognak, inkább csak nevettünk rajta, hogy persze. Az újabb tankolás után célunk a Gyimesek volt, elsősorban az ezeréves határ miatt. Itt található az egykori Rákóczi-vár romja, a legkeletibb MÁV őrház, magyar határkő. Több mint száz lépcső megmászása után minden irányban szép kilátás nyílt, mind a magyar, mind a román rész felé. További látványosság még a templom, valamint a domboldalon elhelyezett kopjafák.
Ezeréves határ
Az ebédet ezúttal Csíkszeredában fogyasztottuk el, a Gambrinusz-csárdában, csak ajánlani tudom a helyet. A mérkőzésre való tekintettel délutánra már csak egy rövid kirándulást terveztünk, a Nyerges-tetőhöz indultunk. Itt állítottak emléket az 1848-49-es szabadságharcban elhunyt székelyeknek, akik maroknyian tartották fel az osztrák – orosz túlerőt és csak egy román pásztor árulása miatt szenvedtek vereséget.
Nyerges-tető
Visszatértünk Szeredába, egy rövid pihenő után találkoztunk a recepción és nekivágtunk a pár perces gyaloglásnak a Vákár Lajos jégcsarnokhoz. A kezdés előtt betértünk a híres Öt kutya vendéglőbe, ahol kedélyes beszélgetés zajlott, majd közeledvén a kezdéshez elindultunk a bejárathoz. Kilépve az ajtón két csendőr fogadott minket, közölték, hogy ők visznek be minket a lelátóra, készítsük elő az igazolványainkat. A kapun túljutva iratainkról digitális fotót készítettek, a 15-20 fős rohamrendőr láncon keresztül léptettek be minket egyenként, kemény motozás mellett, rólam a nadrágot majdnem leszedték, a hazai kollégák is elégedetten mosolyogtak volna az eljárást látván. Nemtetszésünket látván az egyik csendőr mondta, örüljünk, hogy egyáltalán magyarul fogadtak minket… Mondjuk románul aztán beszélhettek volna hozzánk, valóban. Ezt még betudtuk annak, hogy az előző túrán is volt esemény a HSC otthonában, valószínűleg ezért történt az, ami. A mérkőzés jó volt, kicsit bosszúsan távoztunk, hiszen a rendes játékidőben, a hosszabbításban és a szétlövésben is volt lehetőségünk a győzelemre, sajnos nem sikerült.
Brassói „élmények” és a hazaút
Másnap a reggeli után összepakoltunk, rendeztük a tulajdonossal a szállás és a programok költségeit és elindultunk a Fenyő Hotelhez, hogy csomagjainkat elhelyezzük a csapatbuszon, a terv szerint majd a brassói meccs után vettük volna át őket újra. Rövid beszélgetés után átmentünk az állomásra, megváltottuk a Brassóba tartó gyorsvonatra jegyeinket, ami hamarosan be is futott az állomásra. A két órás út gyorsan eltelt, megérkeztünk a Cenk aljában található városba. És ekkor derült ki, nem csak vicceltek, amikor mondták, hogy a szállodából kikérték az adatainkat, valamint folyamatos megfigyelés alatt is tartották utazó társaságunkat. A peronon már rendőrök várták a vonatot, mikor átmentünk az aluljárón a pályaudvar főépületébe, akkor az utolsó három barátunkat el is vitték az ott található rendőrségi szobába, ahol irataikat lefényképezték, rosszindulatú megjegyzéseket tettek. Egyikükkel végül az épület előtt járkáltak, hátha meglátnak mindenkit. Végül ez nem történt meg, társainkat is útjukra engedték, de közölték, hogy folyamatos megfigyelés alatt tartanak minket és a mérkőzés után nem ajánlják a vasútállomást tartózkodásra, mivel nem biztonságos.
CFR mozdony
Ilyen „útravalóval” indultunk el várost nézni, ahol aztán végül, ha nem is egyhangúlag, de döntés született, hogy ebből mi nem kérünk. Megkezdődött a telefonálás, ebből született a közösségi oldalon megjelenő eltúlzott közlemény, amit a hirtelenségnek tudok be, és megbeszéltük, hogy csomagjaink ott maradnak Csíkszeredában, mi pedig az első lehetőséggel vissza is utazunk. A figyelő szemek előtt vásároltunk, jegyet beszereztünk majd fel is ültünk a vonatra, nagyjából sötétedésre meg is érkeztünk. A táskákat felvettük és beültünk ismét az Öt kutyába, ahol megvacsoráztunk és a mérkőzést is néztük a román DigiSport 3-on. Egy gyenge próbálkozást tettünk a korábbi vonat kalauzánál, hogy felenged-e az esti járatra, de elzárkózott az ötlettől. Szállásadónkat felhívtuk, tud-e csak alvásra biztosítani szobát, nagyon segítőkész volt, becsületkassza mellett kaptunk pihenési lehetőséget. Hajnali négykor mindannyian a recepción voltunk, a bejárat előtt már ott parkoltak az előző este lefixált taxik, ennek köszönhetően gyorsan kiértünk az állomásra, ahol egy keveset vártunk a Hargita-expresszre, hogy megkezdhessük Budapest felé a 13-14 órás utunkat. Végül fél ötre érkeztünk be a Keleti-pályaudvarra, hogy sok élménnyel, tapasztalattal a hátunk mögött már saját otthonunkban pihenjük ki magunkat.
És hogy miért kell egyszer mindenképpen ellátogatnod Erdélybe? Nézd végig a fotóalbumot és megtudod:
Fotók: Peti és Teemu
