Amíg más csinálta nem volt gond, amint a Fradi tenné, fellépnek ellene… A Dózsában is nevelkedő sportvezető nyilatkozott.

„Pontosan milyen szerepet is vállalt?” – kérdeztük a magyar válogatott korábbi csapatkapitányától, amikor felkerestük őt a munkahelyén, a Nemzeti Sportfejlesztési és Módszertani Intézetnek a Puskás Aréna közelében álló irodaházában.

„Szakmai stratégiai tanácsadó volt a titulusom, amikor 2023-ban elkezdtük a közös munkát, most Liszkai Dezső igazgató úr helyetteseként dolgozom, a csapatjátékok tartoznak hozzám, de én kimondottan a futballal foglalkozom, a többi területnek is megvan a maga felelőse – mondta Szalai Ádám, aki kezdettől nem titkolja, hogy egyfajta küldetésének tekinti, hogy érdemben tegyen a magyar labdarúgás jobbá tételéért. – Tíz évvel azután, hogy 2013-ban, válogatott játékosként a hollandoktól elszenvedett nyolc-egyes vereségünk után emlékezetes módon kritikát fogalmaztam meg a magyar labdarúgás működésével, az utánpótlásképzéssel szemben, lehetőségem nyílt arra, hogy megpróbáljam megvalósítani, amit helyesnek gondolok, hogy elkezdjek dolgozni olyan szemléletváltás és olyan ösztönzők bevezetésén, amelyek segítenek a magyar akadémiai képzésben és a kiemelt akadémiával rendelkező klubok munkájában.”

…

„A szisztéma nem bonyolult, hanem lényegre törő és tudatosan részletes, mert az elmúlt évek kifejezetten gyenge számai megmutatták, hogy egyszerű ajánlásokkal nem lehet érdemi változást elérni. A cél az, hogy méltányolja a jó irányba tett erőfeszítéseket, ugyanakkor fokozatosan bezárja azokat a kiskapukat, amelyek újra és újra megjelennek. Amikor elkezdtük, hallottam én is mindenfelől a jól ismert aggályokat: úgysem lehet elérni semmit… Ez az, amibe nem voltam, nem vagyok hajlandó beletörődni. Az elmúlt évek erőfeszítései, a munkánk révén igenis sikerült jó irányba elmozdulni. Minden héten napokon át vizsgáljuk a hétvégi meccsek statisztikáit, tendenciáit a kollégáimmal itt az irodában, az ellenőrzés, a monitoring alapos és széleskörű. Az általunk kidolgozott rendszer beszámítja nemcsak a magyar bajnoki mérkőzéseken gyűjtött fiatal játékperceket, de a Magyar Kupa legjobb nyolc csapatának mezőnyében is lehet azokat gyarapítani, nem beszélve a nemzetközi kupameccsekről, amelyek közül a Bajnokok Ligája-mérkőzéseken a pályán töltött idő duplán számít, számítana. Az egész szabályozás egyik fontos célja, hogy a fiatal magyar játékosok külföldre igazolása sportszakmai és gazdasági értelemben is értéket teremtsen a magyar futball számára – elsősorban a válogatott szempontjából. A külföldre értékesítés tehát cél, de nem önmagáért, hanem akkor, ha az valódi előrelépést jelent a játékos fejlődése, a klub fenntarthatósága és a magyar labdarúgás érdeke szempontjából. Ezért számítjuk be az idény közben Európa nyolc legerősebb bajnokságába szerződő játékosok új csapatukban gyűjtött játékperceit is, sőt csökkenő, arányos mértékben az U21-es korosztályból kiöregedő, de tovább szerepeltetett fiatal játékosok pályán töltött idejét is.”

Szalai azt is kiemelte, hogy figyelemmel kísérik a folyamatokat, értékelik ez eddigi bevezetett ösztönzők hatását, és finomítanak, ha szükséges.

„Mindenre igyekszünk megtalálni a megoldást. A kiskapuk mindig is létezni fognak, a célunk azonban az, hogy a klubokkal közösen eljussunk oda: ne legyen rájuk szükség. Ha valaki mégis megpróbál élni velük, akkor az a feladatunk, hogy gyorsan reagáljunk, finomítsunk a szabályozáson, és a közös cél irányába tereljük vissza a rendszert. A fiatal vagy honosított játékos akkor elfogadható megoldás, ha valódi hozzáadott értéket képvisel a magyar válogatott számára – erre volt is példa az elmúlt időszakban. Az viszont nem elfogadható, ha olyan játékos honosításával próbálják kijátszani a magyar szabályt, aki várhatóan nem fog, vagy nem is játszhat a magyar válogatottban. Erre is lesz megoldás a szabályozásban.”

„Az MLSZ-szel közösen szeretnénk kialakítani a képzési és szakmai ellenőrzési rendszert, amelynek célja, hogy az akadémiákról minél több, megfelelően felkészített és versenyképes fiatal játékos kerüljön ki. Kiemelten fontosnak tartottuk, hogy az MLSZ-szel valódi szakmai partnerségen alapuló együttműködést indítsunk el, hiszen ez az elmúlt években kevésbé volt jellemző. A produktivitási rendszer már az MLSZ ötmagyaros ajánlása előtt is működött. Ezt aztán az MLSZ ajánlásához kellett igazítanunk, így most a mi rendszerünkben is az öt magyar játékos szerepeltetése az alapelvárás, de amíg az MLSZ-nél az öt magyaron túl egy magyar U21-es játékos az előírás, a mi rendszerünkben az akadémiát működtető kluboknak a velük nekik megállapított számú fiatalpercet kell teljesíteniük. Valójában a két szabályzó azonos irányba mutat annyi különbséggel, hogy a kiemelt akadémiával rendelkező kluboknak több fiatal játékpercet kell biztosítaniuk. Ez szakmailag is érthető, hiszen ezek az egyesületek az akadémiai rendszer működtetésére jelentősebb állami támogatásban részesülnek. Az MLSZ és a Sportintézet szabályrendszere talán néha összetéveszthető, de az elképzelés azonos: a fiatal és magyar játékosok szerepeltetésének ösztönzése. A különbség annyi, hogy a kiemelt akadémiával rendelkező kluboktól magasabb számú fiatal játékpercet várunk el, míg az akadémiával nem rendelkező egyesületeknél alacsonyabb az elvárás – de ott is cél, hogy legalább egy fiatal játékos pályán legyen.”

Arra a kérdésre, hogy akkor hosszú távon inkább sportvezetőként képzeli-e el a jövőjét, vagy nyitva hagyja a lehetőséget az edzősködés irányába is, Szalai elárulta, hogy amikor a válogatott tréningjein alkalma van újra és újra melegítőt húzni és közvetlenül a pályán, az öltözőben dolgozni, akkor rendre eszébe jut, hogy mennyire vonzza ez a terület, az edzősködés is és a sportigazgatói képzés előtt megszerezte az UEFA edzői A-szintű diplomáját is. Egyelőre azonban abban szeretne egyértelmű eredményt elérni, amit jelenlegi feladatkörében elkezdett és látja is a javulást. Tóth Alex Premier League-szerződése például fontos mérföldkő.

„A Ferencvárosnak őszinte elismerésem, és nagy gratuláció jár, hogy hittek a fiatal játékosukban, végigvitték a folyamatot és lám, Lisztes Krisztián vagy Pécsi Ármin után sikerült még egy magyar fiatalnak az öt nagy elitliga valamelyikébe szerződni az NBI-ből, rekordösszegért és friss fejlemény, ennek szintén nagyon örülünk, hogy Vitályos Viktor játékjogát sikerült az MTK-nak értékesíteni 2 millió euróért egy cseh élcsapatnak. Ilyesmikre az általunk vizsgált időszakban korábban egyáltalán nem volt példa. Célunk, hogy minden klub – függetlenül attól, rendelkezik-e akadémiával – aktív részese legyen annak a szakmai folyamatnak, amelyben tehetséges magyar játékosok kapnak lehetőséget az élvonalban. Fontos törekvésünk továbbá, hogy a klubok működése egyre inkább piaci alapokra helyeződjön. Nem szeretnénk azonban azok lenni, akik különböző előírásokkal megmondják, hogy mit kell csinálni a tehetségek kinevelésének érdekében. Minden klubnak megvannak a saját szakmai elképzelései, sajátosságai, működési modellje és ezt tiszteletben tartjuk. Amennyiben egy klub úgy dönt, hogy nem kíván öt magyar játékost pályára küldeni, vagy nem szeretné teljesíteni a produktivitási rendszerben meghatározott fiatal játékperceket, az az ő szuverén döntése. Ezek a szabályozók nem járnak büntetéssel vagy kizárással, kizárólag az igénybe vehető támogatások jelentős részének elvesztését jelentik. Amennyiben a klubok más elképzeléseket vallanak és más utat szeretnének bejárni, teljesen megértjük. Fontos, hogy mi az akadémiát működtető klubokkal vagyunk közeli kapcsolatban. Azokkal az egyesületekkel, amelyeknek nincs akadémiájuk, kevésbé intenzív az együttműködésünk, ugyanakkor számukra is nyitott az egyeztetés lehetősége.”

Beszélgetésünkön természetesen szóba került a válogatott tavaly novemberi roppant balszerencsés búcsúja is a vb-selejtezőktől, Szalai a nemzeti csapat szerepléséről szűkszavúan ennyit mondott: „Nagy megtiszteltetés, hogy Marco Rossi munkáját segíthetem, hogy nap mint nap tanulhatok mellette.”

Miközben tehát Szalai Ádám számára itthon és külföldön is sokféle izgalmas feladatot rejthet a jövő, egyelőre a Stefánia úton és a magyar meccseket, akadémiákat járva dolgozik, hogy bebizonyítsa, lehet javítani az általa egykor élesen bírált állapotokon, és kell is azok után, hogy az infrastruktúrát és az anyagi lehetőségeket tekintve kiváltságos helyzetbe került a magyar futball, amivel élnie illik. Berlini felesége ingázik a két otthona között, de kislányuk Budapesten jár óvodába, ahol jobbára az életük zajlik, s ahová Szalait a módszertani központ igazgató-helyettesi és a válogatott edzői munkája mellett családi vállalkozásuk, a közeli Nagytarcsán működő fémmegmunkáló üzem irányítása is köti.

„Most is oda indulok…” – mondja, miután elkészülnek a kötelező interjúfotók és lezárjuk a beszélgetést az irodájában.

forrás és a teljes beszélgetés: nso.hu