A tegnapi esti hoki meccsel betelt a pohár.
Kedves Péter,
Mint a bírók vezetőjéhez szólok most Hozzád, pedig nem szokásom ez, ismerhetsz. A tegnapi MOL Liga mérkőzésen történt bírói tevékenységhez lenne néhány gondolatom. A mérkőzés során az FTC csapatából két jégkorongozó (Kiss Gábor és Rickard Eriksson) sérülés miatt nem tudta folytatni a játékot, valamint 2-3-as állásnál a bírópáros egy megadott gólt felvidéki reklamálásra visszavont.
Kiss Gábort az első harmad derekán úgy ütközték le a támadó harmadban, hogy azonnal orvosi beavatkozásra volt szüksége. A játékvezetők az esetet nem találták szabálytalannak, sőt, nem is látták az esetet elmondásuk szerint. Az ütközés pillanatában is, de a videofelvételen egyértelműen látható, hogy az érsekújvári játékos szándékosan úgy próbálja a korongot már nem birtokló játékost semlegesíteni, hogy annak térdét ütközi le testével. A második harmadban az FTC 55 számú játékosa egy palánk melletti dulakodás során kap olyan rúgást a térdére, hogy első diagnózis szerint belső szalagszakadást szenved.
A második harmad végén 2-3-as állásnál az FTC gólt szerez, amelyet a kapuhoz közel elhelyezkedő játékvezető megad. Majd a felvidéki csapatkapitány, illetve a kapus reklamálására kb. 1 perces tanácskozás után a gólt érvénytelenítik a kapu elmozdulása miatt.
Ezek tények és mint tudjuk, a tények makacs dolgok.
Péter!
Két súlyos sérülés megtorlatlanul, egy megadott, majd visszavont gól bármelyik csapatnak megpecsételi a sorsát, legyen ez a Fradi vagy az UTE, esetleg a DAB, vagy a SAPA Fehérvár AV 19. Évek óta azon dolgoznak a csapatok vezetői, hogy a jégkorongot szerető szurkolók ne csak akkor lássanak nívós hokit magyar földön, amikor világbajnoki mérkőzésre látogatnak ki, ne csak a fehérvári elit alakulatnak szurkolók bámulhassanak gyönyörű megoldásokat a jégen, hanem igenis akkor is tapsoljanak, amikor egy Fradi a Brassót fogadja, vagy egy Újpest mondjuk Miskolcra látogat a MOL Ligában.
Ehhez pedig nem csak a csapatok és vezetőik elhivatottsága kell, hanem az is, hogy a sporttársak felnőjenek ehhez a feladathoz. Tudom, hogy nagyon nehéz utólag belátni, elismerni nyilvánosan, hogy nem megfelelő volt a bíráskodás a mérkőzésen. Talán ez a legnehezebb dolog, amit egy játékvezető illetve annak felettese megtesz pályafutása során. Nem várhatom el, hogy kollégáid kiálljanak a publikum elé és nyilvánosan megkorbácsolják önnön magukat, nem, nincs szükség erre. Én csak kérhetek.
Péter!
Arra kérlek (szigorúan csak a saját nevemben kérlek most), hogy értesd meg a sportársakkal azt a tényt, hogy nem a jégkorong van miattuk, hanem ők vannak a jégkorongért. Ha ezt sikerül megértetned, akkor nagyon nagy lépést tesztek azon az úton, amelynek vége reményeim szerint az, hogy Schell László után újra magyar bírókért szoríthassunk egy „A” csoportos felnőtt világbajnokságon.
Sportbaráti üdvözlettel
Pap Gábor
Elnökségi tag
FTC Jégkorong Szakosztály
MJSz
