Botka Endrével beszélgettek, aki a közel-keleti ajánlatairól is beszélt.

– Milyen az új edző, Pascal Jansen? És mi az, amiben rögtön változást látsz?
– Nagyon részletesen magyaráz. A játékot tekintve változtattunk például abban, hogy hogyan hozzuk ki a labdát, de a letámadásban is nagyon sok minden más lett. Az edzések intenzitása elég magas, időben is sokkal hosszabbak, ráadásul most majdnem mindig napi két tréningünk van. Egyszerűen minden apró részletre figyel, és ebben valamelyest más, mint ami eddig volt.

– Jansen intenzív futballt ígért, de mit is várhatunk majd pontosan a csapattól? Miben lesz más a mostani Fradi?
– Szakmai titok (nevet). Mélyebben tényleg nem szeretnék belemenni, mert talán még az edzőmeccseinken sem pontosan látni ezt. Azzal nem árulok el nagy titkot, hogy hatékonyabban akarunk presszingelni, ami nem nagyon sikerült az előző félévben. Még dominánsabbak lennénk a labdával, és eleve azt akarjuk, hogy még többet legyen nálunk a labda. Ha pedig véletlenül nem így van, akkor, hogy minél előbb visszaszerezzük azt.

– Az elmúlt időszakban sokszor szóba került, hogy a Fradi-öltöző megeszi az edzőket. Ezek szerint nagyon éhes lehet az öltöző…
– Egyelőre azt látom, hogy mindenki beállt a sorba.

– Nem akarok álszent lenni, a Fradi öltözője mindig is nehéz terep volt. De most miért az? A sok nemzetiség miatt ennyire speciális a helyzet?
– Szerintem igen. Tényleg nem egy egyszerű közeg a miénk, kár lenne tagadni. De ha keretek közé van zárva ez az egész, akkor azért tiszta mindenkinek, mik a szabályok. Ha nincs elengedve az öltöző, akkor azért az nem fordulhat elő, hogy megegye az edzőt. Ha vannak egyértelmű szabályok, és azt is mindenki tudja, mik lesznek a következmények, ha ezeket nem tartja be. Innentől a játékos dönti el, hogy ezzel szembe megy-e vagy beáll a sorba.

– Mondasz néhány példát ezekre a szabályokra?
– Alapdolgokról beszélünk, de nem mennék bele a részletekbe. Ezek a szabályok a csapatépítést is segítik, előhozod mindenkiből, hogy tisztelje a másikat, akivel együtt dolgozik, emellé pedig jön a sok együtt töltött idő.

– Félig-meddig már szóba került az előző szezonod, ami hosszú évek óta a legkevesebb bizalmat hozta számodra. Korábban te is említetted, hogy a folyamatos játék fontos neked ahhoz, hogy maradj a klubban. Dejan Stankovic távozásával ennek a maradásnak nőtt az esélye?
– Mindig is mondtam: ahhoz, hogy elmenjek, nagyon csábító ajánlatnak kell jönnie. A Fradi nemzetközi szinten játszik minden évben, szakmailag folyamatosan lépünk előre, ha váltásról lenne szó, nagyon át kellene gondolni mindent, persze ehhez konkrét ajánlat is kell. Ha folyamatosan játszom, és fontosnak érzem magam, akkor nem fordul meg ilyen a fejemben.

– Ne kerülgessük a forró kását: az ügynököd is elárulta, hogy szaúdi, valamint emírségekbeli érdeklődés is van irántad. A Fradi olyan szintre jutott el, hogy nehéz olyan ajánlatnak érkeznie, ami szakmailag és anyagilag is egyaránt nagyon csábító. Az arab világ azonban anyagilag biztosan tud sokszoros lehetőségeket kínálni.
– Persze, álszent dolog lenne azt mondani, hogy azért gondolkodik az arab világban az ember, mert szakmailag jobb lenne. 29 éves vagyok, itt volt most a válogatottbeli szereplésem az Eb-n, ami egy jó ajánlólevél. Ha jön ajánlat, át kell gondolni, mert ki tudja, mi lesz két év múlva? Hazugság lenne azt mondani, hogy nyugodt szívvel itt tudnám hagyni a Fradit, mert lassan nyolc éve a Népligetbe járok, szinte összenőttünk már. De azt is látni kell, hogy egy szaúdi ajánlat adott esetben mennyire vonzó lehet anyagilag, ráadásul sosem próbáltam ki még magam külföldön, így egy új futballkultúrát is megismerhet az ember.

A teljes interjú: Csakfoci