Középpályásunk azt is elmondta, kinek a tanácsai voltak nagyon hasznosak.

Nehéz az áttörés egy olyan nagy klubnál, mint a PSV, nem álltam még rá készen – kellettek közbülső lépcsőfokok. Előbb a Top OSS, majd a Go Ahead Eagles. Ma már egész másfajta játékos vagyok. A pontrúgásaimat jónak tartják, elég sok gólt szereztem belőlük. Gyakran én végzem el a szögleteket a Ferencvárosnál is. A rúgótechnikám mindig megvolt, de a PSV-nél sokat edzhettem Luc Nilisszel, az ő tanácsai segítettek, nagyon hasznosak. „Vizualizálni kell, hova akarom rúgni és a labdán kell tartani a szemet, amíg csak lehet„, ez volt a főszabálya. Ehhez tartom ma is magam.

A szüleinknek paprikaültetvénye volt, Olivier testvéremmel és Nicolas unokatestvéremmel sokat játszottunk ott. Apám összehegesztett két kaput, így gyakorolhattunk. A paprikák nem látták kárát, mert soha nem az üvegházakban fociztunk. De azért néhány ablak betört [nevet].

Mindig alkalmazkodni kell. A csendes Deventerből költöztem Budapestre, ami egy nagyon mozgalmas város, tele turistával, ahol mindig van mit csinálni. Egy kis klubból érkeztem, ahol mindenki barátságban van mindenkivel. A Ferencváros egy élklub, itt mások az elvárások. Amikor megérkeztem, 38 ember volt a keretben. Az nagyon sok új arc, gondoltam. Most harmincan vagyunk. Ilyen kiélezett helyzetben picit önzőbbnek kell lenni, különben félretolnak. Ez minden nagy klubnál így van.

– Phillipe Rommens