Csapatkapitányunk nyilatkozott a Nemzeti Sportnak. Andris jóvoltából olvashatjuk el a teljes interjút.

Sokan azt mondják, noha a Ferencváros győzelemmel kezdte a bajnokságot, nem lett volna meglepetés, ha másképp alakul a PMFC elleni párharc eredménye.
Az elsődleges célunk a három pont megszerzése volt, és ezt teljesítettük. Persze, szeretnénk a szurkolóinkat mindig kiszolgálni, éppen ezért az volna az igazi, ha a győzelmek jó játékkal járnának kéz a kézben. Pécsen nem így történt. Nehezen vettük fel a megfelelő tempót, és bár idővel azért belelendültünk, stabil átlagot hoztunk, és nem többet.

Mit gondol, a Pécsen mutatott játék a Videoton elleni rangadón elegendő lesz a győzelemhez?
Szinte biztos, hogy jobban kell majd futballoznunk, bár rögtön hozzáteszem: amikor legutóbb a Videotont fogadtuk, jó passzban voltunk, aztán mégis vereséget szenvedtünk a Puskás-stadionban…

Az volt az a meccs, amelynek az eredményét Torghelle Sándor gólja már az első percben eldöntötte.
Igen. Szinte alig kezdődött el a mérkőzés, máris hátrányban voltunk, utána hiába dolgoztunk ki vagy öt-hat ziccert, nem tudtunk egyenlíteni.

Ha nem tévedek, azért a legutóbbi idényben akadt olyan Vidi elleni párharc is, amelyre szívesebben emlékszik vissza.
Már akkor is szerettem a fehérváriak ellen játszani, amikor a ZTE vagy az ETO labdarúgója voltam, általában jó meccseket hoztak ezek a párharcok. A Fradival az ősszel kettő egyre győztünk a Sóstói Stadionban, ráadásul az egyik gólunkat én szereztem, tavasszal pedig a Ligakupa döntőjét nyertük meg öt egyre a Vidi ellen: ez a két találkozó tényleg szép emlék.

Ha valaki azt mondaná, az FTC jövőre biztosan indulhat az Európa-ligában, beleegyezne?
Biztosan nem, ugyanis bajnokságot akarunk nyerni. A futballban egyébként sincs értelme azoknak a felvetéseknek, amelyek úgy kezdődnek, mi lenne ha… Biztosra veszem, rajtunk kívül a Győr, a Videoton és a Debrecen is a bajnoki címet célozza meg, az esélyek azonosak, győzzön a jobbik csapat.

Mennyiben lenne más harmincegy esztendősen aranyérmet ünnepelni, mint volt tizenkilenc évesen, a ZTE játékosaként?
Teljesen más helyzet. Amikor a Zalaegerszeggel bajnok lettem, kispados voltam, és csak egy meccsen, éppen a Videoton ellenin jutottam szóhoz a bajnokságban. Persze így is örültem, de más lenne a helyzet rutinos, meghatározó labdarúgóként megélni a sikert.

Ha azt mondom, kettőszázötven, mi jut az eszébe?
Hogy a Pécs ellen játszottam a kettőszázötvenedik NB I-es mérkőzésemet. Szép, kerek szám, de remélem, még jó néhány találkozó és sikeres idény vár rám.