Dani a tegnapi válogatott-meccs után nyilatkozott.

– Mennyire tudsz most boldog lenni?
– Örülök a gólnak, annak, hogy nyertünk, de még mindig sajnálom, hogy Bukarestben kikaptunk.

– Rúgtál már gólt úgy, hogy a saját térfeledről indultál, majd betaláltál az ellenfél hálójába?
– Ha jól emlékszem, akkor talán még a harmadosztályban.

– Szinte mindegyik gól után kimentetek ünnepelni a kispadhoz, az volt az érzésem, hogy nagyon összekovácsolta a válogatottat a bukaresti zakó.
– Muszáj volt összekapnunk magunkat, mert fájó vereséget szenvedtünk, ami után nehéz napjaink voltak. Meglátásom szerint, mindenkiben benne voltak még a kezdés előtt a román fővárosban történtek. A mostani győzelmünkkel csak kicsit kozmetikáztunk, a céljainkat még nem értük el.

– Milyen utasításokkal küldte ki a kapitány a pályára a csapatot?
– Megbeszéltük, hogy mindenféleképpen nekik esünk az első tíz percben. Ez látszott is rajtunk, fegyelmezetten is játszottunk, és végig uraltuk a mérkőzést.

– Mi a cél?
– Mindenféleképpen a második hely megszerzése.

– Milyen meccsre számítasz Hollandiában?
– Elég nagy különbség van a holland és az észt csapat között, de bízom benne, hogy sikerül megvernünk a hollandokat.

– Az észtek döntetlent játszottak a hollandokkal, tehát megmutatták, hogy nem sebezhetetlen a leendő ellenfél.
– A hollandok már továbbjutottak, ezért bízom benne, hogy kellő agresszivitással meg tudjuk majd bontani őket, és megszerezzük a hőn áhított három pontot.

– Az észt válogatott okozhat meglepetést Romániában?
– Ebben is reménykedem természetesen, de a legfontosabb, hogy ismét a saját kezünkben van a sorsunk. Nem vár ránk egyszerű mérkőzés, de arra készüljünk, hogy megcáfoljuk azt, hogy már minden elveszett.

Simon Zoltán/nb1.hu