Attila a 6. helyen végzett a fedettpályás VB-n, önkritikusan értékelte teljesítményét, de az új rendezéssel sem volt elégedett.
Molnár Attila a hatodik helyen végzett a férfi 400 méteres síkfutás szombati döntőjében a toruni fedettpályás atlétikai világbajnokságon. A döntőt két négyfős futamban rendezték, a magyar versenyző az elsőben állt rajthoz, melyben a második helyen ért célba. A második futamban azonban mind a négy versenyző jobb időt futott nála, így összesítésben 45.71-es időeredménnyel a hatodik helyen végzett. „Ez a lebonyolítás nekem nagyon furcsa, nem tudom, hogy ki találta ki, de akkor voltam a legközelebb a világbajnoki dobogósokhoz, amikor ott ültem, mert egy pályán nem futottam velük. De ha jégkorit akarunk, akkor osszuk be kettesével. Vagy mindenki a hatos pályán fusson és akkor majd a végén összevetjük az eredményeket” – értetlenkedett a lebonyolítás furcsaságával kapcsolatban, miközben külön megköszönte azoknak, akik megnézték a döntőjét, és így mutatták ki, hogy mennyien szeretik. „Tudom, hogy rajtam múlott és milyen időt kellett volna futnom, hogy érmet szerezzek, de az, hogy nem találkoztam a világbajnoki dobogósokkal a pályán, ez egy kicsit megütött” – tette hozzá Molnár.
Elárulta, az első két helyen végzett versenyző, illetve az ő futamát megnyerő Robinson csapattársai, és nem tudja, milyen taktikát építettek fel arra, hogy blokkolják. „Azt éreztem, kicsit feltartottak és azt sem éreztem fairnek, hogy az utolsó egyenesben valaki kimegy a kettes pályára, hogy a hármasra kelljen kimennem. Én biztos maradtam volna az egyesen, világéletemben nem a testemmel akartam pozíciót fogni. Megteheti, gyorsabban kellett volna futnom, de olyan jó helyre kerültem szeptember óta, hogy fogok én még gyorsabban futni, és mindegy milyen taktikát hoznak ellenem.”
Úgy érzi, rengeteg maradt még benne. „45.71-et mutatott az óra, hogy ki tartott fel, megtehette. Előttem volt, tegye. Azt mondták a nevelőedzőim, egy VB-t meg kell nyerni, nem az időeredményekkel kell foglalkozni, de ez nem igaz. Nekem ez nagyon furcsa, hogy nem volt közöm az érmekhez, hogy akik megnyerték, őket nem is láttam. A fedett pályás szezonnal elégedett vagyok, még ha nem is volt tökéletes, mert a lezárás hagyott egy kis keserédes ízt maga után. Nagyon jó helyen vagyok és ez tör felfelé, jó helyen vagyok és bizakodó vagyok” – utalt arra, hogy amikor váltott, azt mondták neki, ha egy év alatt nem fejlődik, az új környezetben, új életben, az nem gond.
Bár nemrég Európa-csúcsot futott, de úgy véli, ez már nem számít, ez egy századot sem segített neki, hogy jobb időt fusson a VB-n. „Egy tegnapi sikerre ma már nem lehet felülni. Erre a csapattársaim is figyelmeztetnek, mert az Európa-csúcs a legkisebb titulus, ami abban a csoportban van. Minden nap új nap van, és ugyanúgy toljuk egymást előre. Az már sokkal fontosabb és jobban esik, amikor egy Femke Bol azt mondja, tud tanulni a mentalitásomból” – mondta azzal kapcsolatban, mennyire jó helyre került új csapatában.
Egy tízes skálán mennyire csalódott most? „Nyolcas. A tízes lenne, amikor saját magamban nagyot csalódok, de itt most nem erről van szó. Az eredmény miatt tudom bizonyítani, hogy nem készültem fel eléggé, ez most ilyen egyszerű. Fizikailag bennem volt, a megvalósítás nem jött össze. Anélkül készülhetek akármennyit, edzésen lehet futni világcsúcsot is, de az teljesen mindegy, ha a versenyen nem értékesíti valaki, akkor semmit nem ér. Mégis azt mondom, nincs miért siránkozni, most ez van.”
