Clubunk elnökével beszélgettek a Fradiról.

– Szakmailag és gazdaságilag is óriási dobás volt tehetséges futballistájuk, Tóth Alex Angliába szerződése, ahogyan az sem mindennapi, hogy a harminc fölötti Varga Barnabásért ilyen ajánlat érkezett Görögországból. Mindennek milyen hosszabb távú hatása lehet a klubra nézve?
– Nemcsak a Fradira van hatással ez a két, nagy összegű átigazolás, hanem az egész magyar labdarúgásra. Ha eladsz ilyen irdatlan pénzekért játékosokat – Tóth Aliért kaptunk, kapunk majdnem hatmilliárd forintot, ami persze részletekben jön és vannak benne olyan tételek, amelyek bónuszként érkezhetnek, hiszen a tervezett további eladásából is jöhet még pénz a Fradihoz, vagyis összeraktunk egy elég jó csomagot –, szóval ezzel az eladással a Ferencváros egy jóval magasabb polcra került. Tehát szintet léptünk Alival. És úgy gondolom, ezek után az Európai topklubok sem úgy jönnek Magyarországra, hogy fillérekért akarnak elvinni játékosokat. Mert Tóth Alex átigazolásának összege az egész magyar futballt felértékeli. Persze ez örök dilemma, hogy egy ilyen fiatal tehetséget meg akarsz-e, meg tudsz-e tartani. Mi nem akartuk minden áron megtartani, mert szerettük volna támogatni a fejlődését. Csöndesen mondom, hogy ő sem akart annyira maradni, amikor kiderült, mire képes. Tudni kell Aliról, hogy nem nézte meg az új szerződését, nem az érdekelte, milyen fizetés szerepel benne. Nem a több pénzért ment el, hanem a szakmai karrierért. Ilyen esetben nem is szabad küzdeni a megtartásáért. Hiszen ha az az álma, hogy a világ legerősebb bajnokságában játsszon, és jön is onnan egy konkrét és komoly ajánlat, akkor mit mondhatnál neki? Hogy édes öcsém, még maradsz egy évet, esetleg kettőt? Megsérülhet, és akkor nem lesz többet ilyen lehetősége. Varga Barnánál ugyanez volt a helyzet: ha 30 éves elmúlt valaki, és kap egy komoly, három és fél éves szerződést nagyon jó, sőt, még annál is jobb fizetéssel, hogy mondjam azt neki, Barna, itt még tart a kontraktusod, itt maradsz és kész? Vajon nem azon fog gondolkodni folyamatosan, hogy a karrierje vége felé megköthette volna élete legjobb szerződését? Ezeket a helyzeteket mindig lehetőségként kell nézni: itt az esélyed arra, hogy pénzt csinálj egy játékosból, és kell keresned egy másikat, akit beépítesz, és aki később majd hasonló karriert tud befutni. De ez az utánpótlás-nevelésre is hatással van. Itt van egy srác, aki nemrég még a 18 évesek között futballozott, aztán egyszer csak Angliába szerződik: sok 15-18 éves gyerek azt fogja gondolni, ha Tóth Alexnak sikerült, akkor nekem is sikerülhet, én is vagyok olyan tehetséges, olyan szorgalmas, alázatos, ez nekem is menni fog. Hozzáteszem, ebből a szempontból is fontos a jó európai kupaszereplés. Megkérdeztük, Tóth Alexet milyen videók alapján térképezték fel, milyen momentumok, mérkőzések alapján választották ki. Kiderült, tíz alkalommal nézték meg, ezek közül nyolc európai kupameccs volt, és csak két magyar bajnoki. Szóval igenis van jelentősége annak, hogyan és mennyiszer szerepel a Fradi a nemzetközi porondon.

– Korábban beszélt róla, hogy a vízilabda csapatot a BL-sikerek, Szuperkupa-győzelmek miatt úgy kezelik, mint a fociban a Real Madridot. Más sportágakban is elérhető ez a szint?
– Majd meglátjuk, ehhez a legközelebb a női kézilabda van, ahol nagyon komoly építkezést kezdtünk el. Teljesen új alapokra helyeztük a szakágat. Azt is mondhatjuk, ez egy szakmai kísérlet, hogy a labdarúgásban használt mérőeszközöket és elemző rendszereket, az orvosi és az erőnléti stábot megpróbáljuk lekopírozni és átültetni a működést a kézilabdára, ezen módszereket átfordítani a sportág nyelvére, és ott is alkalmazni. Szerintem a világ legjobb edzője dolgozik nálunk, nagyon türelmes ember, próbálunk egy egész más kézilabda kultúrát megteremteni. Sokan azt mondják, hogy a magyar kézilabdázás évtizedek óta a világ élmezőnyében van. Szerintem viszont a világ élmezőnye sok tekintetben elment mellettünk. Két éve fogtunk bele ebbe a munkába, azt mondom, öt éven belül nekünk BL-t kell nyerni. Ha ez sikerül, akkor – ahogy a vízilabdában – nem fogjuk könnyen elengedni a trófeát.

– Az elmúlt években volt egy olyan ideális helyzet, hogy egyszerre volt sikeres a legnépszerűbb magyar focicsapat, a Ferencváros, illetve a válogatott is, Ehhez képest érződött némi feszültség a Magyar Labdarúgó Szövetség és a Fradi között. Hogyan látja most a viszonyt?
– Ez inkább attitűdbeli különbség: az MLSZ azt gondolja, hogy hatóságként irányítja a magyar futballt, de ez nem így van, hiszen a szövetség van a klubokért, nem fordítva. Nekem hiányzik nagyon a közös gondolkodás. Fel kéne ismerni, hogy nem az MLSZ-nek vannak klubjai, hanem az egyesületeknek van labdarúgó-szövetségük. Ráadásul talán az egyetlen NBI-es klub vagyunk, amely ott volt az MLSZ alapításánál. Szerintem ez így nem jó: nincsenek szakmai beszélgetések, konferenciák, nem vagyunk bevonva mint tulajdonosok, mint klubirányítók a magyar labdarúgás jövőjét illető gondolkodásba. Ezen kellene változtatni. Csányi elnök úrral nincs személyes feszültség közöttünk, csak másként látjuk a dolgokat. Ő azt gondolja, hogy mi ügyfelek vagyunk, mint egy bankban. Szerintem ennél sokkal többek vagyunk. A Fradinak annyi nemzetközi tapasztalata, kapcsolata van mára, amivel tudna segíteni a magyar labdarúgásnak, ha erre volna igény. Nagyon sajnálom, elvesztegetett lehetőségnek gondolom, hogy ezt nem használják ki. A magyarszabály bevezetése például ebben a formában szerintem rossz a magyar futballnak, főleg, hogy egyik pillanatról a másikra történt, és nem volt előtte semmiféle szakmai konzultáció. Mire jó ez nekünk? Miért jó nekünk? Nem az lenne a legjobb, ha a magyar játékosok magas színvonalú nemzetközi meccseket játszanának? De kénytelenek vagyunk spórolni a magyarokkal, nehogy megsérüljenek, mert ha van 5-6-7 minőségi magyarod, azoknak fönt kell lenni a pályán a bajnokságban. Mondok egy példát, mi lett volna, ha mondjuk a nemzetközi meccsek is beleszámítanak a magyarpercekbe? És ez nem a Fradira kitalált szabály lett volna, hanem bármelyik csapatra vonatkozna, amelyik nemzetközi kupában szerepel. Nem hallgattak meg minket, holott tettünk ilyen javaslatot, de például arra is, hogy a válogatottban játszott percek számítsanak. Mindennek ellenére, reméljük, hogy hamarosan megindulunk ezen az úton, és elkezdünk közösen gondolkodni. Ha pedig mégsem, akkor kénytelenek leszünk valamit kitalálni, létrehozni akár egy profi labdarúgó ligát a többi klubbal közösen. Ez nem ördögtől való, nagyon sok országban van ilyen érdekvédelmi szervezetük a kluboknak. És akkor ott lehet hagyni a Magyar Labdarúgó Szövetségnél az utánpótlás nevelést, a bajnokságok szervezését pedig csak az NBIII-tól lefelé. És meg kell szervezni a bíróképzést is, mert úgy gondolom, tűrhetetlen az, ami ezen a téren tapasztalható Magyarországon. A magyar bírók nincsenek ott a Bajnokok Ligájában és az Európa Ligában. Miközben Csányi Sándor komoly pozíciót tölt be az UEFA-ban, még sincs magyar bíró a legjobbak között. Ez is egyfajta bizonyítvány a magyar játékvezetés minőségéről…

A teljes interjú: Demokrata