Másodjára simábban nyertek ellenünk az Euro Kupában – Klujber Katrin is értékelt a vereség után.

Női kézilabda, Euro Kupa, csoportkör, B-csoport, 4. forduló
Magyarország 19–21 (9–9) Dánia
Fradista gólok: Simon 4, Klujber 2

Beszámoló: Fradi.hu, MKSZ, NSO
Összefoglaló: M4 Sport
Teljes mérkőzés: MédiaKlikk

Klujber Katrin mérkőzés utáni értékelése:

Klujber Katrin

Már nem is foglalkozom azzal, mi volt velem, mert ez a két meccs nagyon fontos lett volna, hogy gyakoroljuk, megmutassuk, mit tudunk, és inkább csalódott vagyok és egy kicsit ideges is, hogy egyik mérkőzésen sem ezt tettük. Otthon is már látszódott, lehet, hogy itt voltak más problémák, amikről nem szeretnék beszélni, viszont most azt érzem, inkább próbáljuk egymásra dobálni a felelősséget. Azt érzem, hogy amikor nálam van a labda, én oldjam meg, de labda nélkül, lendület nélkül nem megy, akkor utána mástól is ezt várjuk és nincs az a csapatjáték, ami mondjuk az Európa-bajnokságon volt, amin harmadik helyet szereztünk. Nincs az a csapatmunka, hogy mindenki hozzátegye, labda nélkül, lendülettel menjük. Ez most nem mondom, hogy nullára, de eléggé visszaesett. Mindenki kell ehhez. Nem is szeretném ezt semmire sem fogni, és arra, hogy a csapatban változások voltak. Leültünk beszélni, és összetartáson is fontos lesz, hogy leüljünk és megbeszéljük, mi a probléma. Mert ha igazából tudjuk is, de kommunikációt tekintve nem nagyon sikerült megbeszélni, de ez így biztos, hogy nem mehet tovább. Ezt mi is tudjuk, úgyhogy a következő alkalom biztosan arról fog szólni, hogy a kommunikáció mindenki között működjön, illetve az az akarat, a küzdelem a pályán, ami eddig mi voltunk, együtt a csapatmunka. Mi másként nem fogunk tudni eredményeket elérni és mindenkinek, az új játékosoknak és nekünk is ugyanúgy vissza kell találni erre, hogy elhiggyük, hogy együtt tudjuk megcsinálni, és ehhez nagyon sok munka kell. Hogy miért nincs meg az egység, nem nagyon tudom megmondani, mert amikor edzés van vagy beszélünk egymás között, mindig megbeszéljük a dolgokat. Golovin is elmondja, mi a feladat, mit és hogyan csináljuk, de valamiért azt gondolom, ez amiatt megy el, mert nincs kommunikáció, és szerintem nincs annyi agresszivitás sem a védelemben, nincs örülés, például amikor van egy fault, összenézünk és összepacsizunk, de ezek nagyon kellenek. És ez a két meccs jó arra, hogy visszanézzük, mert ebben minden benne volt ezekből, így igazából nem csak a dánok, de azok ellen sem tudunk meccset nyerni, akikkel már egy szinten voltunk.

Golovin Vlagyimir

Sajnálom, de ez tényleg kevés. Majdnem azt folytattuk, amit csütörtökön, rengeteg helyzetet hagytunk ki. Az egyik legnagyobb problémám a mai meccsel a kezdés, hogy így alakult: labdaeladás, könnyű gól, a kidolgozott helyzet meg kimarad. Ebből a dánok erőt merítettek, sokkal gyorsabban is játszottak végig, mi meg pont azzal veszítettük el az önbizalmunk, és amikor a helyzet jó volt, akkor sem tudtuk befejezni. Támadásban nem kidolgozott helyzeteket dobtunk el és csak valaki lőtt. Úgy, mint az első meccsen is, amikor nagyon sok átlövés volt, és nem volt annyira hatékony. A védekezésben az elején volt róla szó, hogy a Niki egyértelműen hiányzik. Ahhoz, hogy ez a védekezés működjön, idő kell, és olyanok, akik a klubjukban is hármas védőként játszanak. Most ezt másképpen megpróbáltuk megoldani, de lehetett látni, mennyire nem működött. Ha a teljes hetet nézem vissza, azt, amit az öltözőben beszéltünk, hogy szeretnénk megmutatni, mire vagyunk képesek… csapatként a héten szerintem nagyon kevés játékos mutatta meg azt, amire valójában képes. A második meccsen csapatként működtünk, de már sok minden nem ment. Ha megnézzük a csütörtöki meccset, mindkét csapat nagyon lassú volt, olyan sorozat után vannak itt a játékosok, hogy magukhoz képest sem mutattak újat. Nekem a csütörtöki jobban fájt, ma biztos, hogy sokkal jobb volt ez a válogatott, de csütörtökön ha a kritikus szituációkban nem hibázunk, teljesen más lett volna. Tudom, hogy nincsen ha, de abból a mérkőzésből kell építkezni, előre kell nézni. Van, aki még rutintalan, bármennyire is vannak meccsek a háta mögött. A szinthez, amit szeretnénk, az elithez tartozni, ahhoz még sokat kell tanulni és edzeni.