Jubileumot ünnepel legnagyobb riválisunk.

Ma 125 éve, 1888. november 16-án alakult meg a Magyar Testgyakorlók Köre. Focicsapatuk a harmadik szezonban, 1903-ban került fel az első osztályba. Ekkor játszottuk velünk először és azóta tart a két egyesület rivalizálása, amelyik kiérdemelte az Örökrangadó elnevezést.

A rövid BTC-s dominanciát követően ez a két egyesület határozta meg a magyar foci első évtizedeit és máig ez a magyar labdarúgás két legeredményesebb egyesülete. Ez a két klub volt képes Magyarországon a lokális identitáson túl valódi kultúrateremtő tényezővé válni, nem valamivel szemben, hanem saját értékeit képviselve kialakítani egy önálló, más egyesülettel össze nem téveszthető identitást és játékstílust.

A legendás Sándor Csikar a maga legendás humorával maga egészen másban látta a két egylet közti különbséget, szerinte a lényegi különbség az, hogy: a „Fradisták isszák, az MTK-sok meg eladják a bort.”

A két klub életében voltak viharos időszakok (Schlosser-ügy, Várszegi éra), de többnyire baráti volt a viszony, különösen a diktatúrák nyomása idején. A két klubnak közös legendái is voltak, mint Schlosser, Turay vagy Zsiborás és olyan edzők, akik mindkét csapatot irányították. Csapataink párviadala, csak hogy a legendás Dalnoki-Csikar küzdelemre emlékezzünk sokszor hozott nézőcsalogató játékot, izgalmat, kemény, mégis sportszerű küzdelmet.

Személy szerint kedvenc MTK-s anekdotám is a két egyesület legendáihoz fűződik, ami mutatja, hogy a klubszeretet nem ismer idő- és országhatárokat.

Történt, hogy a chliei VB-re készülődő magyar válogatott 1961-ben Chilében játszott. Az edzésekre és a meccsekre kilátogatott az MTK hajdani legendás játékosa Orth György is. A játékosokat elnézve ezt mondta az egyik vezetőnek:

– Ez a kis Albert, ebből zseniális játékos lesz, csak az a baj, hogy nem nálunk játszik.
– Nálatok Chilében?
-Csacsi, nálunk az MTK-ban

Boldog születésnapot!