’88-ban a labdarúgó szakosztály születésnapján hunyt el korábbi játékosunk, edzőnk, legendánk, Lakat Karcsi bácsi, aki mindig visszautasította a céklát.

Életéről bővebben a Tempó Fradi remek visszaemlékezésein keresztül olvashattok, mint játékosról itt, és mint edzőként itt.

Bánki József így emlékezett vissza rá korábban:

Dr. Lakat Károly, akivel volt szerencsém sokat beszélgetni, rengeteget mesélt a korábbi időkről és a fradiellenesség előzményeiről. Ő mondta egyebek mellett: „Magyar vagyok, keresztény vagyok és fradista, ezekől egy is elég, hogy ne vigyem semmire ebben az országban…”. Magyar vagyok, keresztény és fradista, olyan jelzők és tulajdonságok, amelyekkel tényleg nehéz volt abban a korban érvényesülni. És sajnos azt látom, ezek a szavak, ezek a tulajdonságok sokaknak ma is szálkát jelentenek. Lakat Karcsi bácsi persze anekdotázott is, egy-egy étkezésnél előszeretettel utasította vissza a céklát, mert az vörös. Ő is azon emberek egyike, akik elmélyítették bennem az istenhitet, a hazaszeretetet és a fradizmust.