A Ferencváros legendája mondta el véleményét a válogatott meccsről.

– Huszonkilenc éve sem mi voltunk a mérkőzés esélyesei, hogyan emlékszik a hollandok elleni legutóbbi győzelmünkre?

– Nagyjából hasonló volt akkor, mint most. A hollandok 1984-ben nagyon lebecsültek bennünket, ezt éreztük a pályán és mindenben, ami a mérkőzéshez tartozott. És valami ilyesmit érzek most is, bár a helyzet annyiban más, hogy ők már megnyerték a csoportot, és ott vannak Brazíliában. És ez jó, mert ha komoly tétje lenne, semmi esélyünk sem lenne. Félvállról most sem fogják venni a meccset, ebben biztosak lehetünk, de „meghalni” sem fognak a pályán, az tuti.

– Még az önök meccsénél maradva, a mérkőzés hajrájában a játékvezető tizenegyest ítélt a javunkra, és úgy tudom, ön volt kijelölve a büntetőrúgás elvégzésére, ám mégsem ön végezte el, miért?

– Igen, Mezey György szövetségi kapitány engem és Varga Józsit jelölt a büntető elvégzésére. Amikor a játékvezető megítélte a tizenegyest, akkor a Józsi felkapta a labdát és elvégezte. Engem nem kérdezett, az már más kérdés, úgy a kapu fölé bombázta, hogy a labda majdnem kiszállt a rotterdami stadionból. Szerencsére nem ezen múlott a győzelmünk.

– Egervári Sándornak milyen taktikát kell kitalálnia péntekre?

– A kapitány kiváló stratéga, nagyon jó szakember. Szerintem az lehet a nyerő, ahogy az észtek megnehezítették a hollandok dolgát. Robbenék csak a kilencvennegyedik percben, büntetőből mentették meg az egyik pontot.

– De a csoport második helyének megtartásához nem biztos, hogy elég egy pont, nekünk csak a győzelem jó.

– Igen, tudom. Ezért azt mondom, ha a találkozó hajrájában döntetlenre állunk, akkor kockáztatni kell. Van egy régi futballista-közmondás, amely úgy szól, hogy vagy gumicsizma, vagy lakkcipő. Bukarestben ugye kikaptunk, és én azt mondom, hogy a rossz után mindig valami jó kezdődik. Elsősorban a külföldön játszó légiósainktól várom azt, hogy tudásukkal, rutinjukkal vezérei legyenek a csapatnak. Nincs más esélyünk, győzelemre kell játszanunk.

– A védelemre nyilván nehéz pillanatok várnak. Mekkora hátrány, hogy rutinos játékosok sérülés miatt nem lehetnek ott a pályán?

– Nincs idő ezen keseregni, azoknak kell megoldaniuk, akiket a szövetségi kapitány csapatba állít. Mindannyian tudjuk, hogy Magyarországon a vereség után mindig az a jó játékos, aki nem volt a pályán.

– Ha sikerül a bravúr, és Amszterdamból győzelemmel térünk haza, valamint megverjük a jövő héten itthon Andorrát, akkor még mindig várna ránk egy pótselejtező a világbajnokságra való kijutásért. Mit gondol, ott lehet esélyünk?

– Egyelőre még butaság lenne ezzel foglalkozni, péntekre kell koncentrálni. Ha sikerül az amszterdami bravúr, arra egész Európában felkapják majd a fejüket. Nagyon jót tenne ez a siker a magyar labdarúgásnak.

forrás: Magyar Hírlap