Szergej szerint az első gól elvette a Dinamo-játékosok önbizalmát.

– Eredetileg ott lett volna a hamburgi arénában, de a zsúfolt légiforgalom meghiúsította tervét. Merre jár éppen?
– Nem unatkozom ezekben a napokban. A hét elején még Kijevben voltam, onnan Spanyolországba repültem, hogy megnézzem egy-két játékosomat, most pedig a válogatott edzőtáborába tartok. A terv valóban az volt, hogy Hamburgban megnézem két korábbi csapatom összecsapását, de annyira ki lett centizve a programom, hogy ha minimális késés is van, már nem érek oda a meccsre, így inkább útnak sem indultam.

– Azért látta a mérkőzést?
– Persze, semmi pénzért sem hagytam volna ki. A sorsolást követően kicsit bántam, hogy a Dinamo és a Ferencváros nem Budapesten találkozik, akkor biztosan ott lettem volna a lelátón, így csupán a televízióban láttam a mérkőzést a szállodai szobámban.

– Mit szólt a látottakhoz?
– Aki kicsit is ért a labdarúgáshoz, láthatta, mi történt. A kiállítás átírta a Dinamo forgatókönyvét, Olekszandr Sovkovszkij vezetőedzőt régóta ismerem, csapattársam is volt, szeretett volna támadólag fellépni a gárdával és megszerezni első pontjait az Európa Ligában. A találkozó döntő részében azonban tíz emberrel kellett futballozniuk, márpedig ezen a szinten, az európai porondon ez nagyon nehéz feladat.

– Mit gondol, ha nincs a kiállítás, akkor is nyert volna a Ferencváros?
– Ezt képtelenség megmondani. Nem vagyok benne biztos. Az első félidőben nem játszott jól az FTC, kicsit meglepett, hogy miután emberelőnybe került, a Dinamónak voltak nagy gólszerzési lehetőségei… Tíz ember ellen futballozva szerezhetett volna két-három gólt is a Kijev. Ugyanakkor kétségtelen, a második félidőben feljavult a magyar csapat játéka, az első gól lélektanilag is megváltoztatta a találkozó képét.

– Mi történt a Dinamóval? A második félidőre teljesen szétesett a játéka…
– A játékosok addig tartották magukat. Az első gólt demoralizáló hiba előzte meg, gyakorlatilag tálcán felkínálva a lehetőséget a gólszerzésre a Ferencvárosnak, és látszott, ezután elveszett az ukrán játékosok önbizalma, hiába keresték önmagukat. A Fradi pedig kényelmes pozícióba került, nem volt kérdés a győzelme, főleg úgy, hogy az elsőre rögtön jött a második gól.

– Lassan három és fél éve, hogy kurtán-furcsán hagyta el a Ferencvárost. A szakítás óta beszélt valakivel a klubvezetőségből?
– Igen, beszéltem. A távozásom óta kétszer-háromszor voltam Budapesten, Kubatov Gábor elnökkel személyesen is találkoztam, leültünk, úriemberek módjára megbeszéltük a történteket. A Ferencváros és a magyar főváros azóta is közel áll a szívemhez, figyelemmel követem a csapat meccseit, eredményeit.

– Az ön által irányított együttesből mindössze két magyar, Dibusz Dénes és Botka Endre, valamint a bosnyák Eldar Civic maradt hírmondónak.
– A Dinamo elleni mérkőzésen az összeállításokat nézve én is éppen azt számolgattam, ki szerepel azóta is a keretben. Dibusz Dénes továbbra is kirobbanthatatlan a kapuból, Botka Endre csütörtökön szokásához híven megbízhatóan játszott csereként is, Eldar Civic pedig régi motoros, nem véletlenül van még mindig a Fradiban.

– Mikor jön legközelebb a magyar fővárosba?
– Egyelőre nem tudom, de mindig szívesen megyek. Amikor legutóbb Budapesten jártam, az utcán több szurkoló megállított, felismertek, kedvesen közös fotót kértek. Szép éveket töltöttem a Ferencvárosban, ezt sohasem felejtem el!

A teljes interjú: NSO