A kezdőrúgás blog alapos elemzésében járt utána, hogy mit jelent a Moniz által is többször emlegetett jelenség. Javaslatot is tesznek, hogy szerintük kik tölthetnének be ezt az űrt.

Ricardo Moniz az elmúlt héten egy interjúban kiemelte, csökkenteni akarják a Fradi támadójátékára jellemző „Böde-függést”, s ennek érdekében a zöld-fehérek idén nyáron egy gólerős csatárt terveznek szerződtetni. Ez a probléma nem ismeretlen a szurkolók számára, a tavalyi szezonban is rendszeresen felmerült, így írásunkban azt szeretnénk megvizsgálni vajon mennyire pótolhatatlan a ferencvárosiak számára Böde Dániel játéka.

fotó: MTI/Beliczay László

Az elmúlt szezonban a holland mester érkezésével a Fradi játékában jelentős változások következtek be: az NB1 egyik legkarakteresebb támadófelállását sikerült kialakítania, és rövid idő alatt elérte, hogy gyakorlatilag ellenféltől független nagyjából tudhatjuk, hogy milyen szellemiségű játékot láthatunk majd tőlük. Holland minta szerint a csapatra a dominancia jellemző, folyamatosan igyekeznek visszaszorítani az ellenfelet a saját térfelére, illetve a labdabirtoklást uralni – ám fontos megemlíteni, hogy zöld-fehéreknél sokkal inkább a direkt támadásvezetés volt megfigyelhető a támadóharmadban, mint a rövid passzokkal való operálás. Főleg az őszi félévben, mikor még nem volt igazán technikás és kreatív játékos a középpálya tengelyében, aki mozgatni tudta volna a csapatot az ellenfél térfelén, a ferencvárosi taktika az oldalvonal mentén kialakított egy az egy elleni szituációk kialakítására épült, Jennerék az ellenfél védelme mögé kerüléssel és a középre ívelésekkel kísérleteztek. Moniznak a tavaszi félévre Leonardo leigazolásával betöltötte a kreatív középpályás hiánya okozta űrt a támadásépítésekben, így ekkora már olyan tekintetben egy sokkal komplexebb rendszer volt megfigyelhető, hogy nem csak a szélekre korlátozódott az ellenfél védelmének megbontása. Azonban ahhoz, hogy egy ilyen jellegű felállás sikeresen megvalósuljon, nemcsak adott szinten kitűnő szélsőkre van szükség (pl. Jenner), hanem egy olyan centerre is, akire érdemes az oldalvonal környékéről érkező beadásokat célozni – különben ez a fajta elgondolás nem igazán lehetne hatékony. Ezt a szerepet az elmúlt szezonban Böde töltötte be, ráadásul igen veszélyesen, hiszen 17 góljával a Fradi egyetlen igazán folyamatos gólveszélyt jelentő támadója volt.

A robosztus csatárral kapcsolatban fontos kiemelni, hogy az elmúlt évben a játéka érdekes átalakuláson ment keresztül. Pakson még leginkább támadó középpályásként számítottak rá, tehát inkább az ellenfél védelme és középpályás sora között kapott szerepet, mélyebbről igyekezett labdavezetéssel betörni az ellenfél tizenhatosának környékére. A ferencvárosi szurkolók is láthatták még ilyen szerepkörben játszani Bödét, hiszen a tavaly nyári Újpest elleni derbin is mélyebben, Máté János mögött játszott, s a szélekről indulva gyakorlatilag minden veszélyes ferencvárosi lehetőség az ő egyéni akcióihoz volt köthető.

Ám Moniz érkezésével sokkal inkább centerként kezdtek el vele számolni, rá próbálták kihegyezni a támadások befejezését: a szélsőktől érkező beíveléseknek, valamint tavasszal a Leonardo által a védelem mögé bejátszott indításoknak is sokszor ő volt a célpontja. Összefoglalva, a válogatott csatár igazán sokoldalúnak mondható, s stílusát tekintve egyedülálló támadónak tűnik a magyar mezőnyben, hiszen erős fizikuma mellé, viszonylag technikás is, ezáltal akár mélyebben is hatékonyan tud szerepelni – bár utóbbi adottságai a holland mester játékrendszerében kevésbé domborodtak ki.

Böde legnagyobb erőssége a magyar szinten kiemelkedő felépítése és az ezzel párosuló veszélyes fejjátéka. Ez utóbbit a gólok megoszlása is megerősíti: egyrészt 17 góljából 6-t fejjel szerzett (ebben a tekintetben ősszel sokkal hatékonyabbnak számított), másrészt mint ahogy már említettük a Fradi szélső támadásépítéseinek egyértelműen ő volt a célpontja, hiszen 10 gólt szerzett valamilyen formában beadást követően (szöglet, alapvonali és mélységi), ami egészen kiemelkedő szélső-center kapcsolatra utal.

Ezzel szemben, játékának két fő hiányossága emelhető ki. Egyrészt, úgy tűnik a kevésbé hatékonyan tudja támogatni a mezőnyjátékot, így Böde a kapunak háttal nem tudja kihasználni testi erejét és jól megtartani a labdákat. Itt nem arról van szó, hogy a Fradi visszatért volna a Davison-i időkhöz, és eszetlen ívelgetésekkel operálna, hanem sokkal inkább közepesen hosszú átadásokról beszélünk. Ez a játékelem fontos lenne a zöld-fehérek számára, hiszen egy ilyen gyorsabb támadásvezetéssel megakadályozható lenne, hogy az ellenfél középpályás sora visszarendeződjön (pl. a Honvéd elleni tavaszi vereség alkalmával). Emellett Bödétől viszonylag kevésszer láthattuk, hogy visszalépjen az ellenfél védelme és középpályás vonala közé, s innen a mögötte keletkező üres területre indítsa a befutó társait (pl. Haladás elleni őszi győzelem alkalmával Somaila kiugratása).

A másik nagy hátránya Bödének a termetéből adódik, hiszen a kiugratásokra lassan érkezik. Ez utóbbi Leonardo érkezésével vált feltűnővé, a brazil támadó középpályás akkor volt igazán veszélyes, ha a támadóharmadban egy az egyben megverte ellenfelét és a felgyorsítás után a védelem mögötti területbe ki tudta ugratni társait. Egyértelműen látszik, hogy Moniz igyekszik az egyént a rendszerébe igazítani, hiszen az elmúlt szezonban szerepkörét tekintve hagyományos, befejező csatárként szerepelt (target man), s így olyan játékelemeket sokkal kevésbé láthattunk Bödétől, amik korábban még támadó középpályásként erősségei voltak (pl. mélyebbről betörés labdával a tizenhatos területére, vagy a visszalépések utáni indítások). Itt meg kell jegyezni, hogy a Fradi jelenlegi taktikájában a felállt védelem ellen a 190 cm-es csatár labdavezetési próbálkozásai sokkal kevésbé lennének hatékonyak és körülményesnek tűnnének, így nem meglepő, hogy az ellenfél labdával történő megverése elsősorban a támadó középpályások feladata (Leonardo, Jenner, Somalia).

A 17 gólos támadónak valóban elévülhetetlen szerepe van a zöld-fehérek idei jó szereplésében, hiszen rajta kívül nem igazán volt még olyan a keretben, aki rendszeresen tudta volna szállítani a gólokat. Ilyen tekintetben tényleg Bödétől függ a Fradi játéka, ám megfordítva az alapproblémát, valójában sokkal inkább Jenneren és Leonardon múlik az, hogy mennyire tud veszélyesen játszani a csapat és a válogatott csatár (ezek alapján a Fradi követi a 2013-as trendeket, miszerint a középső, elsősorban befejező csatár ismét fontos elem lett a pályán). Tehát valóban jó meglátásnak tűnik az FTC szakmai vezetésétől, hogy Böde mellé egy eltérő stílusú csatárt is szerződtetnének, ezáltal lényegesen nagyobb variációs lehetőség kínálkozna a támadásépítésekben. Böde alternatívájaként többfajta megoldási lehetőség is felmerülhetne.

Azt hangsúlyozni kell, hogy a holland mester taktikájában nem jelentene jó megoldást, ha inkább egy alacsonyabb és gyorsabb csatárt igazolnának: bár veszélyes összjátékot és kapcsolatot lehetne kiépíteni a jövőben Leonardóval, ám a Fradi jelenlegi játékrendszerében egy ilyen játékos nehezen tudna érvényesülni, hiszen elsősorban az alapvonal közelében próbálkoznak a szélsők beadásokkal, és legtöbbször felállt védelem ellen kell próbálkozniuk, így egy magasabb és erősebb termetű befejezőre lenne szükség (alacsonyabb támadót csak a korai, mélyebb beívelések esetén és kontrajátéknál lehetne használni).
Bár Monizék elsősorban nem a hazai piacról próbálják megerősíteni a csapatot, mégis érdemes végig tekinteni, hogy elméletileg a magyar bajnokságból kik jelenthetnének megoldást a problémára. Bár alacsonyabb termetű, mégis megfelelő választás lenne Miroszlav Grumics. A pécsi csatárt erőteljes stílusának köszönhetően nagyon nehéz elnyomni, így a felívelt labdákat kitűnően tartja meg a mezőnyben, ill. a beadások után is veszélyes célpont lehetne. A magyar mezőnyből még esetleg Eppel Márton lehetne alternatíva, a fiatal csatár a tizenhatoson belül kimondottan gólérzékenynek tűnik, s jó felépítésének köszönhetően esetlegesen ki lehetne rá hegyezni a támadásokat. Emellett a mezőnyben is képes hatékony támadójátékra, idén tavasszal Szivicsnél többször is visszavontabban játszott.

forrás: http://kezdorugas.blog.nepsport.hu/archives/2013/07/02/Bode-fuggoseg/