Clubunk olimpiai 4. helyezett műkorcsolyázó párosa, Pavlova Mária és Szvjatcsenko Alekszej tegnap jégre lépett a legjobbakat felvonultató gálaesten, előadásuk nagy sikert aratott, ma este pedig ők vihetik a magyar zászlót az olimpia záróünnepségén.

– Számos alkalommal mondjuk az életben, hogy „aludjunk rá egyet”, hátha a dolgok más perspektívába kerülnek az idő múlásával. Sok idő nem telt még el, de biztosan érlelődik önökben ez a csodálatos szereplés. Most miként fest olimpiai negyediknek lenni itt Milánóban?
– Nagyfokú volt bennünk a csalódottság, de másnap már úgy ébredtünk fel, hogy nagyon boldogok vagyunk, hiszen életünk első olimpiáján negyedik helyen zártunk, és ez tényleg kimagasló eredmény. Nem is reméltük, nem is mertük gondolni, hogy itt végezhetünk. A legjobbunkat nyújtottuk, amit csak tudunk, ami egyben a világot jelentette számunkra. Nagyon sok néző szurkolt nekünk, ami hatalmas segítséget jelentett. A családtagjaink is jelen voltak, jó volt látni őket. Éppen úgy, mint a rengeteg magyar zászlót a nézőtéren – ez különösen jó érzés volt számunkra. Amikor az első mozdulatot megtettük, egymás szemébe néztünk, és tudtuk, hogy képesek leszünk kimagaslót produkálni, nem lesz ezzel probléma.

– Említették, hogy a magyar zászló sokat jelentett mindkettejüknek. Mit mozgat meg ez önökben?
– Szerintem mindenki tudja és megérti, hogy nem vagyunk magyar születésűek. Az elején ez nagyon nehéz volt, de most, hogy meg tudjuk mutatni, milyen tudásra tettünk szert, és mit érhetünk el ennek az országnak a színeiben, amely oly sokat tett értünk, ez nagyon jó érzés. Reméljük, büszkék ránk. Minél többször jövünk Budapestre, annál inkább úgy érezzük, hogy otthon vagyunk. Köszönjük az embereknek, hogy befogadtak minket, és köszönjük a körülöttünk lévőknek – különösen a szövetség szakembereinek –, hogy mellettünk állnak. Rengeteg üzenetet kaptunk, és úgy érezzük, az emberek egyre jobban megértenek bennünket, egyre inkább honfitársként tekintenek ránk. Ez tényleg nagyon sokat jelent nekünk.

– A páros műkorcsolyázás nem csupán a jeges sportok világában, de szinte bármely sportágat nézve az egyik legnagyobb bizalmat igénylő műfaj két ember között. Hogy indult ez a folyamat, és emlékeznek-e még 2022-es találkozásukra?
– Igen, nagyon is élénken emlékszem az első találkozásunkra, tavasz volt és az edzőm szólt, hogy két hét múlva érkezik egy partnerjelölt, akivel ki kéne próbálnom a korcsolyázást. Persze, mondtam, hogy oké, semmi gond, úgyis partnerkeresésben vagyok, úgyhogy először SMS-ben értekeztünk Alekszejjel, vagy ahogy én hívom, Loshával, mielőtt a jégpályán találkoztunk volna. Én mutattam meg neki másnap az öltözőt, mert kint várakozott türelmesen, és bevallom, rögtön megvolt közöttünk az összhang. Már akkor nagyon sokat nevettünk, ami fontos jelzés volt.

– Mi volt az a nüansz, amely segített abban, hogy kiépüljön ez a bizalom a páros között?
– Nagyon egyszerű, mert mi, a személyiségünk kellett ahhoz, hogy ezt a bizalmat kiépítsük egymásban és egymás iránt. Most már évek óta együtt dolgozunk és nagyon sok mindenen mentünk keresztül. Ezek a döccenők megerősítették a kapcsolatunkat. Persze, eleinte azért rá kellett jönnünk, hogyan is mondjuk el a másiknak, amit tényleg őszintén gondolunk a sikerről. Nem tudnánk tetten érni a pillanatot, amikor ez a bizalom valóban megszilárdult, inkább úgy mondanánk, hogy folyamatosan épült és erősödött.

– Lássuk akkor az eltérő perspektívákat: az, hogy az embert a férfi partnere közel három méter magasra, fejjel lefelé a feje fölé emelje, miközben alatta csúszik a kőkemény felületű jégen, ahhoz vakon bízni kell a másikban. Mária, melyek Alekszej legkiválóbb tulajdonságai, amitől félelem nélkül meri vele ezeket a bonyolult emeléseket, vagy pörgetett dobásokat végigcsinálni?
– Soha nem féltem az emeléseknél attól, hogy Losha elejtene. Még akkor sem, amikor csak tanulni kezdtük ezeket a nehéz mozdulatokat, és megvolt az esélye, hogy tényleg leessek. Valahogy mindig maximálisan bíztam abban, hogy megfog és biztonságosan letesz a földre vagy a jégre, függően attól, hogy éppen hol gyakoroltunk. Mindig vigyázott rám, és nagyszerű érzés, hogy számára az én biztonságom abszolút prioritás. Ha én biztonságban vagyok, akkor ő már eleshet, akár úgyis, hogy ráesek, majd ő felfogja a súlyt, ahogy mondani szokta [nevet]. Ez nagyon nagy biztonságérzetet ad.

– Itt, Milánóban mindkét este közel a tökéleteshez korcsolyáztak. A szakemberek mégis azt mondták, hogy a második pontszám növeléséhez még van hova fejlődni; miből kell ehhez több munkát végezni?
– Nem igazán látom, mit tudtunk volna jobban csinálni akár a kűrben, akár a rövidprogramban, mert mindent beleadtunk, amit tudtunk, és minden érzelmünket kitettük a közönség elé. Nem beszéltünk még erről azóta, nem tudjuk, a pontozók konkrétan mi mást szeretnének még látni. Persze, ezeken a művészi elemeken már évek óta dolgozunk, és most azt a visszajelzést kaptuk, hogy ezt a két koreográfiát szerették tőlünk eddig a legjobban, úgyhogy legalább értjük és látjuk, milyen irányban kellene tovább haladnunk.

A teljes interjú: NSO

A fantasztikus teljesítményről a Ferencváros korcsolya szakosztályának vezetője, a 2004-ben Európa-bajnok Sebestyén Júlia nyilatkozott.

– Nagyon büszkék lehetünk rájuk, arra pedig különösen, hogy az FTC sportolóiként értek el pontszerző helyet az olimpián. Két tökéletes futást mutattak be, a kűrben a 3. helyen végeztek, azaz csupán egy hajszállal maradtak le a dobogóról. Az elmúlt években folyamatosan kiegyensúlyozottan teljesítettek, amit jeleznek a világversenyeken elért negyedik helyek, valamint az idei Európa-bajnokságon elért harmadik helyük.

Bár karnyújtásnyira volt a dobogó, Sebestyén Júlia szerint semmi okunk a csalódottságra, hiszen a Ferencváros párosa egy hihetetlenül erős mezőnyben bizonyította a felkészültségét.

– Nyolc hasonló tudású pár volt a mezőnyben, akik között csak az aktuális, az adott pillanatban előhozott teljesítmény döntött. Pontszerzésben reménykedett mindenki, az érem csak egy halvány álom volt, azaz semmi esetre sem lehetünk csalódottak. A párosunk hatalmas teljesítményét csak még inkább felértékeli, hogy a korábbi olimpiai bajnok kínai, valamint a világbajnok kanadai és olasz párost is megelőzték. Érdemes volt bízni bennük.

Sebestyén Júlia külön is kiemelte a sportolókat felkészítő szakmai stáb, Dmitrij Szavin edző, és a francia koreográfus Benoit Richaud munkáját.

– Csak ismételni tudom, hogy tényleg két tökéletes futásuk volt, talán az egyetlenek voltak, akiknél a kötelező elemek után a felvillanó eredményjelző lámpa mindig zöld volt, azaz egyszer sem kellett visszanézniük a bíróknak az elemeket. Új koreográfussal kezdtek el dolgozni, és biztos, hogy Benoit Richaud-val előre léptek. A sikerben persze elévülhetetlen a Dmitrij Szavin vezette edzői team munkája is. Nagy büszkeség számunkra ez az eredmény, a magyar műkorcsolya láthatóan ott van a sportág világának a palettáján, odafigyelnek rájuk.

Párosunk olimpiai negyedik helye a magyar korcsolyázás egészének is új lendületet adhat.

– Bízom benne, hogy sok gyerek kap kedvet a korcsolyázáshoz, azok után, hogy ilyen példaképeik vannak.

Fradi.hu