Levente teljes nyilatkozata, Andrisnak köszönjük.

– Egyiptom?
– Igen, néhány napra elutazom. Bementem egy utazási irodába, kerestem egy jó lehetőséget, és ez annak tűnik.

– Hallottam, hogy a téli szünetben járt már Las Vegasban, és mondta, legközelebb Brazíliába menne. Gondolom, tisztában van azzal, hogy nem mindegyik huszonegy éves ember engedheti ezt meg magának. Tudja, hogy ez nem hétköznapi?
– Persze, de olyan ember vagyok, aki nem felejti el, honnan indult. Ha ön Las Vegast említette, azt mondom, most megyek Orosházára a szüleimhez, a barátaimhoz, az is fontos nekem. Igaza van, szerencsés vagyok, hogy ezt megtehetem, nem is szoktam hivalkodni vagy dicsekedni ezzel, ám erre, úgy érzem, néha szükségem van. A Ferencvárosban védeni kivételes lehetőség, de nagy felelősség is egyben: a mérkőzéseken kívül is minden edzésen, minden gyakorlatnál maximális koncentrációra van szükség, mentálisan nagyon fárasztó tud lenni egy szezon. A Fradi kapujában állok, ha egyszer nem figyelek rendesen, rosszul döntök, lehet, hogy a legismertebb magyar klub nem éri el a célját a hibám miatt, ez a tudat azért állandó összpontosítást igényel. Ezért kell néhány nap, hogy teljesen kiszakadjak ebből a közegből, és csak pihenjek, kikapcsolódjak.

– Nehéz volt a szezon?
– Nem volt könnyű, nehezen indultunk, aztán jött az edzőváltás, ami megviselt engem, mert nyugodt körülmények között tudok jól teljesíteni. Sajnálom, hogy nem tudtunk még előrébb végezni, hiszen néhány meccsen úgy tűnt, erős a csapatunk, de hiába voltunk jó erőállapotban, ha egy héten két fontos meccsünk volt, már nem jöttek az eredmények. Egy hétvégi siker után kedden kikaptunk Kispesten, a fehérvári Ligakupa-döntőben aratott 5–1-es győzelem után néhány nappal kikaptunk ugyanattól a Videotontól, szóval szerintem pszichésen nem bírtuk a sorozatterhelést. Ettől még optimista vagyok, az ősztől jó lesz a Fradi.

– Önnel a kapuban?
– Azt nem tudom. Szerződésem van, jól érzem magam, a drukkerek kedvelnek, nem akarok mindenáron külföldre szaladni, itthon is van még tanulnivalóm.

– Azt hallani, kapust igazolna a Fradi, akár a siófoki Kurucz Pétert – nem tart ettől?
– Dehogyis! Engem feldob a versenyhelyzet, Ricardo Moniz, az edzőnk is azt mondta, szeretné, ha minden poszton egészséges rivalizálás lenne, és ez nekem is jót tesz. Azt hiszem, akkor tudok igazán felpörögni, ha nyomás alatt kell produkálni, szóval csak örülnék egy erős riválisnak. Az a jó, ha egyre jobb teljesítményre ösztönözzük egymást, mert ez a csapat érdeke, és az fontosabb, mint az egyének érdeke.

– Mi kell ahhoz, hogy valaki húsz, huszonegy évesen, mondjuk Orosházáról indulva a Fradi első számú kapusa legyen?
– Mindenekelőtt szerencse, meg persze sok munka. Mindig szerettem dolgozni, sokat fejlődtem azokban az években, amikor az MTK agárdi akadémiáján tanulhattam, és most nagyon jó együtt dolgozni Balogh Tamással. Szerencse ahhoz kell, hogy az ember megkapja az esélyt, ahhoz még több, hogy élni is tudjon vele. A motivációval meg nincs baj, néha eszembe jut, hányan mondták, nem viszem semmire, és ez még keményebben munkára ösztönöz. Amikor először bekerültem, kikaptunk a Vasastól a Puskás-stadionban, de engem nem okolt senki, aztán amikor már Détári Lajos volt az edző, a kecskeméti meccsünk előtt mondta Gyenes Dávid, hogy fáj a lába, nem tudja vállalni a meccset, a nézőtéren ültem volna, ehelyett én védtem, és azt hiszem, azóta bíznak bennem.

– Megfontoltan fogalmaz – régebben nem mindig volt ilyen.
– Kissé megkomolyodtam, régen tényleg hülyegyerek voltam, sok ökörségben benne voltam. Jó, most sem vagyok százas, ami egy kapusnál azért előfordul, de mára normális hülyegyerek lettem. A kapuban is fejlődtem, nem rohangálok ki ész nélkül, leszoktam arról, hogy akkor is vágtassak kifelé, amikor azzal esetleg a védőmet zavarom meg. Higgadtabb, körültekintőbb lettem, de még tovább kell fejlődnöm.

– Ha már körültekintő: volt az az eset azzal az újpestieket becsmérlő trikóval…
– Hülyeség volt. Az utolsó pillanatban legyőztük a legnagyobb ellenfelünket, olyan eufória uralkodott ott a pályán, hogy amikor valaki bedobta azt a pólót, és kiabált, vegyük fel, nem gondoltam végig a következményeket. Megsértettem az újpestieket, és tudom, a céltáblájuk leszek a jövőben. Az U21-es válogatottban Pálinkás Andrással dolgozunk együtt, aki az Újpest kapusedzője, tőle elnézést kértem.

– Szóba került már a pénz. Mit csinál azzal, amit keres? Beosztja, félreteszi vagy élvezi, hogy a Fradi kapusa?
– A klub segít lakást bérelni, öt percre vagyok a népligeti bázistól, naponta háromszor étkezünk a csapattal, van, amikor nem is kell hozzányúlnom a fizetésemhez, szóval félre tudok tenni. Van egy előtakarékossági számlám, amelyre havonta fizetek, aztán tíz év múlva eldönthetem, kiveszem-e kamatostól az addig betett összeget. Mondom, hogy megkomolyodtam.

Nemzeti Sport