A lehető legrosszabbkor jött a sérülés. Leonardo túljutott egy rendkívül nehéz időszakon, s éppen kezdte visszanyerni a formáját, belelendült a játékba. A bajnokság utolsó részében végre az igazi Leonardót láthattuk volna, aki nemcsak cseleivel ejti ámulatba az embereket, hanem eredményes is. Viszont rengeteg segítséget kap, hogy minél előbb visszatérjen, amiben partner a klub, a vezetőség, a vezetőedző, egyszóval mindenki.
– Több mint két hónap telt el azóta, hogy a Győr ellen szárkapocscsonttörést szenvedett. Haragszik még Marek Strestíkre?
– Jelenleg kizárólag azzal foglalkozom, hogy minél előbb felépüljek és visszatérjek a pályára – válaszolja diplomatikus tömörséggel Leonardo Vítor Santiago, a Ferencváros harmincéves brazil támadója.– A sérülést követő napokban kevésbé higgadtan nyilatkozott lapunknak.
– Feldúlt, ami történt, teljesen magam alatt voltam. Azt hittem, vége a karrieremnek. Fogalmam sincs, mihez kezdtem volna, ha nem tudok többé futballozni. Szerencsére nem így alakult. Egyáltalán nem vagyok ideges, csak nagyon dühített, ami történt, eleinte nehezen fogadtam el, de idővel fel tudtam dolgozni, s most már jól vagyok.– Hogyan tette magát túl rajta?
– Az orvos, aki műtött, megnyugtatott, hogy jól sikerült a beavatkozás. Azt mondta, minden rendben lesz, folytathatom a játékot. Ez a kijelentés hatalmas erőt adott nekem. Ráadásul egész karrierem során sok súlyos sérülést szenvedtem már, úgyhogy megtanultam kezelni a helyzetet. Legalább ennyi pozitív hozadéka van a sérüléseknek… No és persze a klubtól kapott támogatás is rengeteget segített.– Mit jelentett mindez a gyakorlatban?
– Kubatov Gábor, a Ferencváros elnöke a sérülést követően rögtön felkeresett, és leszögezte, a klub mindenben mögöttem áll, bármikor aláírhatom az új szerződést. Rendkívül jólesett a törődés, hogy számíthatok a támogatásra. Meghatott a szurkolók szeretete is. Amikor otthon feküdtem begipszelt lábbal, egyre-másra töltötték fel az internetre a videókat, és ezerszámra kaptam az üzeneteket: „visszavárunk”, „szeretünk”, „te vagy a legjobb”. Egyből vissza is tért a jókedvem, sőt úgy éreztem, visszakaptam az életemet, azaz a futballt, és hamar átlendültem a holtponton.– Kezdődhetett a munka?
– Csak a visszatérés lebegett a szemem előtt, hogy újra a pályán lehetek, és élvezem azt, ami a legnagyobb örömöt jelenti a számomra, a labdarúgást. A műtét után hat hétig nem tudtam dolgozni, kipihentem magam. Magyarországon egy, Hollandiában két, otthon, Brazíliában pedig három hetet töltöttem. Ám másfél hónap után belevetettem magam a munkába, az edzésekkel feledtettem a sérülést. Mindenki sokat segített, de a legtöbbet magamon tudtam, méghozzá azzal, hogy rengeteg munkát végeztem és végzek el, mert csak így térhetek vissza a pályára. Július elején érkeztem Magyarországra, s néhány nappal később aláírtuk az új szerződésemet a klubbal, ami újabb lökést adott.– Hogyan tovább?
– Nincs megállás, folytatom a rehabilitációt. A jövő héten kiveszik a csavarokat a lábamból, akkor már jobban lehet terhelni. Egy hónapra rá már futógyakorlatokat is végezhetek, de a labdát egyelőre csak nézhetem, az még odébb van, hogy bele is rúgjak.– Gondolom, alig várja,hogy ismét Ricardo Moniz utasításait követhesse a pályán.
– Hiányzik nagyon a játék, de nem szabad elkapkodni semmit. Ami Ricardo Monizt illeti,ő remek ember,kiváló szakember,képes napról napra jobbat és jobbat kihozni mindenkiből. Kemény szigorú, ugyanakkor nagyszerű munkát végez.– Megszerette Magyarországot?
– Az nem kifejezés! Nem hittem volna, hogy ennyire jól érzem majd magam, másra számítottam, mivel nem ismertem az országot. Jó hely, az emberek is nagyon kedvesek.– Mit vár a következő szezontól?
– Kevesebb durvaságot, kevesebb szabálytalanságot, és hogy kevesebb rúgást kapjak. No és persze azt, hogy előbb kerüljön elő a sárga lap.– És a Ferencvárostól?
– Erre még könnyebb a válasz: bajnoki címet!(NS)
