Jövőjéről is beszélt hátvédünk.

– Az előző hétvégén eldőlt, hogy a debreceni győzelmetek ellenére is le kell mondanotok a bronzéremről és az Európa Liga-indulásról. Nagyon nyomottá tette ez a hangulatot?

– Hát, nem mondom, hogy nagy boldogsággal töltött el minket az eredmények alakulása, valamelyest tényleg kihatott a hangulatunkra. De a felkészülésen ez nem változtatott, ugyanazt és ugyanolyan lelkesedéssel csináltuk az edzéseken, mint eddig. Ráadásul az edzőnk az egész héten nagyon motivált bennünket, hogy mindettől függetlenül végezzünk minél előrébb, és ha már így történt, most célozzuk meg a negyedik helyet.

– Azért az mégsem ugyanaz, mint a dobogó…

– Persze, hogy nem, de azért azt se felejtsük el, hogy két győztes rangadón vagyunk túl! Mégiscsak megnyertük az örökrangadót, aztán a tavalyi bajnok Debrecent vertük a saját pályáján. Ezekre a sikerekre építhetünk, még ha abban igazad is van, hogy biztos még feldobottabbak lennénk, ha másként alakult volna a hajrá, és a dobogón végezhetnénk.

– A legutóbbi győzelmeitek alapján kimondhatjuk, hogy korábban rontottátok el?

– Egész évben sok buta pontvesztésünk volt. Példának említeném az őszi, siófoki meccsünket, ami, akármennyire is nehéz ott nyerni, mégis kötelező győzelem lett volna a számunkra idegenben is, ehelyett gólnélküli döntetlenre végződött. Vagy ott volt az egri mérkőzés, amikor az ellenfél az utolsó percben egyenlített (2-2-re, Németh Norbert büntetőjével – a szerk.). Csupán két ilyen meccsünket említettem, de már ezzel a négy elvesztegetett ponttal is mennyire más lenne most a helyzetünk…

– Visszatérve a jelenbe és a valósághoz, milyen meccsre számítasz a Kaposvár ellen?

– Masszív csapat a Kaposvár, de hát ismerjük jól Prukner mestert. Biztos vagyok benne, hogy nagyon megnehezítik majd a dolgunkat, mert egy Fradi elleni mérkőzés nekik sem nyűg, ők sem fognak langyosan hozzáállni a szezonzáróhoz.

– Ez tehát az ellenfél, de ejtsünk szót a szokatlan helyszínről is! Min változtat, ha a győri albérlet a „hazai pályátok”?

– Meg lehet szokni, igazából olyan ez nekünk is, mintha idegenbeli meccsünk lenne. Megebédelünk a népligeti bázisunkon, aztán útnak indulunk. Remélem, most is sok szurkolónk elkísér majd bennünket a nekik indított különvonattal, és az sem utolsó szempont, hogy a győri stadionnál kívánni sem lehet jobbat.

– A tiétek mikor is készül el?

– Azt mondják, kétezer-tizennégyre. Nagyon várjuk már!

– A korábban említett hibákon túl, milyennek értékeled a csapat szezonját?

– Többször voltunk nagyon fenn, és nagyon lenn is. Mindenképpen megemlíteném az edzőnket, Ricardo Monizt, aki szerintem nem csak nekünk, de az egész magyar labdarúgásnak új impulzust adott, új irányt mutat. A kezei alatt fejlődésnek indult a csapatunk, még ha voltak nagy tragédiáink is, de nagyon szép pillanataink is. Felemelő volt a stadionbúcsúztató, vagy az Újpest legyőzése. Ez volt játékosként az első derbim hazai pályán, és biztos, hogy örök emlék marad.

– És milyen volt a saját idei teljesítményed?

– Sokat fejlődtem, tanultam a csapattársaktól és az edzőtől is, és nem utolsó sorban rutint is szereztem. Ettől függetlenül egyáltalán nem vagyok elégedett a teljesítményemmel, sokkal jobb is lehetett volna.

– Beszéljünk a jövődről is! Nemrég elterjedt a hír, hogy lejár a szerződésed, és érdeklődik irántad a Pécs.

– Erről egyelőre nemigen tudok újdonsággal szolgálni. Valóban van érdeklődés, de itt, a Fradinál is folynak egyeztetések. Nem feltétlenül szeretném elhagyni a klubot, hiszen már tíz éve itt vagyok, ez a családom.

– Akkor azt kérdezem: mikor dőlhet el, hogyan tovább?

– Nagyon remélem, hogy minél előbb. Bízom benne, hogy legkésőbb egy hónapon belül vége lesz a bizonytalanságnak.

forrás: nb1.hu