Bodnár gyúrót, Keller Fatert és Telek Mancit kérdezték a legendás 2-esről.
Bodnár József
A mai napig nem tudom, hogy a bíró, aki Simi gyilkosainak a perét tárgyalta, hogyan tudott tükörbe nézni. Emlékszem a kulcsmondatra és a gyalázatos érvelésre, amely úgy szólt, hogy Simon Tibor azért halt meg, mert beverte a fejét a betonba. Csak ehhez hozzá kellett volna tenni, hogy előtte gyakorlatilag kivégezték. Viperával, ököllel, lábbal mértek ütéseket, rúgásokat a fejére. Ott álltam a János kórházban az ágya mellett, és nem ismertem fel a barátomat. Simi halott, a gyilkosok nyugodtan éldegélnek közöttünk. Ahogy hallottam, van olyan, aki új nevet vett fel, mintha ezzel el tudna bújni a világ és a szégyen elől. Simiről sok mindent mondtak és írtak a pályafutása során, de azt senki sem vitatta, hogy nagy küzdő és óriási szíve van. Mindenkin segített, akin csak tudott. Emlékszem, amikor újoncként belépett a Fradi öltözőjébe, láttam rajta, hogy ez egy igazi zsivány gyerek. Nem sokkal később már segített nekem kádat lopni, mintegy jelezve, benne van bármilyen balhéban. A ‘80-as években kezdődött a mi közös utunk, s bárcsak ma is tartana! Bárcsak felhívhatnám őt a bakui meccs után, s azt mondhatnám neki: Simikém, ha te ott vagy a pályán, biz’ isten mondom, továbbjutunk…!
Keller József
A játékstílusát a megalkuvás nélküli győzni akarás jellemezte, illetve, hogy soha nem adta fel, bármilyen szituációban is volt akár ő, akár a csapat. Igazi példakép és hős volt. Ez pedig mindenkire átragadt a Fradin belül. Nem véletlenül ez a mottónk, hogy „Küzdeni mindig, feladni soha!”. Ugyanakkor a boldogságát a bajnoki címek vagy a kupagyőzelmek ünneplése során sem rejtette véka alá. Az emlékezetes Vác elleni kétmeccses kupadöntőt követő öltözői mámor és a szurkolókkal közös vonulás máig felejthetetlen, csodás emlék. Akkoriban még nem voltak így kiépítve az autópályák, így a drukkereink településről településre követték a csapatot és buzdítottak minket a helyszínen. Ezt Simi is érezte, mindig mindenkivel nagyon közvetlen volt akár a stadionban vagy a különböző csapat és szurkolói összejöveteleken. Legendáját és szellemiségét a mai napig érezni a Fradin belül, amikor pedig a Fradi-tábor rákezd a „Simon Tibi, Simon Tibi!” rigmusra, az igazán hidegrázós pillanat.
Telek András
Akkor kerültem fel az első csapathoz, amikor Pintér Attila távozott a Fraditól. Saját nevelésű játékosként szeretettel fogadtak, bátorítottak, és ebben Simi járt az élen. Rengeteget köszönhetek neki. Ott játszott mellettem a védelem jobb oldalán, sokszor segített ki a pályán. Felnéztünk rá, és folyamatosan tanultunk tőle. Klubszeretetet, fanatizmust, győzni akarást. Olyan hatással volt ránk, hogy senkitől sem féltünk. Mindig 100 százalékra törekedett, s nemcsak a zöld gyepen, hanem a magánéletben, az üzleti világban is. Nem tudtunk úgy leülni valahová, hogy Simi tíz perc után ne pattant volna fel, hogy neki dolga van. Két végén égette a gyertyát, nagyon tudott élni. A vezérszurkolóink is hallgattak rá. A vezérszurkolóink, akik akkoriban még rendszeresen bejártak az öltözőnkbe. Más világ volt. De jó visszagondolni rá, hogy mi akkoriban sokszor együtt ültünk, vacsoráztunk vagy ittunk a drukkereinkkel Simi sörözőjében. Egy nagy család voltunk. Meggyőződésem, hogy Simon Tibor ma a Ferencváros vezetőedzője lenne, hiszen jól látta a futballt, minden adottsága megvolt ahhoz, hogy sikeres tréner legyen. Még ma sem könnyű úgy gondolni rá, hogy nincs közöttünk.
