Korábbi kiváló beállósunk, Pádár Ildikó osztotta meg a holnapi BL mérkőzéssel kapcsolatos gondolatait.

Borzasztóan nehéz helyzetben voltunk, de nagyon jó közösségünk volt a csapaton belül. Tudtuk, hogy számíthatunk a másikra. Úgy utaztunk el Podgoricába egy hazai döntetlen után, hogy habár bennünk volt a győzelem terhe a továbbjutásért, mégis úgy gondoltunk rá, hogy lesz ami lesz. Nagyon szerettünk volna BL-döntőt játszani, de tisztában voltunk vele, hogy iszonyatos küzdelem és hangulat vár ránk.

A játékvezető jó párszor lefújhatta volna a mérkőzést a lelátókon történtek miatt. Az akkori podgoricai csapatkapitány többször mikrofont ragadott, hogy megnyugtassa a nézőket. Már meccs közben is repültek be különböző tárgyak a pályára. A lefújás után a pálya közepén ugráltunk a győzelmünket ünnepelve, majd egyszer csak azt vettük észre, hogy menekülnünk kell, mert záporoztak felénk a flakonok és pénzdarabok.

Erre mentálisan kell felkészülni. Mivel a Fradiban mindig is szenzációs volt a közönség, így nem lehet annyira ismeretlen számunkra a jó hangulat, hiszen anno mi is hasonlóban játszottunk. Inkább az óriási, idegen csarnok és a sok ezer ellendrukker miatt más.

Elképzelhető, hogy a hangulat és az idegen pályán kívül még egy külső tényezővel meg kell birkóznia Elek Gábor csapatának, de korábbi világklasszis beállónk szerint ezzel nem érdemes foglalkozni. Játékosként is mindig higgadt kézilabdázónk erre is talált megoldást. “Nagy a kontraszt ugyan, de már a gyerekekbe is próbáljuk beleültetni, hogy úgy kell játszani, hogy a két játékvezető ne tudjon belenyúlni a mérkőzésbe. Jó, ha a bírók látják azt, hogy határozottak vagyunk, hogy csöndben tesszük a dolgunkat és mi irányítjuk a mérkőzést. Persze nagyon egyszerű erről beszélni, de a pályán borzasztó nehéz megvalósítani és végigvinni. A lényeg, hogy vasárnap mihamarabb feltérképezzük a játékvezetői stílust, hogy miket engednek és miket nem, illetve hogy ehhez minél gyorsabban alkalmazkodjunk és a magunk javára fordítsuk.

A Buducnost együttesén szerintem most nagyobb a teher, mivel nekik hazai pályán kell kivívni a továbbjutást. Nekünk pedig meg kell mutatnunk, hogy nem hiába nyertünk sorozatban két KEK-et, vagy játszottunk tavaly a BL-ben rengeteg emlékezetes mérkőzést. Ezek is azt mutatják, hogy ott a csapat helye idén is a BL-középdöntőben. Ehhez a lányoknak hinniük kell magukban, az edzőjükben és egymásban. Az első perctől kezdve bízni kell a továbbjutás lehetőségében. Végtére is ezek a mérkőzések azok, amiért egy sportoló nekivág egy szezonnak. Ezekért a percekért kézilabdázunk, emiatt akarunk ott lenni a pályán. Ha sikerül megragadni a lehetőséget, akkor kifizetődik az a sok munka, futás és szenvedés. Ez kell, hogy plusz erőt adjon ahhoz, hogy felvegyük a küzdelmet és bátran játszunk Podgoricán. Ha pedig az ellenfél valamivel mégis jobb egy adott napon – amit persze nem könnyű feldolgozni – akkor a lényeg, hogy úgy hagyjuk el a pályát, hogy tudjuk, mi az első pillanattól az utolsóig mindent megtettünk a győzelem érdekében.

Van bennem egy olyan érzés, hogy megcsinálják a fradis lányaink és legalább egy pontot szereznek. Mindvégig optimistának kell lenni, hiszen bármi közbejöhet, ami egyszer csak a javunkra fordíthatja a mérkőzést. Nagyon bízok a csapatban. Hiszem, hogy képesek kivívni a továbbjutás.

Fradi.hu