Lóri tegnap ünnepelte születésnapját, Isten éltesse!
– Ha az ember eléri a 30-at, akkor azért elgondolkodik. Ez a te esetedben is így volt?
– Igazából azon gondolkodtam, hogy még 20 évesen az fogalmazódott meg bennem, hogy a 30, az már mennyivel idősebb embert takar, de most, hogy el is értem ezt a számot, már kicsit nyomasztó, nehezebben élem meg.– Melyik része nyomaszt jobban, pusztán a kor vagy az, hogy a karrieredben, a sportban van hátra kevesebb idő?
– A foci terén tudatosodik bennem, hogy a sportban már nincs 15 évem hátra, ez kezd világossá válni, ebbe belegondolva durva ez a szám. Nyilván a mai világban a profik akár 40 éves korig el tudnak játszani, de az tény, hogy kevesebb van hátra a fociból, mint ami mögöttem van.– A már a hátad mögött hagyott időszakból viszont négy bajnoki serleg és egy Magyar Kupa is azért ott virít.
– Nagyon jó érzések fognak el, ha visszagondolok az elmúlt 4-5 évemre, különös tekintettel a Fradiban töltött időkre. Bajnoki címek, kupagyőzelem, rengeteg szuper élmény. Nincs bennem hiányérzet, az ember nyilván mindig többet és többet szeretne, de nálam a pohár félig tele van.– Amikor gyerekként Kézdivásárhelyen elkezdtél futballozni, melyik volt a hihetetlenebb álom: a Ferencvárosban játszani vagy egy székelyföldi élvonalbeli klubban?
– Mind a kettő óriási dolog, de változnak az idők, és várható volt, hogy itt Erdélyben is kialakul majd egy ilyen szintű futballkultúra. Amikor egy gyerek elkezd futballozni, persze arra vágyik, hogy egyszer majd mondjuk Barcelonában játszhasson, nekem a Ferencváros volt a Barcelona…– Emlékszel a napra, amikor a Fradihoz kerültél?
– Most is libabőrös leszek, ha rágondolok. A menedzserem hívott, hogy eljött életed napja, szeretnének téged leigazolni. Előtte egy hetet edzettem a csapattal, minden tisztán él bennem, az első hazai meccsem pont egy derbi volt, ráadásul akkor lettünk bajnokok, ezek olyan élmények, amiket senki sem vesz már el tőlem és elfelejteni sem lehet, előtte a Magyar Kupában játszottam Győrben, majd a döntőt is megnyertük.– Mindent kihoztál a Fradiban töltött időszakodból?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ki lett maxolva. Egy játékos mindig másképp éli meg a dolgokat, nem volt bennem, hogy el fogok igazolni, de éreztem, hogy eljött ez a pont. Hazudnék, ha azt mondanám, nincs bennem hiányérzet, de igazából egy játékost sem hallottam, aki örült volna annak, hogy el kellett jönnie a Fraditól. Én is így éreztem, úgy véltem, hogy tudnék még segíteni a csapatnak, de így alakult, ilyen a foci, az élet megy tovább, azt éreztem, hogy van még bennem.– Bajnoki címekből négy is van, ilyenkor minden sportoló elmondja, hogy mind másért a kedvenc. Nálad ez hogy van?
– Nekem a legelső, hiszen olyan eufóriát éltünk át akkor, ami leírhatatlan, egy derbi megnyerésével lett meg a bajnoki cím, első meccsem volt a szentélyben, teltház előtt, ez leírhatatlan ennyi év távlatából is.– Bizonyos szempontból az erdélyi szál Corbu Máriuszban tovább él a Fradiban. Ismeritek egymást?
– Persze! Érdekesség vele kapcsolatban, hogy ő itt, a Csíkszeredában nevelkedett és onnan került a Puskás Akadémiához. Többször játszottunk egymás ellen, van egy közös barátunk, együtt néztünk meg a helyszínen egy korábbi Magyar Kupa-döntőt, aztán később nekem sikerült is megnyernem ezt a sorozatot 2022-ben. Máriusznak is ezt kívánom, hogy 2022 után neki is jöjjön ez össze. Jó kapcsolatban vagyunk azóta is.– Megmaradtak a kapcsolatok a csapattagokkal? Van, akivel sűrűn beszélsz?
– Botka Endrével, Dibusz Dénessel, Szécsi Gergővel szoktunk beszélni, de nyáron tervezek is Budapestre jönni, akkor meglátogatnám a csapatot.– Szavadon foglak! Mit szólsz a mai Fradihoz? Elképesztő nemzetközi menetelésen vagyunk túl.
– Végig követtem a csapatot, többször gratuláltam a srácoknak, Tóth Alexszel is tartom a kapcsolatot, neki is nagyon örültem, hogy ekkorát tudott előrelépni és már Angliában, a Bournemouthban játszhat. Nagyon komoly teljesítmény, amit a csapat letett az asztalra. Ilyen nemzetközi szerepléskor a bajnokságban így szokott lenni, picit döcög a szekér, de azt gondolom ez ki fog egyenesedni, a Győr személyében lett egy kihívó, de szerintem a bajnoki címet és a kupát is a Fradi fogja nyerni, harcolni kell, de nem lesz probléma.– Erdélyből indulva, Szegeden és Soroksáron át nagyon rögös utat jártál be, mire egyáltalán be tudott mutatkozni az NBI-ben. Mi a legfőbb tanulsága ennek az útnak, mit tudnál üzenni a székelyföldi fiataloknak?
– Elsősorban azt tudnám üzenni, hogy higgyenek magukban, és dolgozzanak keményen, a munka mindig kifizetődik.
