A Diósgyőriek támadója értékelte a meccset.


– A korai gól általában megnyugtat egy csapatot, a DVTK-Fradi meccsen mégsem ez történt…

– Valóban nem. Meglepődtünk, hogy vezetünk, rosszul kezeltük a szituációt.

– Miért?

– Ebben a csapatban sokan vannak, akik még soha nem játszottak ilyen miliőben, ilyen közönség előtt, ekkora tétért, ekkora nyomás alatt. Talán ez zavarhatta meg a csapatot.

– Mi hangzott el az öltözőben, a szünetben?

– Az, hogy próbáljunk meg játszani, meg tudjuk nyerni a mérkőzést, de igazából, abból, amit a szünetben megbeszéltünk, semmit nem tudtunk megvalósítani, mert rögtön a második félidő elején gólt kaptunk, aztán, nagyon hamar még egyet.

– Az a taktika része volt, hogy a második játékrészben visszahúzódtál – főleg Bacsa Patrik becserélését követően -, és hátrébbról próbáltál meg bekapcsolódni a támadásokba, vagy a játék hozta így?

– A játék hozta így, nem a taktika része volt. Nem jött előre labda, hátrébb kellett húzódnom, hogy hozzájussak. Az első félidőben sokkal több területem volt, akkor tudtam gólt lőni, és akkor tudtunk több helyzetet is kialakítani. Gondolok például Zoran Kosztics helyzetére, még egy-nullnál.

– Még az első félidőben az oldalvonal környékén összecsaptatok Muhamed Besiccsel. Lett egy kis perpatvar, többen odaszaladtak, aztán mindeketten kaptatok egy sárgát, mi történt pontosan?

– Besics a földön ült, és befogta a lábamat, nem akarta elengedni. Én meg ki akartam szabadítani. De másodszorra sem engedte, aztán, amikor harmadszor is próbálkoztam, abban a pillanatban éppen elengedte, és a játékvezető úgy ítélte meg, mintha én felé rúgtam volna. Ezért kaptam a sárgát. Pedig bennem nem volt semmilyen indulat, egyszerűen csak ki akartam szabadítani a lábamat. Vissza kell majd néznem a jelenetet, hogy volt pontosan, én így emlékszem.

– Még csupán huszonhárom éves vagy, nem olyan hosszú az eddigi pályafutásod, emlékszel olyan időszakra, amikor ilyen hosszú veretlenségi sorozata volt valamelyik csapatodnak?

– Éltem már ár veretlenségi sorozatot. Törvényszerű, hogy a sorozatok előbb-utóbb megszakadnak. Kár, hogy éppen most, és éppen a Fradi ellen. Kaptunk egy pofont, ami talán jó abból a szempontból, hogy egy sorozat lezárult, és el lehet kezdeni egy újat építeni.

– Meg kell tanulni kezelni a sikert, ugyanúgy ahogy a kudarcot is?

– Igen. Ez a csapat még soha nem élt át ilyen győzelmi sorozatot, mint amilyet mi átéltünk az elmúlt időszakban. Mindenkinek át kell gondolnia a dolgokat, le kell, hogy tisztuljon a fejekben.

– Sokan már bajnokesélyesnek kiáltották ki a Diósgyőrt, szerinted hol a helye a magyar bajnokságban ennek a csapatnak?

– Ott, ahol most állunk. A dobogón, az első három-négy csapat között.

forrás: nb1.hu