Molnár Attila is indult, ezúttal 200 méteren, amit meg is nyert és készül tovább a VB-re – ő és szakosztályvezetőnk is nyilatkozott.
52. fedettpályás atlétika magyar bajnokság, Nyíregyháza
1. nap: versenyek | beszámoló: Fradi.hu, Atlétika.hu | dobogósok | galéria
2. nap: versenyek | beszámoló: Fradi.hu, Atlétika.hu | dobogósok | galériaAz FTC-MVM Atlétika szakosztálya összesen 9 érmet, köztük három aranyat, négy ezüstöt, illetve két bronzot nyert, ezzel első helyen végzett az éremtáblázaton. „Elsődlegesen kevesebb éremmel számoltam de nemcsak a medáliák száma, de a színe is sokkal több és fényesebb lett” – kezdte a hétvége értékelését szakosztályvezetőnk, Vágó András. „Több aranyérmünk is született, mint reméltem, ami nagyszerű teljesítmény. Mindenki nagyon odatette magát, amihez szívből gratulálok! A fedettpálya alapvetően egy megálló a szezon során, hiszen az atlétika szabadtéri sportág. Ugyanakkor ez egy remek lehetőség volt arra, hogy felmérjük, ki hol tart. Nagy öröm az is, hogy nem történt sérülés, mindenki egészségesen kezdhet bele a szabadtéri szezon felkészülésébe. Most a versenyzők edzőikkel egyeztetve kapnak egy hét pihenőt” – összegzett Vágó András, aki kitért a 200 méteren induló és magabiztosan nyerő Molnár Attilára is. „Még januárban megbeszéltük, hogy mit tervez a fedettpályás szezonra. Az edzőjével is folyamatosan egyeztettek, így ezúttal most a 200 métert választotta. Könnyen futott, azt láttam rajta, hogy jó állapotban van. Neki még van egy nagy és nehéz feladata fedett pályán, hiszen három hét múlva a lengyelországi Torunban rendezendő világbajnokságon is indul. Reméljük, hogy minden úgy alakul, hogy eltervezte” – zárta gondolatait szakosztályvezetőnk.
Molnár Attila aranyérmes futása 200 méteren:
Molnár Attila
Most mondhatni edzésben vagyok még, mert a VB van a fókuszban, de szerettünk volna mindenképpen az edzőmmel hazajönni. Két indoka volt: egy, a holland OB-re nem mehetek be, ez logikus, mi sem engedünk be külföldit itthon, és hogy ne maradjon ez a hétvége futás nélkül, szerettünk volna mindenképpen terhelni egyet. De nem 400-at, mert arra már máshogy készülünk, kicsit a laktátküszöböt próbáljuk meg kijebb tolni. Úgy voltunk vele, hogy kezdjem el úgy, ahogyan el tudnám kezdeni a 400-at. Egész jól éreztem a végét, úgyhogy szerintem ebből, ahogyan bírom a savasodást az utóbbi időben, simán be tudom fejezni. Ez mindenképpen egy jó előjel a világbajnokságra, és most teljesen az van itt a szemünk előtt. Ezt az OB-t is erre használtuk fel, ez nem titok, szerintem aki látta az utolsó 30 métert, az ezt tudja. Szerettem volna megtisztelni itt a nézőket, hogyha kijöttek és szurkoltak nekem, mert ez most nem csak ennek a 200 méternek szólt, hanem az egész felkészülésemnek, amit figyelemmel kísérnek itthon, ezt nagyon szépen köszönöm, igyekszem méltó lenni erre a következő időszakban is. Kettőt szerettünk volna dobni: egyszer az ostrava-i versenyen, ahol megszületett az új egyéni csúcsom, azután három-négy nappal Metzben, csak ott sajnos összeakadtunk a csapattársammal, így kiestem a ritmusból és nem igazán tudtam jól befejezni, de így is csak fél másodperccel maradtam le az addigi csúcsomtól. Szóval tudjuk, hogy bennem van az eredmény, csak nem kezdtünk el hanyatt-homlok hajkurászni. Volt utána még másfél héttel később egy otthoni versenyünk, folyamatosan edzünk, futhattam volna itt Európa-csúcsot még egyszer, de senkit nem érdekel. Három hét múlva fog érdekelni mindenkit az, hogy mit fog mutatni az óra. Addig eszméletlen mennyiségű rosszullét, nagyon sok halál, rengeteg már-már nem tudatos állapot vár még rám, de várom ezt, ezt akartam. Nem mondok időeredményt, sosem mondok és nem is fogok. Szeretném a legfényesebb érmet hazahozni a VB-ről, vagy legalább jó eséllyel pályázni a világbajnoki címre, inkább a másodikat mondanám. De mindent meg fogok tenni ennek érdekében, aki ismer, az tudja.
Még az OB előtt kérdezték az atlétikai szövetség sportszakmai igazgatóját, Scheidler Gézát többek között Molnár Attiláról is:
