Az évértékelő interjú sorozatban ezúttal Őze Beátát kérdezték.
– Mennyire volt nehezebb az idei év a tavalyival összehasonlítva?
– Nálam arról van szó, hogy minden évben új csapatot kell építeni. Ezekben a korosztályokban alakul ki, hogyan néz majd ki a csapat. Az idei év nem azt mondom, hogy könnyebb volt, de a jelenlegi csapataimban fejben érettebb, fegyelmezettebb gyerekek voltak. Valószínűleg ennek is köszönhető a jobb eredmény.
– A 2003-as születésű együttessel komoly esélyetek volt a döntőbe jutásra is.
– A sportban nem jó visszafele gondolkozni. Azt viszont érdemes kiemelni, hogy egy megnyert, de mégis elveszített mérkőzés után másfél órán belül kilencéves gyerekek talpra tudtak állni, és kimentek lejátszani egy bronzmeccset. Az első félidőben sem láttam, hogy hozható lehetne a mérkőzés, de tizenöt perccel a vége előtt fordítottak és győztek. Számomra is nagy élmény és szép feladat volt megpróbálni újra összerakni őket. Részükről pedig óriási érdem, hogy onnan felállva bronzérmet szereztek. Így pedig még nagyobb volt az öröm, mintha a döntőben bármi történt volna.
– Gyerekekről beszélve azért a lelküket összerakni, nem ugyan az, mint már idősebb korosztályoknál mérkőzésre szóló taktikáról beszélni. Ehhez nehéz alkalmazkodni?
– Itt támadásról támadásra várják, hogy segítsek és hozzátegyek a játékhoz. Főleg, amikor fáradnak. Ezt nekem is meg kellett tanulnom, hogy a nehéz pillanatokban számítanak arra, hogy valami okosat mondjak. Olyankor, amikor már ötödszörre nem sikerül valamit megoldani. Ez persze csak egy támadásra szól, hiszen csak annyi időre rögzítik a tanácsokat. Persze benne van, hogy a következőkben újra három hibát követnek el. Az idei csapataimmal már elértem, hogy kinézzenek rám és várják a tanácsomat.
– A 2004-es születésű gyerekekkel eggyel előrébb végeztetek, hiszen ezüstöt szereztetek.
– Utólag látva, nehezebb volt a sorsolásunk, nehezebb csoportba kerültünk. Ha nem ugyanazzal a Veszprémmel játsszuk a döntőt, akiktől már a csoportban kikaptunk, talán több esélyünk marad. A kicsik nagyon megijedtek a döntőben attól, hogy egyszer már kikaptak az ellenféltől. Később, pár év elteltével már érzik majd azt, hogy minden meccs teljesen új. Persze nem lehet azt mondani, hogy belenyugodtak, hogy nem akartak teljesíteni a döntőben, hanem egyszerűen elfogytak, elfáradtak a végére, hiszen nagyon hosszúra nyúlt nekik a szezon.
– Viszont jó volt látni, hogy az ezüstnek is ugyanúgy örültek, mintha arany lett volna.
– Ez tudatos volt részünkről, edzők részéről is, hogy úgy jöjjenek le a végén a pályáról a gyerekek, mintha bajnokok lennének. Örüljenek és boldogok legyenek, ne a szokásos ezüstérmes elkeseredés legyen bennük. Nagyon ügyesek voltak, és nagy dolgot vittek véghez. Az év eleje óta nagyon sokat fejlődtek.
– A munkádat több edző is kiemelte, hiszen veled kezdik el a lányok a kézilabdát.
– A többi edzőnek megköszöntem, hogy az eredményeikkel nem raktak ránk nagy nyomást ebben az évben, ugyanis addig mindenki érmet szerzett az országos bajnokságokon. (Nevet.) Komolyra fordítva a szót, ami íratlan szabály, hogy nem ezek az eredmények a lényegesek, hanem hogy olyan alakuló, összerakott korosztályt kapjanak az edzők tőlem, akikkel nem a nulláról kell elkezdeni dolgozni, hanem az alapokat már tudják. A legfontosabb, hogy lehessen erre a két évre építkezni és ne a hibajavítással menjen el sok idő az elején.
– Az eredményes előzmények mellett, a korábbi évekhez hasonlóan a legkisebbek fejezték be legkésőbb az egyébként is hosszú szezont, ami a koncentrációban is jelentkezhet. Min múlik, hogy a nyolc-kilenc éves lányok, hogy tudnak teljesíteni?
– Erre az egyik szülő azt mondta, hogyha reggel elveszik a babáját, pont elég ahhoz, hogy ne tudjon jól teljesíteni. Valóban erről van szó. Az utolsó időkben, tehát május-június környékén tényleg annyi minden összejön nekik, iskola, család terén is, hogy elfáradnak az év végére. Ilyenkor nekem is végig kell gondolnom, valóban jót teszek azzal, ha tartok még egy edzést, ha még erőltetek valami taktikának mondott elképzelést, vagy inkább csak hagyom őket. Egyébként is eléggé izgulnak és készülnek magukban az utolsó meccsekre. Mindennek ellenére ebben az évben azért elég jól alakultak a dolgok a végén.
