Sokat emlegette a Fradit a vele készült interjúban az éppen az Újpesti Dózsánál szerepet vállaló korábbi támadó.

– Az újpesti szurkolók is üdvözlik a klubnál a változásokat, tele vannak várakozással, ám aligha ilyen rajtra – két meccsen két vereség – számítottak a bajnokságban a tulajdonosváltást és erősítéseket követően.
– Ebben sajnos én is tökéletesen biztos vagyok. Eleve a szurkolóinknak volt köszönhető, hogy a csapatunk korábban kiemelkedően szerepelt, de az is, hogy az elmúlt években nem estünk ki az élvonalból. Ha most csalódottak és kiéhezettek a jó eredményre, az abból fakad, hogy a szurkolóink kiváló játékosokhoz és jelentős sikerekhez szokhattak hozzá a hosszú évtizedek alatt. Teljesen érthető, hogy kialakult bennük egyrészt egyfajta nosztalgia, másrészt egy bizonyos elvárás a csapat felé. Hiszen gondoljon bele mindenki, legutóbb 1998-ban adatott meg nekik, hogy bajnoki címnek örülhettek.

– Amit aztán az örök rivális Ferencváros szurkolói oda is dörgöltek egy nem olyan régen rendezett derbin, amikor a jól ismert Bud Spencer – Terence Hill-idézetben hozták a világ tudomására, hogy milyen régen végzett az Újpest a tabella élén. Mit érzett a molinó olvasásakor?
– Bátran kijelenthető, a szégyen kategóriája, hogy ez a klub 26 éve képtelen bajnoki címet nyerni, és lehetőséget adunk arra, hogy éppen a legnagyobb riválisunk drukkerei dörgöljék mindezt az orrunk alá. Noha vélhetően sokan megsértődnek majd a szavaimon, sok ember stratégiai hibája, hogy 1998 óta csak vágyakozunk a bajnoki aranyra, sőt inkább a bennmaradásért harcoltunk, mint a dobogóért.

– Sokak fejében megfogalmazódott, hogy talán egy év NBII meghozná az igazi megtisztulást, és a klub pár éven belül újra a régi fényében tündökölne. Elfogadja ezt a véleményt?
– Dehogy, ez csak a ferencvárosi szurkolók fejében létezik, ugyanis semmi sem garantálja az azonnali visszajutást, lásd jó néhány nagy múltú csapat esetét, és így nincs meg a megtisztulás lehetősége. Higgye el mindenki, az senkinek sem lenne jó, ha az Újpest kiesne, mert nem ez az útja az újrakezdésnek. Az új tulajdonos eltökéltségét, hátterét, céljait és anyagi lehetőségét ismerve biztos vagyok abban, hogy a teljes megújuláshoz vezető utat így is meg fogjuk találni. Ugyanakkor tény, nagyon mélyről kezdjük el a felkapaszkodást.

– Választhatják a nagy rivális, a Ferencváros által kitaposott ösvényt is, hiszen ahogy a szurkolók mondják, a MOL érkeztével van Újpesten is pénz, paripa, fegyver.
– A sikerhez vezető út sokféle lehet. A Ferencváros utóbbi években elért eredményei hazai és nemzetközi szinten is elismerésre méltóak. Ugyanakkor nem követhetjük el azt a hibát, hogy szolgai módon lemásoljuk a módszereit. Tény, sokat tanulhatunk abból, amit jól csinált, de mindenképpen okulni kell abból is, amiben hibázott. Mi más úton indultunk el, de egy percig sem lehet kérdéses, hogy egy idő múlva utol akarjuk érni eredményességben a zöld-fehéreket. Ugyanis tartom azt a véleményemet, az a legjobb a bajnokságnak, ha a lilák és a zöldek rivalizálnak a bajnoki címért, hiszen ennek a két csapatnak van országos szinten a két legnagyobb szurkolótábora.

– Ratatics Péter nemrég nyilatkozott egy új stadion felépítéséről. Miként képzelik azt megvalósítani, hogy közben ne kelljen albérletbe menniük?
– Valóban az a terv, hogy három éven belül új stadiont kap a csapat, ugyanis az Újpest is megérdemel egy akkora modern arénát, mint amilyen például a Ferencvárosé. Hogy hol lesz, arról még folynak a tárgyalások. Ha nem itt lenne a Megyeri úton, akkor nekem és a régen itt játszóknak biztos szokatlan lenne, talán Banai és Simon Krisztián az elején mindig ide, a Megyerire jönne edzésre, de a játékosok nagy része hamar megszokná az új, sokkal modernebb környezetet. Úgy érzem, a szurkolók sem tiltakoznának ez ellen. És hogy miként oldanánk meg? Ahol akarat van, ott út is van.

forrás és teljes interjú: mno.hu