Kéziseink edzőjét kérdezték a válogatott szünetben.
– Nyugalmasan telik a hét? Milyen a hangulat a népligeti Arénában a válogatott összetartások hetében?
– Az itthon maradt játékosokat hozzátettük a junior csapathoz. Főként kollégám Kovács Attila tartotta az edzéseket, én a hét második felében a taktikai feladatokba szálltam be, amit nagyon élveztem! Jó volt a gyerekekkel foglalkozni. Nagyon sok tehetséges fiatalunk van, akiknek jó látni a fejlődését.
– Ilyenkor több időd van szakmai igazgatóként a fiatalabb játékosok teljesítményét is követni?
– A junior meccsek nagy részét egész évben látom. Az ifi mérkőzésekből is látok részleteket. Úgy gondolom, hogy jó úton jár az utánpótlásunk. Kezd kialakulni egy nagyon jó utánpótlás felhozatalunk, ami biztató lehet a jövőre nézve. Például az 1998-99-es korosztályú gyerekek nagyon tehetségesek!
– Nem hiányolod ilyenkor a felnőtt játékosaidat?
– Jó helyen vannak a válogatottban! Jövő héttől lesz belőlük részem bőven, úgyhogy ennyi pihenés nekem is kell. (Nevet.) Persze azért figyelemmel követem őket. Vasárnap megnézem a helyszínen a horvátok elleni mérkőzésüket a Provident Kupán. Nagyon szurkolok azért, hogy a decemberi világbajnokságon egy jó eredményt érjen el a válogatott. Jó esély is van erre. A csoportunkban a németek és románok lesznek a riválisaink. Amennyiben ezt a két csapatot sikerülne legyőznünk, csoportelsőként várhatnánk az egyenes kieséses rendszert, ami nagyon kedvező lenne. Azt a lehetőséget hozhatná magával, hogy újra éremért játszhasson a válogatott, ami bizonyítéka lenne annak, hogy a tavalyi EB-bronzérem nem csupán véletlen volt. Bebizonyosodna, hogy ez egy olyan csapat, amelyben újra benne van az éremszerzés lehetősége, ami nagyon jót tenne a sportágnak.
– Annak a ténye, hogy egy szomszédos országban tartják a világversenyt, jó ómen lehet erre. Az elmúlt évek tapasztalata alapján ugyanis a női válogatott jellemzően jól szerepel ilyenkor.
– Ha ezt a szempontot nézzük, akkor valóban jó előjel lehet, hogy szomszédos országban rendezik a világversenyt. A tavalyi Európa-bajnokságot követően, idén ismét Szerbia ad otthont ennek a tornának. Bízom benne, hogy az újvidéki csoportmérkőzések után még sokáig láthatjuk játszani a csapatot a világbajnokságon. Várhatóan sok magyar szurkoló is lesz. Egyébként a tavalyi EB-rendezés és lebonyolítás sem volt rossz. Nagyon várom már, hogy milyen lesz az idei világbajnokság.
– Visszatérve a Ferencvárosra, azt mondtad, hogy számotokra a nagy feladatok majd a jövő héttől kezdődnek igazán.
– Nagyon nagy feladataink lesznek. Ráadásul a Midtjylland-Buducnost mérkőzés sem alakult jól a mi szemszögünkből. Nagyon rossz első mérkőzéssel nagyon kedvezőtlen helyzetbe kerültünk a csoportban. Már a sorsolás után láttuk, hogy a B csoport a legnehezebb. Mindenhol máshol szinte már most eldőlt a továbbjutás kérdése. A kilencgólos dániai vereségünkkel mi nagyon nehéz helyzetbe kerültünk. A podgoricai Buducnost-Midtjylland mérkőzés lehet még meghatározó. Ha a dánok pontokat tudnak szerezni, akkor már elég lehet, ha mi hozzuk az úgymond kötelezőket. A legkedvezőtlenebb viszont az lenne, ha a Buducnost egy-két góllal győzne, mert az számunkra nagyon nehézzé tenné a továbbjutást. Persze mi minden más tényezőtől függetlenül mindent meg fogunk tenni a középdöntőbe kerülésért.
– A válogatott összetartás előtt úgy tűnt, újra magára talált a csapat. Az egyhetes kihagyás után ez folytatódhat ott ahol abbamaradt?
– Nem hiszem, hogy gond lenne miután visszajönnek. Nagyon bízom benne, hogy a szeptembertől tartó 3-4 hetes hullámvölgyön már túlvagyunk. Jövő héttől a saját dolgainkkal kell foglalkoznunk. A lehető legtöbbet kell kihoznunk a következő időszakból. Még azt is látom benne, hogy Podgoricán egy nagyon jó mérkőzésen egy óriási csodát csináljunk. Papírforma alapján az a mérkőzés ki-ki meccs lesz, ami a Moracsa-csarnokban hatezer néző előtt nem lesz egyszerű. De még mindenek előtt Lublinban kell nyernünk, majd hazai pályán legyőzni a dánokat, nem mellékesen, hogy milyen arányban. Szépen lépésről lépésre foglalkozunk az előttünk álló feladatainkkal.
