A Sportországban beszélgettek clubunk ügyvezető alelnökével.

A Fradinál betöltött szerepéről:

A futballban megvannak azok a határok, amiket nem szoktam átlépni – hiszen ott Hajnal Tamás sportigazgató és Orosz Pál vezérigazgató a meghatározó –, a klub egésze felett ott van Kubatov Gábor elnök. Ő egy operatív elnök, aki részt vesz a sportágak életében, van véleménye, és el is mondja azt. Az ő akaratának és a klubvezetés döntéseinek érvényesítéséért a nem futball szakosztályokban én vagyok a felelős. Úgy indultunk, hogy én vagyok a rossz zsaru, és ez a mai napig így van. Az nem lehetséges, hogy bizonyos szint felett a teljesítményt, elvárásokat kéréssel meg lehet oldani. Egy idő után egy ekkora egyesületnél, mint az FTC, a fegyelem és a számonkérés – jó értelemben véve – elkerülhetetlen. A „ha nincs otthon a macska, cincognak az egerek” elv miatt ez kell. Az én dolgom, hogy ez működjön. Nem szakmai munkát végzek, sosem gondoltam, hogy értek ezekhez a sportágakhoz. Nagy szurkolóként van véleményem, amit az edzővel soha nem osztok meg, mert az nem az én dolgom. Az én dolgom, hogy üzemeltessem ezt a hatalmas egyesületet. Ott vagyok, de nem szakmai döntéshozóként. Én a kereteket biztosítom. Ha egy szakosztályvezető azt mondja, hogy szüksége van egy új eszközre vagy egy új igazolásra, megvizsgáljuk, hogy belefér-e a költségvetésbe. Én vagyok a kontroll. Néha nemet kell mondanom, ami nem tesz népszerűvé, de a klub stabilitása mindennél fontosabb. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy újra eladósodjunk. Szoktam olyan gyakorlatokat végezni, hogy elmegyek személyiség- és karaktertesztekre, amiket a sportolók is megcsinálnak. Mindig én csinálom meg először, hogy lássam: alkalmas vagyok-e még, a helyén van-e a fejem, a földön vagyok-e még. Ha egy teszt azt mutatná, hogy „elment az inga”, akkor azt mondanám, arrébb kell menni. Tudom, hogy Nyíri Zoltán bármikor lecserélhető, a Ferencváros pedig előttem is nagy klub volt, és utánam is az lesz.

A Fradi konszolidációjáról:

Anyagilag is konszolidálni kellett a klubot, de ami a legfontosabb volt, az a morális konszolidáció. Egy szétesett klubot vettünk át. Voltak benne jól működő kis részlegek, de az egész klub nem működött egységesen, inkább önálló szakosztályok próbálták a saját pecsenyéjüket sütögetni azokban a zivataros időkben. Hat hónapja nem volt fizetés. Ezt Orosz Pál is elmondta már: nemcsak a focisták nem kaptak pénzt, hanem a háttérdolgozók sem, például a titkárnő, Marika néni sem. A faxok nem működtek, a telefonokról nem lehetett kifelé telefonálni. Amikor Kubatov Gábor belépett, sokan azt hitték, rögtön minden meg lesz oldva, mintha pénznyomdánk lenne, de ez messze nem így volt. Le kellett ülni minden dolgozóval és elmondani: itt vagyunk, de nem tudunk rögtön csodát tenni. Kértük őket, hogy dolgozzanak, álljanak vissza arra az útra, amikor nem csak másodállásként tekintenek az FTC-re. Ígértük, hogy később pótoljuk az elmaradásokat. Ez egy hosszú folyamat volt, mire a fejeket átállítottuk. Akkoriban megdöbbentő volt, de nem volt válogatott játékos sem a futballban, sem a vízilabdában. A jégkorong haldoklott, egy szír magánember mentette meg a felnőtt csapatot, mert a fia ott játszott. Innen kellett visszarángatni az egészet, hogy legyen jogi, gazdasági és kontrolling osztály, és úgy nézzen ki a klub, ahogy egy több ezer embert működtető szervezetnek kell. 2015-ig a női kézilabda tartott minket a víz felett Elek Gábor vezetésével, kétszer nyertek KEK-et. Ezen kívül nem volt olyan kiemelkedő sportsiker, amire felkaptuk volna a fejünket. Most a legnagyobb kihívás a fenntarthatóság. Egy ilyen szinten lévő klubot ott tartani a csúcson, miközben a gazdasági környezet változik, hatalmas feladat. Szeretném, ha a jégkorong utánpótlás helyzete megoldódna, és ha a női kézilabda végre felülne Európa trónjára. Ezek a nagy célok.

A Fradi „brand” építéséről:

Kubatov Gábornak az alapvető jelmondata az volt, amikor megválasztották, hogy először rendet kell csinálni. Azt mondta a bajnokoknak a Gellért Szállóban: ha rend van és tiszták a könyvek, lesz szponzor. Ha lesz szponzor, lesz eredmény. De ez egy hosszú folyamat. Azt is kérte, hogy ne várják tőle, hogy politikusként ezt egy pillanat alatt megoldja. Volt egy régi mondás, amit Füredi Ancsától hallottam: „A Fradi legnagyobb ellensége néha a Fradi”. Ez a sajtóban való üzengetésre és a belső pletykákra vonatkozott. Mi azt mondtuk: ha valaki fradista, akkor ne beszéljen ki. Üljünk össze, beszéljük meg, és ha döntés születik, azt mindenki képviselje kifelé. Ezt nagyon lassan lehetett csak átállítani a régi bajnokoknál és a több ezer embernél. Volt egy álom, egy színvonalas Fradi-étterem a Népligetben. Ott ebédel a futballcsapat, a férfi és női kézisek, a vízilabdázók és az utánpótlás is. Amikor a kisatléta ott ülhet a három gólt lövő focista mellett, az nagyon sokat lendít a közösségen. Én is ott ebédelek. Onnan számítom én, hogy ez a „massza” összeállt.

A vízilabdáról:

A vízilabda indult a legmélyebbről. Emlékszem, amikor a Pécs ellen küzdöttünk a bennmaradásért. A harmadik negyed után három góllal ment a Pécs, nekik az X is jó volt. Én nem bírtam nézni, visszamentem az irodámba, mert nem akartam látni a kiesés szégyenét. Végül az utolsó negyedet megnyertük néggyel és bennmaradtunk. Onnan indultunk el. Szalai Miklós gazdasági igazgatóval elvégeztünk egy számítást: melyik a legolcsóbban megnyerhető európai kupa? A futball BL vagy EL elérhetetlen. A kézilabda milliárdos tétel és még úgy sem biztos a siker. A vízilabdánál viszont kijött, hogy egy európai kupát akár 50-60 millió forintból meg lehet nyerni. Volt egy évünk, amikor egy szeptemberi délelőttön le kellett sétálnom az uszodába, mert az utolsó pillanatban visszalépett a főszponzor. Nekem kellett megmondanom a játékosoknak és Varga Zsolt edzőnek: „Figyeljetek, ebédre van pénzünk, de fizetésre semmi nincs.” Aki el akart igazolni egy héttel a bajnokság előtt, azt elengedtük, nem kértünk érte semmit. Ott alakult ki egy örök barátság, mert őszinték voltunk. Onnan mentünk feljebb: ingyen év, majd 25, 50, végül 75 milliós költségvetés. Az Euro Kupát 50 és 75 millió közötti költségvetéssel nyertük meg kétszer is. Sokan féltettek minket, hogy mi lesz Zsolt után, aki mindent megnyert a csapattal. De Balázs évekig tanult mellette, ott volt minden sikernél másodedzőként. Hittünk benne. Azt mondtuk: ha valaki ismeri ezt a rendszert és ezeket a játékosokat, az ő. És az eredmények őt igazolják, hiszen rögtön egy történelmi szezont produkált a csapattal. Nálunk nincs olyan, hogy egy edzésen valaki ellinkeli a dolgokat. Olyan világsztárok vannak a keretben, akiknek már minden trófeájuk megvan, mégis úgy hajtanak minden reggel, mintha az elsőért küzdenének. Ez a példamutatás ragad át a fiatalokra is. Ez a „Fradi-szív” a vízben.

A kézilabdáról:

A női kézilabda kétszer KEK-et nyert, de aztán válaszút elé érkezett. Két út állt előttünk: vagy maradunk a „magyar alapú” Fradi-szellemnél és beárazzuk magunkat másodiknak a Győr mögött, vagy kinyitjuk az öltöző ajtaját a nemzetközi sztárok előtt is, és megpróbálunk a Győr nyomába eredni. Hoztunk egy belső szabályt, ami talán még sehol nem hangzott el nyilvánosan: maximum fele-fele. Tehát a meccskeret legalább felének magyarnak kell maradnia. Ehhez ragaszkodunk. Persze vannak sérülések, például amikor Márton Gréti kiesett hetekre, és helyette fiatal szélső játszott, de az elvünk ez marad. A férfi kézilabdában a 3-4. hely a realitás, de a nőknél a Győrt egy-egy meccsen el lehet kapni. A fiúknál megtartottuk azt az elvet, hogy csak magyarok legyenek. Ott nem várunk el őrültséget, nem kell bajnokságot vagy nemzetközi kupát nyerni. Csak magyar játékos és magyar edző van. Ez a jó út a férfi szakosztálynak: a fiatal magyarok, mint például Imre Bence.

A jégkorong helyzetéről:

A jégkorong utánpótlás még mindig egy olyan űr, amit nem tudtunk teljesen betölteni. Saját létesítményünk továbbra sincs, és ebből adódóan nem is lettünk akadémia. Emiatt az utánpótlásunk le van maradva a fejlettebb infrastruktúrával rendelkezőkhöz képest, mert nehéz jó edzőt találni és gyerekeket odacsábítani, ha nincs fix bázis. De van rá tervünk, a szövetség is támogat minket, és remélem, két év múlva már arról beszélhetünk, hogy van saját jégpályája az utánpótlásnak.

A jövőről:

Októberben lesz tisztújítás. Nagyon remélem, hogy Kubatov Gábor indul és újra választják. Utána ő eldönti, hogy számít-e rám vagy sem. Én rendelkezésre állok, és szeretném, ha számítana rám. Ez a 15 év egy csodálatos epizód az életemben. Én a hatos szektorban ültem, jártam a meccsekre, szerelmes voltam a kézilabda csapatba, amikor még Kökény Bea játszott. Nekem ez más, nem is tudok erről elérzékenyülés nélkül beszélni. De tudom a helyemet. Ha egyszer nem én leszek az alelnök, akkor is maradok az, aki voltam.

(A beszélgetésben további témákat is érintettek, érdemes időt szánni a teljes adásra.)