A Viktoria Plzen elleni Európa Liga meccsről ment a szakértés.
Az M4 Sporton is beszélgettek a Viktoria Plzen elleni EL-meccsről: Európa.
Már a mérkőzést megelőzően, levonva a februári visszavágó tanulságait érezni lehetett, hogy Robbie Keane-nek elsődlegesen a Plzen letámadásának átjátszására kell valamilyen megoldást találni, hiszen a csehek legfőbb erőssége a magasan megszerzett labdákban rejlik. A Ferencváros a szokásos 5–3–2-es alakzatban kezdte a mérkőzést, amely a labdakihozatali fázisokban úgy alakult, hogy a két szárnyvédő magasabbra tolódott, míg a középpályán Ötvös Bence mellé hol Naby Keita, hol Tóth Alex lépett vissza. Ezzel szemben a csehek védekezésben 5–2–1–2-es felállást választották, amelynek fókuszában a pálya közepének lezárása, és a Fradi játékszervezőinek a labda elől történő folyamatos elzárása volt. Ennek érdekében Toon Raemaekerst gyakran szabadon is hagyták, így eggyel több játékossal tudták lezárni a középső zónákat, miközben a belga bekknek nem maradt megjátszható társa.
A Plzen meglehetősen flexibilisen váltogatta, hogy Raemaekerst vagy a hosszú oldali belső védőt hagyták szabadon és próbáltak aktívabban labdát szerezni. Nem csak ezekben a szituációkban, hanem általánosságban is jellemző volt, hogy a zöld-fehérek megpróbálják Vargára feljátszani a labdákat – ez az, ami a leginkább működött a Plzen presszingje ellen, hiszen a rövid passzos építkezés annak ellenére sem vezetett sikerre, hogy ezúttal a csehek nem támadtak le olyan intenzitással, mint ahogyan azt a februári, csehországi mérkőzésen tették. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezúttal ne lettek volna sikeresek az ellenfél térfelén szerzett labdákban: összesen 15-ször jutottak labdához a Fradi térfelén – 9 alkalommal csak az első félidőben – miközben a magyar rekordbajnokot roppant sikeresen tudták távol tartani Martin Jedlicka kapujától.
Az építkezésre Keane nem talált igazán jól működő megoldást, így a csapat szenvedett a labda előre juttatásával, miközben magasan sem sikerült labdákat szerezni és még Cebrail Makreckist is kiállította a holland játékvezető, ami kiváltképp nehéz helyzetbe hozta a zöld-fehéreket. Azonban elérkezett a félidő, Keane kettőt cserélt, kockáztatott, miközben a plzeniek a magas letámadás helyett egyre inkább átadták a területet. Ahogy csúsztak folyamatosan hátrébb és próbáltak kontrázni, az ír edző úgy küldött be egyre több támadót, a meccs képe pedig teljesen megfordult. A körülmények ismeretében az egy pont is jelentős eredménynek tekinthető. Keane meccsterve az első félidőben nem igazán működött, aztán a másodikban megmutatta, hogy nem csak stratégiával lehet megfordítani egy mérkőzés kimenetelét, hanem hittel, akarattal és mentális erővel is. Ezen aspektusban való felülkerekedésre remek példa volt az egyenlítő találatot megelőző jelenet, ahol a csehek óriási létszámfölényben voltak, mégsem próbáltak meg labdát szerezni, hanem rohantak vissza a kapujuk elé, ahol szintén többen voltak.
A teljes elemzés: M4 Sport
