Velünk készül betegsége után a hálóőr.
Fülöp Márton arról is beszélt hétfői sajtótájékoztatóján, hogy hogyan diagnosztizálták nála a rosszindulatú daganatot.
– Februárban kaptam egy lövést a karomra az egyik edzésen. Nem fájt annyira, így utána még védtem négy meccsen át. Utána viszont már olyan fájdalmam volt a középső ujjamban, hogy nem bírtam már folytatni a védést. Hazajöttem, próbálkoztunk a konzervatív kezeléssel, hátha felépülök műtét nélkül, de sajnos nem így lett, így április elején sor került egy operációra. Pár héttel később visszamentem Görögországba, hogy ott folytassam a kezelést. Az orvosom, dr. Tóth Ferenc azt tanácsolta, 6-8 hetet ne védjek, de a görög kupadöntő vonzó dolog volt, így 5 és fél hét után, egy hét edzéssel a hátam mögött elvállaltam a védést. Jó meccs volt, a hosszabbításban kaptunk ki, 60 ezer néző előtt, ami a vereség ellenére is nagy élmény volt. Utána kezdődött a play-off, további négy mérkőzést még végigvédtem, az utolsó találkozó a PAOK elleni volt, idegenben. Utána két nappal jött a hír a doktortól, hogy megvan a szövettani eredmény, és hogy azonnal jöjjek haza. Akkor áprilisban még nem sejtettem, hogy ekkora gond: kivettek egy izmot a kezemből. Nem tudták, hogy daganatos, igaz, mondták, hogy nem lehetetlen, de legyintettem: miért lennék én daganatos 29 évesen a bal karomban? Hazajöttem, jött az újabb műtét, kiszedték azokat a részeket is, amiknél volt esély még a rosszindulatú daganatra. Azóta volt egy újabb vizsgálat, szerencsére negatív lett, azaz nagyon jól sikerült a korábbi műtét. Javasoltak még egy kezelést, hogy az esetleges ott maradt szöveteket „kiirtsák”. Négy kemoterápiás kezelésen és harminc sugárterápián vagyok túl, most értem a végére, a vérképem eredménye nagyon pozitív volt. Most lesz egy kontroll másfél hét múlva, remélem, kimondják, hogy minden negatív és ott folytathatom, ahol abbahagytam. Félévente kell szúrópróbaszerű vizsgálatra mennem, de csak öt év után mondják ki, hogy valaki teljesen gyógyult, mégpedig ha végig tünetmentes. Biztos vagyok benne, hogy így lesz – mondta a válogatott kapus Budapesten.
A magyar hálóőr a kényszerszünetben sem hagyta el magát – sem lelkileg, sem fizikálisan.
– 4 és fél hónap alatt se hagytam el magam fizikálisan, sokat utazgattam, meglátogattam a számomra fontos embereket, próbáltam a rossz dolgokban megtalálni a pozitív dolgokat. Rengeteget lábteniszeztem, sokat futottam a szigeten, pár kilométert leúsztam. kell is, hogy tökéletes állapotba kerüljek – tette hozzá Fülöp, aki a szurkolók adta hitről is beszélt.
– Az utolsó klubom, az Asterasz meghívott egy utolsó meccsre, hogy elbúcsúzhassak. A meccs előtt egy plakettet kaptam, a szurkolók nagy ovációja fogadott, ez ugyanúgy erőt adott, mint a magyar-cseh meccsen a magyar szurkolók biztatása, hatalmas adrenalin-fröccs volt, megerősített abban, hogy még van helyem a futballpályán.
Fülöp jelenleg visszatérésén dolgozik – a Ferencváros és Ricardo Moniz segítségével.
– Pillanatnyilag a Fradival edzem. Korábban volt egy lehetőségem, amikor még kitudódott, Petry Zsolt felhívott, hogy a Hoffenheimhez kimehetek, egy emberi gesztus volt Zsolti részéről, hogy felajánlotta. A múlt héten aztán beszéltem Ricardo Monizzal, akivel nagyon jó kapcsolatban voltunk, felajánlotta, hogy készüljek a Fradival a következő kihívásokra.
A kapus a csakfoci.hu kérdésére megerősítette korábbi hírünket, mely szerint felmerült annak a lehetősége is, hogy az FTC-hez kerüljön.
– Valóban tudtam az érdeklődésről, de ez a dolog közbeszólt. Most nem tudom azt mondani, hogy esetleg a Fradiban folytatom-e, hiszen még nem gondolkodom új klubban, csak arra, hogy minél jobban felkészítsem magam, és gondosan kiválasszam a következő csapatomat. Ricardo Monizt egyébként jól ismerem a Tottenhamtől. 2-3 hét kell még, hogy újra 100%-os állapotba kerüljek. Jobb állapotban vagyok, mint gondoltam, 7 napja vagyok a Fradinál, és egész jól bírom.
Fülöp a céljait is megfogalmazta és a szurkolóknak is „üzent”.
– Nagy céljaim vannak, remélem, meg tudom valósítani majd őket. Nagyon hiányzott a futball, sokszor természetesnek veszi az ember a dolgokat, most jöttem rá, hogy az olyan kis dolgok, minthogy az ember edzésre mehet, vagy csak bemehet egy öltözőbe, ezek valójában milyen nagy dolgok. Csak egy példa, de tavalyelőtt végigültem egy kispados évet a WBA-ban, minden meccsen ott ültem a kispadon, a Premier Leuage-ben, és az volt bennem, hogy miért csak kispados vagyok. Többmillió ember csak nézni szívesen nézne egy PL-meccset, sokaknak a kispad sem adatik meg. Visszagondolva nekem sem volt elég az a helyzet, de most teljesen másképpen élem meg azt, hogy az is milyen nagy dolog volt a kispadon ülni. A családom, a kedvesem, a barátaim, a volt játékostársaim segítettek a legtöbbet, de a magyar tábor is, nagyon köszönöm nekik!
