A Macskafogó alkotója is clubunk szurkolója.

– Nagy fradista hírében áll.
– Így volt elrendelve, apám éppen Fradi-meccsen volt, amikor megszülettem. 1943 májusa volt, a front még nem ért ide, ment a bajnokság, anyám közben benn vajúdott a kórházban. Már a régi fatribünös Fradi-pályára is kijártam. Mivel a feleségem kosárlabdázó volt, a három lányunk is kosarazott, ám az iskolájuk az MTK és a Honvéd támogatásával működött, a fiúknak a Honvédban, a lányoknak az MTK-ban kellett sportolniuk. De Fradi-drukkerként csak nem engedhettem, hogy az MTK-ban kosarazzanak, ez összeférhetetlen! Átírattuk őket inkább a BSE-be. Minden korosztályban válogatottak voltak, ám tizennyolc évesen sajnos tönkrement a térdük.

– Nemcsak nézi, aktívan sportol is, még idestova nyolcvanhárom évesen is.
– A mozgás a lételemem. Pomázon töltöttem a gyerekkoromat, ahol nagyon erős volt a helyi diáksport, az általános iskolánk válogatott focicsapata az úttörőolimpián a Népstadionban játszott döntőt. Apám egyetemista korában gyakorlatilag minden sportágat űzött, így nevelt minket is. Lovas tüzér volt a második világháborúban, amikor én még éppen csak megszülettem, de fénykép bizonyítja, hogy még ültem a lován, előtte a nyeregben. Nem sokkal utána elment a háborúba, és háromévnyi orosz hadifogság után láttam újra…

– Ezek szerint ő legalább hazatérhetett.
– Ha kicsit nagyobb szerencséje van, megúszta volna az egészet. A Nemzeti Banknál dolgozott magas beosztásban, és amikor ideért a háború, ő a fronton volt, mi pedig a család jogán az „aranyvonattal” mentünk ki Ausztriába, ahová a Nemzeti Bank aranykészletét menekítették, halvány emlékem még van a kinntartózkodásról. Apám a fronttal együtt vonult visszafelé, és épp Ausztriába ért az alakulatuk, amikor vége lett a háborúnak. Néhány kilométerre voltunk csak egymástól, amikor szélnek eresztették az alakulatukat, a zömük amerikai, ő orosz fogságba került. Nagyanyámék megpróbálták még kiváltani, majdnem sikerült is, csak néhány órát késtek. Amikor hazatért a fogságból, felkészítettek minket a fogadására, meg kellett tanulnunk a nagyapám által írt fogadóverset is. A nővérem megismerte, de nekem nem voltak emlékeim róla, eltoltam magamtól, hogy ki ez az idegen bácsi.

– Tehát apai ágon örökölte a sport szeretetét.
– Anyai nagybátyám a válogatott teniszező Riedt István, „Pubi”, Wimbledonban kerettag is volt, és csak azért nem jutott ki, mert őt is bevitték katonának. Aztán Rozsnyóira magyarosította a nevét, a fiait is oktatta teniszre, és én is választhattam egyet a teniszütői közül. Versenyeztem is, az OBII-ig jutottunk a csapattal, s a mai napig játszom.

– A teniszen kívül milyen sportágat űz még?
– Milyet nem?! A Pannónia Filmstúdióban a tollaslabdától a fociig mindenfélét sportoltunk. Péntek délutánonként nagy, vérre menő focimeccsek voltak a szinkronosok és a rajzosok között. Sajnos többnyire a szinkronosok nyertek. Két teniszpálya is volt, az egyikre aztán felhúztak egy faházat, abban készült a János vitéz, a másikon még egy ideig teniszeztünk, de a salakot nem újították fel, utána már csak focira, kézilabdára, tollasozásra volt alkalmas. Néha lementünk a fináncokhoz a Pénzügyőr-pályára, ott meccseltünk a szinkronosokkal. Meg pingpongoztunk rengeteget. Pingpongasztalom otthon is van.

– Téli sportok?
– Síelek és korcsolyázom is. Néhány hete voltunk Eplényben síelni, előtte Ausztriában. Régebben Csehszlovákiába jártunk, de amikor először volt rajtam a vadonatúj Head lécem, ellopták, akkor szakítottunk Csehszlovákiával. Korizni a lányokat már meg kellett tanítani, mi még belenőttünk gyerekként, falun mindenki korcsolyázott. Kurblis korcsolyával, nem is tudom, hány cipőnek szedte le a kurbli a sarkát, talpát. Kijártunk a befagyott rétre, de Pomázon a főutcát is gyakran jegesre járták a járművek. Néha a HÉV-megállóból induló buszok hátuljába kapaszkodtunk, és úgy húzattuk magunkat korcsolyán a busszal, szóval a legvadabb dolgokat műveltünk.

– Az első önálló rendezése, a Modern edzésmódszerek is sporttémájú.
– Nepp Jóska kollégám tudta rólam, hogy a másik alkotóeleme az életemnek a sport, amíg ő a churchilli elvet vallotta: csak semmi sport. Kissé ironikus felhanggal nekem írta a Modern edzésmódszerek forgatókönyvét, az a lényege, hogy a modern sport célja már nem az egészséges élet, inkább jellemzi az eredménycentrikusság, a túlhajszoltság. Kvázi ezt parodizálja a film a különböző sportágakban. Akkor értem el abba a stádiumba a Pannóniában, hogy saját, önálló rendezésem lehetett, amivel rögtön az élre is törtem, mert a stúdió történetében a legtöbb nemzetközi és hazai díjat besöprő film lett a Modern edzésmódszerek. Elég sokáig tartotta is ezt az aranyérmes pozícióját, amíg Jankovics Marci Sisyphusa le nem taszította a trónról.

– Élt és dolgozott az NSZK-ban. Lehetséges, hogy a Macskafogó főhőse, Nick Grabowski névadója az 1974-es nyugatnémet futballválogatott sztárja, Jürgen Grabowski?
– Nem, Nepp Jóska a Kowalski nevet akarta adni a főhős egérnek a Száguldás a semmibe című amerikai film nyomán, abban volt Kowalski a főszereplő neve, de Jóska rosszul emlékezett, és Grabowskit írt a forgatókönyvbe. Több Grabowski is jelentkezett aztán, aki azt hitte, remélte, róla van elnevezve. Előfordulnak ilyen félreértések. Például az én rokonságomban volt Hufnáger nevű, és miután megcsináltuk a Mézga családot, vérig sértődött, hogy őt karikírozom, pedig ez is a véletlen, Jóskának volt egy általános iskolai osztálytársa, róla nevezte el a karaktert.

– Ha már a Mézga család: van, aki szerint Öcsi, a 30. századi rokon Puskás Ferenc alakmása, aki az emigrációban élő futballistához képest időben van távol. Lehetséges ez?
– Ezeket én nem szoktam megcáfolni, de megerősíteni sem áll módomban. Mert ha ezt egyszer így el lehet képzelni, akkor miért ne?! Miért mondjam én azt, hogy á, nem, semmi köze hozzá… Ráadásul nem tudom, hogy Nepp gondolt-e erre. De nem hiszem, sohasem emlegette előttem Puskás nevét a közös negyven évünk során. Ám ha bele lehet látni, akkor miért ne?!

A teljes interjú: NSO