Zsuzsit kérdezték az ETO elleni sikerről és a mai, békéscsabai mérkőzésről.
– Mikor érezted először, hogy megvan a Győr elleni mérkőzés?
– Az utolsó fél percben, amikor elmentünk hárommal. A második félidőben már látszott, hogy elfáradtunk. A nyitottabb védekezés ellen nem tudtunk mit csinálni, de csapatként működtünk és a 3-4 gólos előnyünk kisebb nyugalmat adott. A meccset egyébként a védekezésünkkel és Léna kiváló kapusteljesítményével nyertük meg. A másik fő tényező pedig az volt, amire nagyon készültünk, hogy a két nagy lövőjüket és a beállójukat támadásban hatástalanítani tudjuk, vagyis alacsony gólszámon tartsuk őket.
– Ami pozitív meglepetés volt már a meccs kezdetétől, hogy látszott, nem tartotok a Győrtől.
– Így is készültünk. Az első meccs volt a bajnokságban és már nagyon vártuk, hogy megmutassuk, mire vagyunk képesek az új kerettel. Jó, hogy pozitívan jöttünk ki belőle. Védekezésben mindig egymás mellett voltunk. Amikor faultolni kellett, ketten voltunk egy emberre. A Győr nem tudta játszani a játékát, mert rájuk erőltettük a sajátunkat. Elképzelhető, hogy más lett volna ha Görbicz Anita is játszik, hiszen ő olyan szintű játékos, aki támadásban valószínűleg többet hozzá tudott volna tenni. Bár ez szerintem semmit nem vesz el az érdemeinkből. Most egy ilyen Győrt vertünk meg, amire nagyon büszke vagyok. Amióta itt vagyok a Fradiban a csapattal együtt arra készülünk, hogy elkapjuk őket. Fontos viszont, hogy nem szabad átesnünk a ló túloldalára. Örülök, hogy ilyen pozitívan kezdtük az évet. Ebből annyit kell tanulnunk, hogy elhiggyük, jó csapat vagyunk. Bebizonyítottuk, ha mindenki küzd a másikért, akkor nagy dolgokra vagyunk képesek.
– Mégis mindenki nagyon óvatosan nyilatkozik ez után az óriási siker után.
– Szerintem ez így normális. Vasárnap nyertünk a Győr ellen, de ha szombaton Békéscsabán kikapnánk, vagy szeptember közepén nem tudnánk kiharcolni a főtáblára jutást a BL-ben, akkor semmit nem érnénk az első fordulós győzelmünkkel. Nem szabad hátradőlnünk. Mindamellett, hogy nagyon tisztelem a soron következő ellenfeleinket, hiszek abban, hogy ha úgy játszunk ellenük, ahogyan a Győr ellen, győzni tudunk.
– Ha úgy játszotok, ahogyan szeptember 1-én, valószínűleg a világon bárkit meg tudtok verni.
– Lehet, de meg kell tanulnunk átvinni ezt a hőfokot, az önbizalmunkat a többi mérkőzésre is. Nem szabad rágörcsölnünk a feladatokra, hanem az egységünket megtartva kell küzdenünk minden pontért, minden egyes győzelemért.
– Jóllehet, hangulat szempontjából egy népligeti Fradi-Győr felülmúlhatatlan.
– Ez a meccs mindig pikáns. Már hónapok, évek óta, egyre jobban érezhető, hogy el akarjuk kapni a Győrt, és ez most sikerült. Azon kell dolgoznunk, hogy ez májusra kicsúcsosodjon, amikor egy bajnoki címről vagy éppen egy Magyar Kupa sorsáról dönt a meccs.
– Rajtad ez a több évnyi feszültség volt látható vasárnap?
– Biztosan ez is benne volt. Mindig szerettem volna megmutatni, attól mert elkerültem Győrből, még jó játékos vagyok. Nagyon ideges voltam a meccs előtt, pedig nem vagyok az az ideges, izgulós típus. Ahogy elkezdődött a meccs, arra aki győri mezben volt üvöltöttem, vicsorogtam. (Nevet.) Próbáltam minél jobban segíteni a csapatnak. A többieket is vitte ez az őrület. Éreztük, hogy meg tudjuk csinálni, hogy megállítjuk őket, és tudunk nekik gólokat lőni. Abszolút nem félünk tőlük. Talán lehet, hogy ez az őrület segített minket ahhoz, hogy megnyerjük a meccset.
– Az őrülethez a szurkolók által generált hangulat is hozzá tartozott, ami körülöttetek volt?
– Igen! Pontosan ezért is vagyok annyira büszke erre a győzelemre. Tele volt a csarnok és fergeteges hangulat volt. Örülök neki, hogy végre meg tudtuk adni a szurkolóinknak, amire évek óta várnak, amiért jönnek és szurkolnak nekünk. Ettől még nagyobb az örömöm, hogy végre sikerült megadni nekik ezt a boldogságot.
– Egy ilyen mérkőzés után nehéz lesz felpörögni a Békéscsaba elleni meccsre?
– Ez nem lehet kérdés. Egyszerűen fel kell pörögnünk és meg kell nyernünk azt a meccset. Ugyan úgy kell készülünk, ahogy a Győr ellen tettük. Félni abszolút nem félek a meccstől, de Békéscsabán mindig „csodákra” vagyunk képesek. (Nevet.) Persze negatív értelemben. Izgalmas meccseket játszunk ott. Szerintem a mostani állapotunk szerint jobbak vagyunk a Békéscsabánál, de nem szabad fél vállról vennünk a találkozót és tisztelnünk kell az ellenfeleket.
– Eszedbe jutott a héten a tavalyi szezonban a Larvikkal szemben aratott bravúr utáni dunaújvárosi pontvesztés?
– Igen, de ennek az évnek kiegyensúlyozottnak kell lennie. Amíg tavaly voltak hullámvölgyeink, idén ezt nem engedhetjük meg magunknak. Sok a feladat, de többen is vagyunk. Ami tavaly csodának, vagy nehéz sorozatnak számított, az idén kötelezővé vált.
– Ebben a tekintetben az előrelépést az új igazolások jelenthetik?
– Abszolút. Szerintem, ha csapat szinten úgy együtt tudunk maradni, ahogy most vagyunk, akkor sokra vagyunk hivatottak. Azt kell megtalálnunk, hogy hétről hétre legyen motivációnk. Olyan csapatszellem legyen, hogy az egyszerűbbnek tűnő mérkőzéseket se vegyük félvállról. Minden meccsre úgy készüljünk, ahogy a világ legjobb csapata ellen tennénk.
