A Zöld és fehér magazinban osztotta meg ifjabb Zöllei János édesapja, Kalap egyik intelmét. „Kis Kalap” jégkorong szakosztályunk arany éveiben szerepelt zöld-fehér színekben, erre az időszakra emlékezett vissza:

Legendás csapatnál mutatkozhattam be zöldfülűként, többek közt Bikár Peti, Deák Miki, Schwalm Béla, Treplán Béla társaként, s kétszer kellett bemennem az öltözőbe, hogy fogadjanak, mivel elvárták, hogy csókolommal köszönjek. Óriási élmény volt ezekkel a zseniális játékosokkal jégre lépni, a legnagyobb hatást rám Mészöly András, alias Kandúr példamutatása gyakorolta, stílusa, emberi, sportolói minősége sokat jelentett, nélküle nem nyertünk volna zsinórban tíz bajnoki címet. Erre büszke vagyok, arra viszont nem, hogy amikor katona voltam, és a Fradi nem segített, gyenge pillanatomban át akartam igazolni a Dózsába. Amikor a fater ezt meghallotta, lekevert egy akkora sallert, hogy napokig csengett a fülem, majd jelezte, maximum a Dózsa György útra mehetek, de oda is csak vele.

Zöllei „Kalap” Jánosról bővebb megemlékező írást a Tempó Fradin olvashattok, ide kattintva.